Mit tegyek, ha a párom gyereke nem fogad el? (beszélgetős fórum)
Éretlen vagy egy ilyen kapcsolatra... sajnos.... evvan. A saját gyerekünket is nehéz néha kezelni, hát még a másét... aki esetlegesen a szerelmünk volt szerelmének a gyermeke.... ehhez nagyfokú érettség és empátia kell.
Én most, de nem előszőr felvetettem, hogy szeretnék kimaradni az együttlétekből, jobb lenne így mindenkinek.Nem nagy kitörő örömmel fogadta a párom.Félek, hogy ez lesz a szakítás oka.Pedig részemről megoldható lenne a dolog.Nem tudom miért nem látja át, hogy nem működik a dolog a gyerek és köztem.Talán ha nagyobb lesz, és okosabb.Pedig tudja, hogy örökös vita, és szenvedés, ha együtt vagyunk, nagyon a szívemre veszek minden bántó dolgot.Tudom nem helyes, és már már kezd a rögeszmémmé válni, hogy a gyerek az anyját képviseli, és így próbál rajta keresztűl eltávolítani engem az útból.Választás elé soha semmi képp nem állítanám, de tudja a párom is, hogy én vagyok neki a jövő, együtt boldogok lehetnénk, és a kicsi elég ritkán van vele.Tartok attól is, ha lesz közös gyerekünk, vajon hogy fogja fogadni, mit teszek akkor ha bántani fogja, mert féltékeny lesz?Bizonyára az anyja akkor is uszítani fogja, hogy a másik gyereket az apja már jobban szereti, de ez elkerülhetetlen.És persze gusztustalan módokon nevez gyerek, amit gondolom nem magától talál ki, hanem otthon az anyukától hallja.Ezt sem értem igazán, mert a válásuk oka nem én voltam.Az az érzésem, hogy az ex szeretné vissza kapni a férjét, de nem tesz érte semmit, csak vagdalkózik,és szemétkedik velünk.
Nálunk volt olyan, hogy amikor megtudta, hogy én vettem az ajándékot, amit az apja adott neki, akkor már nem is tetszett, holott addig boldogan játszott vele.Hát nem esett jól, mivel emlékszem 2 órát rohangáltam utána esőben, hidegben.És tényleg azt kerestem amit szeret.Itt nem volt szó hogy szeret vagy utál én láttam hogy egyszerűen nem tud elfogadni, főleg a bíztatások miatt.kb 9 volt amikor kitalálta hogy 15 e ft-os babaházat akar.Akkor elég lejtőn voltunk és meghallotta, hogy a másik szobában mondtam anyósnak,(aki szerint meg kell mutatni a volt feleségnek hogy milliomosok vagyunk), szóval azt mondtam, hogy nekem a picikémnek pelenkára alig van és most nekünk nincs pénzünk ilyesmire.Utána szóba sem állt velem.Nálunk nagy baj hogy az anyja a gyerektartás mellett, állandóan azt mondja a gyereknek, hogy nem vesz neki semmit mondja az apjának.Az apja meg persze megvette mindig mert sajnálta.Egyszer aztán megunta hogy már minden ruháját mi vesszük a gyereknek és akkor mondta el a gyerek hogy az anyja hogy tesz.Én tudom hogy ő is az ő gyereke de azért neki is hozzá kell járulni nemcsak nekünk.Nekem sem volt gondom addig a gyerekekkel alapból mindegyik imádott.Mindenki azt mondta hogy óvónőnek kéne mennem tényleg annyira.És amikor jöttek ezek a problémák nem tudtam hogy kezelni.Igen az apák ilyenkor hajlamosak a gyereknek mindent megengedni, ami nem mindig jó.Én már voltam külön a mostani páromtól és akkor amikor elvitte a közös gyerekünket 2 évesen Édességet reggelizett ebédelt.A kólától este hányt, meg ilyenek.Szerintem ezeket nem kéne.Amikor egyedül voltunk én is sajnáltam a gyerekünket hogy nincs ott az apja mégsem engedtem meg neki mindent.
A kérdés nálam is aktuális.,kis eltéréssel.
Nálam 2 gyerek van a lányom már nagykorú, a kisebb 11 lesz.
A kedves szívesen van nálunk,de valahogy csak fejben megy a haverkodás.
Megcsinál egy csomó mindent a gyereknek,és ő el is fogadja,most már., de nehezen közelednek egymáshoz.,amolyan postás vagyok köztük.
Ő úgy gondolja, először csak szokják őt,aztán majd megismerik, és még neki is új,hogy belecsöppen egy új családba,nehezen oldódik. Pl. nem jön velem haza egyből meló után,mert szerinte a gyerekek azt nem szeretnék..szerintetek lehet ebből jobb kapcsolat?
Szerintetek lehet ebből jobb kapcsolat?
Leginkább én is így vagyok vele, ha lehet inkább kimaradok a közös programokból,de a párom nekem is erőlteti, azt mondván így ne is várjam, hogy elfogadjon, ha esélyt sem adok rá, hogy megismerjen.Játszani is próbáltam már vele, de ő a játékokban minden esetben átment durvába, rugdosósba, verekedősbe, hangos kiabálásba, és csúnyán beszélősbe.Egyszer azt mondja, szeret, később azt, hogy utál.Amikor senki nem látja, folyton nyelveskedik rám.De közben ha nem vagyok velük, kérdezget, és jönni akar hozzám.
Nyílván az apja elfogult ezeken a napokon, és nem is úgy fegyelmezi, neveli, mintha vele élne.Egyszóval bármit tehet a gyerek, még ha nem helyes akkor is.Alapból imádom a gyerekeket, és soha nem volt még problémám megtalálni a közös hangot egy kisgyerekkel sem, de ez a gyerek próbára tesz.
Én ugyanebben a helyzetben voltam csak 5 éves volt és kislány.Aki ugyebár imádja az apját, anyuka meg bíztatta.Sőt nekem az apja nem is hitt, amig egyszer pont akkor lépett be a szobába, amikor csúnyán beszélt velem.Nekem sem volt gyerekem, de féltékeny sem voltam rá.Én is inkább kimaradtam volna az együttlétükből csak nekem a párom erőltette a dolgot.Amikor végre sikerült meggyőznöm és ketten lehettek sokat, akkor ez alábbhagyott.Most 13 éves a lány már nyaralt is nálunk 1 hetet.Ennyi év után most sikerült rávenni az anyját, aki még mindig bíztatja, nemcsak ellenem, hanem az apját is arra használja, hogy a gyereknek mindent ő vegyen.Szóval a kislány nekem több dolgot elmondott a magánéletéről, mint az anyjának.Én megmondtam neki nem akarok az anyja lenni hanem ha elfogad jóbarát.De amikor még kicsi szeritem hagyd, hogy együtt legyenek.A gyerekedet szerintem imádni fogja, ha lesz közös.Az én kicsifiamat imádja a "mostohalányom".Látszik rajta a tiszta szeretet, ami nekem nagyon jól esik.És mindig arra vágyta,hogy ha már így alakult akkor ha kicsit nő a kis barátnőm lehessen.
Gondolj bele,és próbáld beleélni magad a helyzetébe. Ő egy kisfiú, aki gondolom ragaszkodott, ragaszkodik az édesapjához. Lehet a családban édesanyjától,vagy nagyitól stb. most azt hallja Te elvetted,miattad elveszítette az apukáját. Ő még nem tudja felfogni, hogy miért nincsenek együtt a szülei. Neki csak anya és apa létezik,Te egyelőre idegen vagy a számára akit nem is tud szeretni, hiszen nincs érzelmi kötődése. Próbálj a barátja lenni, tudd meg mi a kedvenc játéka, filmje stb. Vegyél neki egy kedvenc mesefigurás atlétát, kifestőt, könyvet, DVD-t, ami nem kerül sokba, de tudja, érezze figyelsz rá. Sok sikert! Szeresd és fogadd el így most amilyen,hidd el neki nehezebb, mint Neked. Egyetértek azokkal akik azt javasolták vedd viccesre a dolgot.
butternut válaszával maximálisan egyetértek. Ne görcsölj azt megérzik a gyerek.
Nekem sincs, de emlékezned kell, milyen volt gyereknek lenni. Te vagy a világ közepe, és mindenki téged szeret: bizosítsd ezt az érzést a gyereknek, és nem lesz semmi, de semmi gond. :)
És mindenképp emelkedj felül a saját érzelmeiden. Ez még csak egy egészen kicsi gyerek. Szerettesd meg magad azáltal, hogy mindenre vevő vagy, amit mond.
Nekem nincs saját gyerekem, és lehet ezért nem vagyok kész ezekre a helyzetekre, persze tudom nehéz a gyereknek is megérteni ezt az új felállást, ezért is nem adom fel.Bár a gyerek elég hiperaktív, én pedig elég nyugodt természet vagyok,de amit írtál mindenképp megpróbálom!
Bármi bántót mond a gyerek, rögtön találd ki, hogy veheted viccnek, nem kell erőltetetten, de bohóckodósat mondjál rá.
Ebből tudja, hogy nem veszed a szívedre (ebből tiszteletet nyersz, mint felnőtt), másrészt mivel válaszolsz, igazolod, hogy megérted a fantáziáit, együttműködsz vele.
Ennyi az egész, kicsit kétélű kard - de működik.
Szia, véletlen nem lehet, hogy az anyja uszítja?
Egyetétek butternut-tal...
Figyi nekem is volt, hogy olyat mondtak a fiúk, hogy hát olyan nagy a segge (szó szerint), hogy nem fér ki az ajtón.. bárki más mondja, tényleg magamba zuhanok - sőt, még tényleg rosszul is esett kicsit -, de aztán elkezdtem bohóckodni, hogy beszorulok az ajtóba, és sikítottak a nevetéstől. Részt kell venni az ő kis játékukban. :)
Igazad lehet, köszönöm, végül is rosszabb nem lehet, ha megpróbálom így, majd kiderül.
Az tény, hogy a humor sok mindenen átsegít! :)
Elolvastam, és abszolút az a kategória, amiben a gyerek teszteli a reakciódat..
Tök jó fej viccesen kellett volna reagálj. Nem tudom, miért priviben írtad, de akkor priviben írom a választ.
Továbbra is azt mondom, próbálj meg vicces barát lenni, szedd össze az empátiád és főleg a humorérzéked, ha meg akarod nyerni magadnak!
4 évesen gonoszkodik?????????? Jesszus...ne mondj már ilyeneket! Ne te vagy féltékeny véletlenül??
Négy éves?!? Az hogy tud olyasmit mondani, ami téged megrendít, és ennyire komolyan veszed? Hiszen majdnem egy baba még..
Mondj már valami példát, mert most komolyan meglepődtem.
Nézd, Tedd be a kaját, ha jön... és vonulj ki. Ha csúnyán beszél veled, szeretettel, de határozottan szólj rá, és minél kevesebbet legyél a közelükben. Ez apuka és a fia együttléte kell, hogy legyen igazából. ... és szeresd... gyerek még, olyan dolgokat kell neki kezelni, amit még egy felnőttnek is nehéz.
4 éves,és igen ha valami gonoszat mond nekem, próbálok nem kijönni a sodromból.De komolyan hihetetlen dolgokat vág hozzám váratlanúl.
Nagyon megvisel a dolog, nem szeretném ha e miatt menne tönkre a szerelmünk.Főleg, hogy nem is az apjával él.
... hja, persze ez csak akkor működik, ha tényleg tudod szeretni... a gyerekeknek nagyon erős az "antennájuk", érzésileg nem lehet becsapni. :)
Persze nem mindegy, hány éves az a kisfiú - nálunk 7-8 évesek voltak, szeretetéhes, tündéri kisgyerekek, nem pedig makacs kiskamaszok, mondjuk 12-13, ott lehet, más stratégiát választottam volna...
Igen, működni fog.... egyszer mondd meg neki, hogy Te nagyon szeretnéd SZERETNI, de látod, hogy őt zavarja a helyzet, ezért igyekszel háttérben maradni, amikor az édesapjával van. Viszont, ha együtt vagytok adja meg a tiszteletet, ahogy Te is megadod neki, nem kell, hogy szeressen, de bármikor nyitva állsz a közeledésére.
Nem tudom hány éves, fordítsd le a saját nyelvére. A volt férjem kislánya 1 évig nem szólt hozzám, tüntetőleg hátat fordított, ha találkoztunk... 1 év után nyitott felém, ennek immár 17 éve, azóta már az édesapjától elváltam, de a mi szeretetteljes kapcsolatunk töretlen. És néhány éve azt is megmondta, hogy abban az egy évben is mindig érezte, hogy szeretem... és azóta is. :)
Hosszú távon biztosan nem fog működni.Hány éves a gyerek?
Tartsál először is távolságot, a gyereknek idő kell. Én eleinte amolyan barátszerepben ücsörögtem, a fiúk meg őrjöngtek, játszottak, apuztak, amit akartak. Én elvoltam a könyvvel meg a laptoppal, nem kommandíroztam, szerveztem semmit, sőt, nem is nagyon szóltam hozzájuk. Eltelik némi idő, amikor már maguktól jönnek mesélni, mutatni valamit, aztán részt lehet venni az első társasban, amikor hiányzik egy ember a játékhoz, egyáltalán, oldódik a hangulat. A beszólásra valami vicceset vissza kell szólni, amin nevetnek vagy csodálkoznak. A laza felnőtteket szeretik, viselkedj barátian, de azért felnőttesen. És ne taperoljátok egymást előtte, és ne szólítsd fel se a gyereket, se az apát soha semmire. Légy egy jóbarát, a gyerekek azt nagyon érzik...
Próbálkoztunk már közös programokkal,de nem sikerültek túl jól.Igazából a párom is hibás, mert ritkán látja, és nagyon elfogult, mindent megenged neki.A gyerek pedig akkor kezd ki, mikor kettesben maradunk, és nagyon meghökkentő dolgokat mond nekem.Ezért tartunk már ott, hogy inkább kivonom magam, ha az apukájával van.Így én is nyugodtabb vagyok, csak nem tudom ez hosszú távon fog e működni?
Tervezzetek közös programokat, légy vele kedve, és türelmes, mert bizonyára azt gondolja a gyerek, ogy "elveszed" tőle az apját..ha érzi, hogy ő is fontos, egy idő után válozni fog a helyzet.Kitartás! És sok sok türelem!
A párommal komolyra fordult a kapcsoltunk, de neki az előző kapcsolatából született egy gyereke.Nem ő neveli,de mikor nála van, akkor nem találkozunk, ami nagyon rossz!Ugyanis a kisfia féltékeny rám,és folyton beszól nekem.Mind kettőnknek nagyon rossz, mert nagyon szeretjük egymást,és tervezünk közös babát is.
Ha valakinek van hasonló tapasztalata, írja le, mit tehetnék, hogy jobb legyen a kapcsolat.
További ajánlott fórumok: