Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mit hagytál ki az életed folyamán, amit azóta is bánsz? fórum

Mit hagytál ki az életed folyamán, amit azóta is bánsz? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
2007. júl. 10. 20:35
egy külföldi utat..érdekes, talán mennyivel másképp alakult volna az életem..de azért így is boldog vagyok, nincs okom panaszra..:))
51. Donina
2007. júl. 10. 20:09
azt a szép szemű fiút, aki akkor üldözött... ma is beleborsózok, ha eszembe jut (és gyakran eszembejut)Nem egyszerre szerettük egymást.
2007. júl. 10. 19:04
Minden dizsi előtt kapott puszit anya,és apa,aztán rohantam bulizni...Azon az estén csak rohantam bulizni....Apa másnap meghalt váratlanul.Akkor 18 voltam,most mindjárt 30.Még mindíg bánom.Anya azóta sok puszit kap.:)
2007. júl. 9. 19:20
A barátnőmet. (Lehet hányni...:)))
2007. júl. 9. 13:47
Semmit.
2007. júl. 9. 13:47
Több kapcsolatot több emberrel ;-) Konkrétan 2 pasit.
46. wanda8
2007. júl. 7. 09:55
egy kapcsolatot egy emberrel
2007. júl. 7. 09:54

Szakítottam az "igazival" a szülei miatt!!!!

Nem viselték el hogy a fiuk egy pénztelen lánnyal jár!!Mivel fiatalok voltunk jobbnak láttam ha nem szenved és elküldtem!Majd 2 éves kapcsolatot rúgtam fel egyik napról a másikra úgy hogy nem mondtam el az igazat senkinek!!!Azóta is eszembe jut néha, de ha találkozunk rájövök nem baj hogy így tettem !!Neki is lett családja és azóta is váltunk pár szót. De bennem motoszkál a kérdés mi lett volna ha...............????

2007. júl. 7. 09:47

15 évesen ismerkedtem meg az exemmel...és nem jártam bulizni,csak 1-2 alkalommal,vele,nem igazán voltak barátnőim,suli után mentem haza,egy kis tanulás,aztán vele voltam...nem mentem már osztálykirándulásra sem,nem táncoltam a szallagtűzőn,nem mentem el egy tanfolyamra amit szerettem volna,nem mentem fősulira,stb...nem hiányoztak ezek a dolgok addig amíg 10év mulva el nem költözött egyik naprol a másikra


azótta elgondolkoztam,ha ezeket nem adom fel,mára talán közelebb vagyok az álmaimhoz,így meg még csak most,30évesen kezdem keresni önmagam...


viszont cserébe van egy csodálatos 6 éves fiam...ha ilyen szögből nézem,jó csere volt

2007. júl. 7. 09:23
Nekem is volt hogy úgy szerettem valakit hogy szinte beleőrűltem,bálványoztam magamban beszéltem,mindent hozzá mértem.Sajnos talán egy alkalom lett vona hogy közelebb kerűhettünk volna egymáshoz,de nem jött össze.Én 20 évvel idősebb voltam,és neki rossz tapasztalatai voltak otthonról,az apja is 20 évvel idősebb volt az anyjánál.Azt hiszem a vágy a várakozás mélyebb nyomot hagy mint a beteljesülés.
2007. júl. 6. 00:01
Ezzel alapjában egyetértek, de mégis vannak helyzetek, amikor rágódom és filózom, mi lett volna, ha...
2007. júl. 5. 23:56
Azon töprengeni,rágódni felesleges,hogy mi lett volna ekkor,meg akkor ha az úgy alakúl és nem így. Azt értékeld ami most van,hiszen ha nem gyönyörködsz ma a naplementében,vagy nem szívod be a rózsa illatát holnap már hiába akarnád a ma már tegnappá lesz.A naplemente sem veszít semmit a varázsából,sem a rózsa az illatából,csak te veszíthetsz minden kezed közűl kihúllott órát és percet.
2007. júl. 1. 14:46
Van egy pár dolog. De biztosan ennek így kellett történnie, mert ha azokat "bevállalom", akkor viszont egy csomó számomra azóta fontos dologról lemaradtam volna. Jó ez így. :)
2007. júl. 1. 14:34
Elengedtem életem pasiját, a javamra szóló 11 év korkülönbség miatt. Vele bevállalhattam volna....
38. bocsy
2007. júl. 1. 14:33
Soha semmihez nincs késő! Ami kimaradt, az még bepótolható.
37. dee
2007. júl. 1. 13:14
A nagy beolvasást!Finom voltam és nőies!
36. Juddyt
2007. júl. 1. 13:01
Egy valakit:-) és ezt még most is bánom...
2007. jún. 15. 06:46
A pihenést ! Bele is betegedtem !!!!!
2007. jún. 14. 23:54
Nem az első, álmaim helyén érettségiztem le, csak ifi tagozaton.
33. mongi
2007. jún. 14. 22:58
Igazából,örülök,hogy minden úgy történt,ahogy,s nem érzem,hogy kimaradt volna valami.Sőt!
2007. jún. 14. 21:02
sokmindenen keresztül mentem, de azért egy pár buli, kirándulás az még jól esne.
2007. máj. 26. 17:54
Igazából semmit nem bánok, ami esetleg kimaradt az életemből. Miért? Mert nem tudnám most megnevezni azt, amire azt mondanám, hogy na, ez kimaradt. Valahogy így teljes az életem. Legalábbis most így érzem.
2007. máj. 26. 16:05
Nem jártam egyetemre. A munkámhoz nem hiányzik, csak a lelkemben érzem, hogy kimaradt!
29. mazsi-drazsi (válaszként erre: 27. - 9cea3ab90a)
2007. máj. 26. 14:26

Láttam egy filmet régebben, azt se tudom ki játszott benne, de nagyon megmaradt bennem.

A lényeg, hogy egy anya az ölében tartotta a gyerekét utazás közben. Arra már nem emlékszem, miért nem volt gyerekülés a kocsiban, de az egyetlen megoldás az ölben utazás volt, és az út során autó(vagy repülő?)balesetet szenvedtek és a gyermeke meghalt.Képtelen volt feldolgozni és folyamatosan magát hibáztatta. Találkozott egy pasival, aki kérte üljenek be az autóba, fogja magához a teli bőröndöt, ami a gyermekét helyettesíti és úgy szorítsa, mintha a gyermeke lenne. Nekilendültek, baromi gyorsan mentek és a pasi hirtelen ráfékezett. A nő szorította az életénél is jobban a táskát, mégse tudta megtartani. Tehát hiába okolta magát, lehetetlen lett volna megmentenie a gyerekét...

Vannak ilyen helyzetek az életben és amivel te foglalkoztál az utolsó héten, az a mindennapi életed volt, amit élned kell. Azért érzed jelentősebbnek azt a hetet most, mert mint UTÓLAG kiderült az utolsó volt. Ha eltudtál volna menni a nagymamádhoz, az még nem védte volna meg az agyvérzéstől, mert neki most kellett elmennie. Próbáld azt megérezni, hogy most jól van-e? Amikor a nagypapám meghalt, hirtelen én is kiborultam, majd egy idő után azt kezdtem el érezni, hogy ő jól van. És megnyugodtam. Remélem neked is sikerül.

28. hajny
2007. máj. 26. 08:48
Hogy a 8-adik osztály elvégzése után nem német nyelvü gimibe mentem-hanem az egészségügyibe.
27. 9cea3ab90a (válaszként erre: 26. - Mazsi-drazsi)
2007. máj. 26. 07:45

Teljesen igazad van,valahol én is tudom.Mindenki azt mondja,hogy engem szeretet a legjobban.Én voltam az ő napsugara/így hívott/.

Mégis úgy érzem,hogy több időt szánhatam volna rá.Régebben minden nap mentem hozzá.A halála előtt,pedig már egy hete nem voltam nála.El voltam foglalva a saját hülyeségeimmel.

Ő pedig agyvérzést kapott,s hirtelen halt meg.

Mindig ott van bennem,hogy ha mentem volna nyugodt lett volna,s talán meg se hal.

Ez a lelki fájdalom már sosem megszűni.

26. mazsi-drazsi (válaszként erre: 25. - 9cea3ab90a)
2007. máj. 25. 23:14
Vannak akik gyakran mondják, hogy szeretlek, mégis üres szavak csak. Szerintem a szeretet a másikhoz való viszonyunkban, a mindennapi cselekedeteinkben nyilvánul meg. És abból amit írtál, úgy gondolom, te nagyon nagy szeretettel voltál a nagymamád iránt és ő ezt érezte és tudta. És lehet, hogy meredek, de szerintem most is tudja...
25. 9cea3ab90a (válaszként erre: 24. - Mazsi-drazsi)
2007. máj. 25. 05:47

Köszönöm kedvességed!

De őt szeretem a legjobban a világon,és sosem mondtam neki.Azóta is sokszor álmodok vele,s nem nyugszik a lelkem.

Azóta minden családtagommal,ugy válok el,ha az lenne az utolsó,szép emlék maradjon.

Az nagyon rossz ha váratlanul hal meg valaki,s nincs idő elköszönni.

24. mazsi-drazsi (válaszként erre: 21. - 9cea3ab90a)
2007. máj. 24. 22:46
Szerintem tudta ő anélkül is, hogy akkor mondtad volna.
2007. máj. 22. 20:13
Egy jó pár dolgot...de nem bánok mindent...:)))
1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook