Mit tegyek? Elutazzak vagy ne, amikor Covid helyzet a legkisebb gond? (beszélgetős fórum)

"talán életem utolsó lehetősége lehetne ez az alkalom, mert ez az ajánlat korhatárhoz kötött"

Csinald, mert csak szigoritani fognak!

"De azt vallom, hogy család az első"

Attól még, hogy kihasználsz egy ilyen lehetőséget és elutazol pár hétre egyedül, ugyanúgy a család marad az első. Ez nem vagy-vagy, jól megférnek egymás mellett.

Köszönöm a válaszokat :))

egyetértek mindenkivel, csak tényleg nem akarnám cserben hagyni a családomat, barátomat, mikor amikor nekem volt szükségem rájuk, ők mellettem voltak. Fontos azért, hogy van kihez fizikai mivoltában fordulni, ölelni. Ezért van a nagy dilemma. Talán még megkérdezem apukáját, mit szólna...ha ő azt mondja, hogy okés, akkor tényleg nincs több kérdés.

Persze egyébként, bármikor hazajöhetek, ha gond van, fogom hallani a hangjukon a telefonban.

Azt mondták, hogy nem akarnak nekem rosszat, szóval sem A-t, sem B-t nem mondanak, csak szinte már a némaság azért is rossz, mert még tehetetlenebbnek érzem magam. Tabu téma lett a házban, döntsem el egymagam.

Biztos van olyan, amivel nem számolok a pro-contra érveknél. Kiszámíthatatlan az élet, de én ilyen döntésnél próbálok minden lehetőséggel számolni, mert így tudom végig gondolni. Persze, már túl is agyalom. :DD

De azt vallom, hogy család az első, viszont nem akarom saját magam lebeszélni sem.

Az Angliába való utazás valóban bonyolult, de megoldható, mert már kezd beindulni az élet. :D

Az ellenérvekre reagálva:

6-7 hét semmi, ha a párod ennyit nem bír ki, akkor nem kár érte.

A párod apukája nem a te "kereszted".

A szülőktől költözés tolódik, hát ez legyen a legnagyobb bajod az életben.

Családtól külön lenni, legalább önálló leszel.

COVID helyzet, mindehol "helyzet van", szóval e szempontból mindegy.

Táboroztatni jövőre is tudsz, meg azután is.

Pro-kontra érvekkel sem könnyű egy jó döntést meghozni.

Egyetlen dologgal nem tud senki kalkulálni,a változóval,azzal,amire nem számítottál.Azt mondja a bölcs,ha nem tudsz a magad dolgában dönteni,vetítsd ki azt másra,hozz döntést,és tedd azt.

És ha tudhatnád hogy mi a jó döntés legfőbb becse,bölcs lennél.

Persze. Ma ezerszer könnyebb, van internet, mindenféle elektronikus kütyü kapcsolattartáshoz.

Régen ha valaki elment hazulról egy hétre, arról egy hétig nem tudtak semmit. Írhatott postai levelet, képeslapot. Megesett, hogy előbb hazaért, mint a levele :D

Menj! Az ilyen lehetőségek nem azért adódnak az életedben, hogy ne élj velük, és passzold. Örülj, hogy mehetsz. 😊

Mostanában ismét megnehezült a beutazás Angliába, nézz utána mindennek pontosan!

Utazz!✌️

Most élsz, vagy mifene. 😉

😂

Most jött a telefon hogy jövőhét kedden indul az arabokhoz. 😂

Menj te is!

Menj!

Ahogy írtad, lehet vissza nem térő lehetőség. Az ilyenekkel érdemes élni. Nekem is volt olyan, amit elszalasztottam és szintén korhoz kötöttség miatt már lemaradtam róla, nagyon-nagyon bánom, pedig másként bőven bepótoltam, de akkor is rendszeresen eszembe jut, micsoda madár volt pusztán félelemből. :D Az ilyenek azért jönnek az ember életébe, hogy kihasználja őket!

A kontra érveidre reagálva:

- A kapcsolatodat ennyi nem vághatja hanyatt, ha mégis, akkor más is megtette volna.

- Meg tudjátok oldani másként az ápolását? Mármint, hogy ne te csináld? Mert akkor ez sem akadály, szerintem ő is örülne, ha mennél. Nem áldozhatod fel magad.

- Pár hetet leszel külön, ez minden, csak nem hátrány, nem sok idő.

- Ez az út nagyobb élménynek tűnik, mint a táboroztatás. Pláne, ha le is tudod mondani azt.

- Lutri... minden lutri, néha kockáztatni kell. A felelősség nem baj. Ahogy írtad, pénzt is keresel vele, szuper.

- Covid... Az még elég sok mindent agyonver, ha hagyjuk neki, én nem vetném magam alá neki.

És egy kis saját: eddig életem során háromszor töltöttem időt egyedül Oroszországban (sok más helyre szintén egyedül mentem, de azok nem voltak ismeretlenek, multikulti vagyok). Legelőször is úgy mentem ki, hogy még soha nem jártam ott, nem is várt senki. Kétszer sok időt, egyszer kevesebbet ( rövidebbet most covid alatt, mikor itt szigor volt, ott pedig nem). Mindháromszor voltak nekem is kontra érveim, volt benne kockázat, de egyiket sem bántam meg. Nagyon jó emlékeim vannak, sokat tanultam - nem csak nyelvet. Nagyon hálás vagyok saját magamnak, hogy mentem.

Én mindenképpen biztatlak, merj belevágni és érezd magad nagyon jól! :)

A helyedben utaznék.

Minden, amit az utazás melletti érvként felsoroltál - önmagáért beszél.

Contra?

- a többéves párkapcsolatod, ha stabil, akkor jó esetben csak megerősödik. Egy külön töltött nyár nem lehet akadály

- a párod édesapjának ha rosszabbodik az állapota, akkor - gondolom, úgyis kórházi ápolásra szorul majd. Emiatt ne gyötörd magad, te magad írod, bizonytalan mennyire lesz rosszul. Az állapota nem attól fog romlani (már ha romlik egyáltalán), hogy te itthon maradsz-e vagy sem

- táboroztatni fogsz tudni jövőre is, ez nehogy már visszatartó erő legyen

- a családodtól külön leszel akkor is, amikor lesz saját családod - az utazás ugródeszka lehet a függetlenedésre

- na, ha szeptembertől meg amúgy is költöztél volna, akkor még inkább ne tartson vissza semmi az utazástól

- a változás se tántorítson el, felelősséget meg itthon is vállalni kell mindenért

- a járványhelyzet javulóban

Szóval, döntened neked kell, a tanácsokat megkaptad.

Dönts helyesen! :)

Menj!

Több éves párkapcsolatban talán még jót is tesz egy kis távollét.

A párod édesapjára miért neked kéne vigyáznod, ápolnod?

Vannak más, közelebbi rokonok? Végső esetben szakápoló.

A többi szerintem csak kifogás.

De ahogy érzed...

A contra érveid közül "csak" a pároddal kapcsolatosat tartanám visszatartó indoknak abból is az apukájára vonatkozót.Legnehezebb akkor menni ha tudjuk hogy a másikat nehéz helyzetben hagyjuk ott,még akkor is ha csak érzelmi támogatásra szorul.Kérdés ,van e segítsége rajtad kívül? Illetve mit súg a szíved?

A többi nem lényeg hisz nem a világvégére mész 6-7 hét elrepül mint a szél:))

Én mennék, mert jó lehetőség, és a 6-7 hét az semmi egy életben. Ráadásul még az is lehet, hogy egyéb lehetőség is az öledbe hullik kint.

Szóval ha a gyerekem lennél, azt mondanám menj :D

Menj. Későn végeztem a mesterszakot és volt lehetőség nyári munkára Amerikába menni, majdnem én voltam a korelnök a többi diákmunkás között :D. 3 hónap külön a páromtól, majdnem ráment a kapcsolatunk. Közben családi gondok is adódtak míg kint voltam. Viszont életem egyik legjobb döntése volt, utolsó lehetőségem volt ennyi időt kint tölteni úgy, hogy minden papíromat elintézte az ügynökség, pénzt kerestem amiből utána utaztam az országban. A páromat nem érdekli Amerika, vele nem hinném, hogy valaha is elmennék csak úgy utazgatni oda.

Aztán a párommal is javult a helyzet, azóta házasok vagyunk.:)

Ehhez képest 6-7 hét semmi. Az édesapja problémáját nem veheted magadra is.

Másrészt ez az egyetlen ami visszatarthat, ha úgy érzed, hogy neked segítened kell.

Miért ne férne bele??

A férjem amikor úgy adódik bizony kimegy dolgozni.

Most nyáron is megy és nem 6 hétre hanem 3 hónapra.

Azt tedd amit valóban szeretnél!!

Ha ez a vágyad, menj!

Gondolkodás nélkül mennék.

Aztán elolvastam újból amit írtál, és megint arra jutottam, hogy mennék.

6-7 hét az semmi. Szerintem ennél jóval többet is el kellene töltenie minden fiatalnak külföldön.

Feküdj le, csukd be a szemed és képzeld el, hogy x km-re vagy mindenkitől, szabad vagy viszont elérhetetlenek.

Mi az erősebb érzés?

Boldogság vagy a nyomasztó érzés?

Kedves Fórumozók! Muszáj ide írnom, ugyanis elég nehéz helyzetbe kerültem érzelmi szempontból.

Mit tennétek a helyemben?

Tények: Huszonéves vagyok, lenne egy lehetőségem, hogy elutazzak Angliába a nyárra dolgozni és szabadnapokon tanulni, kirándulni (max 6-7 hét). Azonban a család körülmények, és a Covid helyzet nem a legmefelőbb, hogy elutazzak. Íme a pro/contra érvek:

pro, az utazás mellett:

-talán életem utolsó lehetősége lehetne ez az alkalom, mert ez az ajánlat korhatárhoz kötött

-függetlenséget tanulhatnék

-nyelvtanulás, kultúra megismerése, szakmai szempontból előnyök

- pénzkeresés (jó ajánlat)

Contra - ne utazzak el:

- több éves párkapcsolatban vagyok, nem akarom a páromtól a nyarat szinte teljesen külön tölteni

- a párom édesapja súlyos beteg, romlik az állapota, érzelmileg nehéz, ugyanis nemcsak érzelmi támogatásra lehet szükség, hanem tényleges ápolásra (bizonytalan, mennyire lesz rosszul - milyen kezelések lesznek és hogyan reagál azokra)

- családomtól külön leszek

- nyáron lenne egy hetes gyermektábor, amit persze lemondhatok, nem történne sok minden, de szeretek táboroztatni

- szeptembertől szerettem volna elköltözni itthonról, ha elmegyek a nyáron, akkor leghamarabb talán csak karácsonykor sikerül elintézni mindent, szóval tolódik

- az egész nyarat munkával (és kis kirándulással - szabadidőmben) tölteném, lehet, hogy nem lesz jó egyébként, mert valamennyire lutri, hogy milyenek lesznek a munkaadók és ráadásul lesz is rajtam felelősség

- és persze: COVID helyzet mindezt bonyolítja

Nagyon örülnék, ha véleményeket, gondolatokat kapnék és nem kioktatásokat. Családomra és páromra nem számíthatok abban, hogy megmondják mit tegyek, mert nem akarnak befolyásolni egyik irányban sem.

Eddig kitartottam, hogy menjek, de egyre jobban érzem, hogy nem kellene és már ez nyomasztó.

Előre is köszönöm.