Mit jelent Neked és mit ad a viszonzott szerelem? (beszélgetős fórum)
Örülök hogy jött a sok csalódás után a fény:) mit tudtatok egymástól tanulni? Jó, hogy felvállalod a párod:) szerintem mindenkinek megvan és lesz a párja, sokan azért mennek el életük párja mellett mert pl figyelik a kort ami sokszor felesleges sztem:) kortól függetlenül lehet tanulni egymástól:) nagyon szép napot nektek :)
Kérdések, válaszok,. Vélemények. Írjon bárki, amit csak gondol. :)
A harmadik sorig jutottam el a fórumindító hsz-ben, és röhögve legyintettem. Komolytalan.
meg kell gyászolni egy kapcsolatot. nekem van olyan ismerősöm, aki nem viccelek 2 hetente mondja azt valakire hogy ő a nagy ő. csak sajnálni tudom őt, mindig ott marad egyedül. viszont neked ott van valaki aki szeret, becsüld meg őt. nem mindenki olyan, mint az előző partnered volt.
Valahol megételek.Én sem ebben a mostani világban és annak értékrendjében nőttem fel,vagyis hogy csak én vok a fontos.Most a családomért èlek és ez boldoggá,teljessé tesz,mert féjem mellett nőnek érzem magamgyerekeim mellett családanyának és jò érzés,h szükségünk van egymásra.
Ezt magadban kell elrendezned és ha adott is a szitu amiben jól érezheted magad szerintem használd ki és élvezd:) és bízz! :) én sokszor vakon is bízok és ha csalódom csak arra sarkall hogy utána is mégjobban bízzak mert én ezt az energiát sugárzom ezt szeretném:) bár sokan emiatt gondolhatják hogy hülye vagyok, de én így teszek és remélem ez nem zavar senkit :) de ha zavar sem érdekel őszintén:)
örülök a boldogságodnak:)
köszi:) eljön, eljött, mindig máshogy érzi az ember:D én az akkori szerelmem óta nem találkoztam hasonló érzést kiváltó emberrel, nem a görcsösségről van szó inkább az éhségről. Ilyen vagyok. Csak magamért nem kívánok élni. Persze mindenki azt mondja h magáért kell élnie. Engem nem érdekel ez.:)
Köszönöm hogy leírtad mindezt és örülök a boldogságodnak:)
Nem vagyok és nem szeretnék megkeseredettnek tűnni:) Remélem kilábalok ebből, másoknak is jó példa lesz ha sikerül:)
Azt mondják én nem adtam elég időt magamnak a gyógyulásra és egyre jobban kezdek rájönni, hogy sajnos igaz...túl hamar lett új kapcsolatom ekkora seb után de eldobni nem tudom mert túlságosan szeretem.
Én megtaláltam az igazi szerelmet de nem tudom élvezni.
Volt egy 8 éves kapcsolatom amiben átvertek és megaláztak, megcsaltak és szórakoztak rajtam. Azon túl tudtam magam tenni de sajnos a mostaniban meg nem tudok bízni és nagyon rossz mert habár lehetnék nagyon nagyon boldog én mégis boldogtalan vagyok és úgy érzem soha senkiben sem tudnék újra bízni.
Nekem törték össze a szívemet, egyik csalódás után jött a másik. .aztán inkább magammal kezdtem el foglalkozni, rendbe hoztam a lelkemet, aztán egyből jött a párom. Azóta is szerelmesek vagyunk, sokat tanulunk egymástól, de főleg én tőle, mivel idősebb tőlem.
Nekünk szerelem volt első látásra... Egyszer találkoztunk, 5 percet beszélgettünk, majd 1 hónapig nem láttam... Aztán újra felbukkant az életemben, akkor már mosolyogva fogadtuk egymást.... Onnantól kezdve minden áldott nap beszélünk és imádjuk egymást...
Szilveszter éjszakáján jöttünk össze.
Mit jelent nekem?
Nekem ő a boldogságot, a viszonzott szerelmet, a szeretetet, a barátságot, a biztos pontot jelenti az életemben....
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan sikerült teljesen behálóznia...
Úgy érzem magam, mint a mesékben, amikor valaki a másik karjai közé esik, és másnap esküvő... :))
Ő az én biztos pontom! :)
És már csak pár hónap és megszűnik a távolság is. :)
Ne várjuk a szerelmet, mert a szerelem várat magára... Ha nem várod, ajtóstul ront rád... HA várod, akkor kint toporzékol tovább!
Csak hagyni kell a dolgokat, hadd alakuljon minden úgy, ahogy kell...
Épp beletörődtem abba, hogy egyedül vagyok... épp azon agyaltam már, hogy talán ez még jó is így nekem... amikor ő megjött, és mindent MINDENT megváltoztatott az életemben... :)
Szóval ne várjunk, ne ragaszkodjunk görcsösen, és eljön a szerelem! :)
Először abból a 4éves kapcsolatból kellene kigyógyulnod.Nekem az első férjem kicsit tönkretette az életem,hazugsággal és a bizalmam eljátszásával kezdte a házasságunkat,de nagyon szerettem,ezért a folytonos bántások miatt csak 5év múlva tudtam azt mondani,h elég volt,már nem bìrom,de még 4év kellett,hott tudjam hagyni,mert 2gyerekkel Kanadában sem könnyű,ráadásul én haza akartam jönni a halálos beteg anyukámhoz is.Végül is sikerült,de itthon több mint egy év kellett,mire összekapartam magam lelkileg és hajlandó voltam másokkal is találkozni,de még el kellett telnie pár évnek,h tényleg kigyógyuljak a dologból.A másik,h tudatosan olyan ffit kerestem,aki megfelel az elváráaimnak,mert amilyen én vok,olyat szerettem volna.Új férjem 5évvel fiatalabb,7éve együtt vagyunk,van már egy közös gyerekünk is és ma is ugyanúgy szeretjük egymást,mint az elején,ugyanolyan szenvedéllyel csókol meg és szeret,mint az elején.De tudod mikor szakközépben megkédeztêk az osztályt,h ki hisz a sírig tartó szerelemben,h pár év,majd évtized után is ugyanúgy lángol,mint az elején és nem szeretetté szelidül,42fiatalból csak 7-en tettük fel a kezünk.De én megtaláltam azt,amire vágytam.Lehet,neked is olyan kell,aki jobb,mert az elején első férjemmel se volt rossz,persze akkor kis naív voltam,de a mostanival pl.a szerelmeskedés is fantasztikus.És mindennap ilyen.És én ezt veszem természetesnek,csak akkor szembesülök vele,h máoknál nem így van,amike találkozom sok megkeseredett emberrel.
Én először akit megismertem csak barátként tekintettem rá. Találkozunk és kész.
Aztán eltelt 1-2 hét, és ez a részemről barátságnak tűnő dolog átalakunlt a személye távollétében történő hiánny, szeretetté, minden megy a maga sorrendjében...
Ő kezdettől fogva megszeretett, így nála nem volt semmi gong.
Nem kizárólag a külsőségekre kell menni, én sem így tettem.
Nála jobba barátra, szeretőre, társra nem is lehetett volna találni.
Mindenki az igaz szerelemre vágyik. De csak az találja meg, aki nem görcsösen akarja.
(És nem él drogokkal.)
ÉRtem, hát nem kell félned, megtalálod akit meg kell:) amúgy hogy képzeled el azt a bizonyos szerelmi kapcsolatodat?:) mit vársz ela dolgotól? milyennek élnéd meg? Szép napot!
21 éves vagyok, még sosem volt "igazi" szerelmem. Voltam szerelmes olyanba, aki belém nem. Volt szerelmes belém olyan, akibe én nem. Sz.r dolog amúgy, de én még reménykedem kicsit :)
Nagyon vágyom arra hogy valaki anynira szeressen mint én őt és átlásson rajtam, elfogadja a hülyeségeimet mivel én is elfogadom az övéit, és csak így egyszerűen: szeressük egymást kölcsönösen^^ persze a kapcsolat legyen átitatva a hűséggel és a szeretettel. Nem vagyok könnyű eset, de a romantikát én is kedvelem és viszonzom is, igazán boldog vmi hasonlótól lennék :) Ti hogy vagytok ezzel? :) Szép napot köszi ha írtok:)
Milyennek látod akit szeretsz? Ért-e fájdalmas csalódás, hogyan dolgoztad fel? Miért van az hogy mindig a következő a nagyobb szerelem? S egyáltalán ez így van e szerintetek? Mert szerintem nem mindig.
Hogy élted túl mikor ki tépték a szívedet?
Egy ilyen csúnya eset után, beheged e a sebed, mert begyógyítja az új kapcsolat, vagy az megmarad és úgy leszel másképpen boldog az új pároddal? A sok csalódás után már nem bízol egy új idegenben? vagy még sokkal jobban bízol? és nem érdekel ha naívnak gondolnak emiatt. Hallgatsz a barátaidra /akik nem mindig adnak jó tanácsot/? bár ők jónak gondolják, de nem szolgálja az érdekeket a továbblépésre. Velem az történt hogy szinte már 4 éve szakítottak velem, utána és azóta is sokat csajoztam, de nem ismertem meg olyat aki elfeledtette velem a lelki fájdalmakat, noha nagyon jó lenne és újra a szerelem fényében szeretnék élni. Van közületek olyan szerencsés, aki egy hasonló szitu után sikeresen megtalálta a királynőjét?
További ajánlott fórumok: