Mit tegyek, ha az anyám lelkileg megnyomorít? (beszélgetős fórum)

Beszélgess vele úgy, mint egy értetlen gyerekkel.

Magyarázd el neki, hogy nem körülötte forog a világod. Ha nem voltál jó kisebb korodban, most se legyél. Egye meg amit főzött. Ezt nyugodtan megköszönheti saját magának.

Csak keményen!

Ne lelkizz azon ha sír meg fenyegetőzik.

Persze. Tisztában van az érzéseimmel.

Arra nem ad magyarázatot, hogy miért bántott, és a jelenlegi álláspont szerint én vagyok a kö csög, mert “Há nem igaz, hogy még mindig ezen lovagolsz! Jájj, lépjé má túl ezeken a dolgokon!”. Szerinte ennyi a megoldás. És cseveghetünk a virágokról, sütikről, időjárásról.

Írjátok, hogy minimális kapcsolattartás. Most is az van, de minden telefonhívás iszonyúan felkavar.

Sok évig szenvedtem, éjszakákat sírtam át, a szívem szakadt bele, hogy az anyámnak nem kellek, csak bánt és megaláz. Most, amikor úgy érzem, hogy végre túlléptem ezen, nem könyörgök senki szeretetéért, amikor nem hagyom, hogy hasson rám, akkor kezd el másképp viselkedni.

Ebben én nem lennék ennyire biztos.

Én már akkor "kaptam", amikor még csak két éves voltam. Pedig egy két éves pöttöm még senkit nem tud bántani.

Nem fizikai bántalmazásról van szó!

Nagyon röviden: az anyám sok év alatt addig bántott, míg elérte, hogy meggyűlöljem.

Mintha erre várt volna. Attól a pillanattól kezdve ő a szegény, szerencsétlen, beteg asszony, aki keresi a társaságom, én pedig a szemétláda, aki elutasítja.