Mit gondoltok róla? (beszélgetős fórum)

"Sajnos nem lehet ellene semmit tenni." Többnyire ha valakinél akár futólag is helytelenítem, hogyan neveli a gyerekét, belegondolok a másik oldalba, nem ugranék ki az örömtől a bőrömből, ha mások meg akarnák nekem mondani, szerintük hogyan lenne helyes. Az odapofátlankodó okoskodás módfelett irritáló.

Az igény felkeltése lenne inkább hatékony, a szemek ilyen fajta felnyitása, hogy ne tegyünk másokkal rosszat. Ám ha valaki saját maga esetében nem ismeri fel ezt (ne tegyen rosszat magának), másnál (pl. saját gyereke) még úgy se, a kivételektől eltekintve.

Nagy bátorság és elhatározás, meggyőződés kell ahhoz, valaki bele merjen szólni mások életébe. Ez összetettebb, mint az állattartásba való beleszólás.

Könnyebb és kényelmesebb nem tudomást venni a zavaró dolgokról, kijelenteni, hú, de szomorú hogy vannak ilyenek, esetenként felfortyanni milyen felháborító de fél óra múlva ködbe vész az egész, vagy pedig a közkeletű sajnos nem lehet mit tenni ellene mondat zárja némára a szájakat és ettől vonogatódik a váll. Amíg nem a közvetlen környezetemben történik valami, addig én is teszek rá, máshol, mások hogyan élik az életüket.

Ez igaz, puszta papírtól nem lesz jobb gazdi :)

A párhuzam onnan jött, hogy egyáltalán kutyáknál felmerült ilyen, hogy papírtól remélik a gondosabb gazdit, és itt csak eszmei szinten továbbgondoltam a gondos szülőt.

No igen, pusztán egy vizsgának nem sok értelme van, de egy felkészítő tanfolyamnak szánt kezdeményezés hasznos is lehetne. Kérdés az, lehet ilyesmit kötelezővé tenni? Kell-e?

Az pedig súlyos etikai és morális kérdést vet fel aki elbukik egy ilyen vizsgán, azzal mi legyen a továbbiakban, ha babát szeretne mindezek ellenére; minősítheti-e bárki egy ilyen teszt alapján, a másik milyen ember jelenleg és milyen lesz szülőként.

Gyerek érdeke, kutya érdeke... úgy látom, a kutyák sorsa jobban izgatja a közvéleményt.

Üdv mindenkinek! A témát azzal a szándékkal indítom, hogy éppen aktuálisan felmerülő híreket, érdekességeket meg lehessen beszélni, arról véleményt kifejteni, illetve kérni. Kíváncsi vagyok, ki mit gondol mindarról, ami ma a világban történik, vagy amiről úgy hírlik, történik :)

Elsőként ezzel indítanék:

Hetekkel ezelőtt hallottam, aztán neten utána olvastam, szóba került, hogy mielőtt valaki kutyát venne magához, szeretnék, ha kutyatartási engedélyt szerezne meg előtte. Azaz a gazdi vegyen részt egy tanfolyamon, aminek elvégzése alkalmassá teszi papíron őt arra, hogy kutyát tartson, felelősséggel.

Felmerült bennem valami: mennyire törődnek azzal, egy kutya hova, kikhez kerül, de gyermekvállalás esetén nem. Tényleg nem? Legfeljebb utólag avatkoznak közbe (gyermekvédelem, gyámügy) de előtte lenne rá szükség?

Vajon hasonló tanfolyam elvégzésének lenne értelme gyerekvállalás esetén? Végül is nem mindenkinek van megfelelő minta, amiből tanulhatott. Vagy ez komoly etikai kérdéseket vetne fel, beleesik abba, megszabják, kinek lehet gyereke és kinek nem?

Csak mert valaki biológiailag megérett arra, gyermeket nemzzen, teherbe essen és kihordjon egyet/többet, s jogilag is felnőttek közé sorolják (betöltötte 18. életévét) attól a szellemi, lelki, anyagi háttér még nem teljesül automatikusan.

Most akkor mi is van? A kutya értékesebb, óvandóbb lenne egy gyermeknél, tartásához kell papír gyermekvállaláshoz nem? Vagy feltételezik, aki gyereket szül majd megoldja valahogy, van elég józan belátása hozzá?

Nekem a kontraszt elsőre erős: gyereked lehet akárhogy, de kutyád már nem...