Mit csináljak, hogy a gyerek felvállalja az általa elkövetett hibákat? (tudásbázis kérdés)

Egyszerű ha megbűntetted (nem a verésre gondolok meg mit tudom én) akkor megtanulja hogy rosszat tett és előbb utóbb muszály rájönnie. De a viasaton a Dadus nagyon jókat mond.

Bűntetés: legyen egy bűntető szék, sarok vagy ilyesmi és tartsd ott mondjuk fél órát nem játszhat ha rossz stb. Feláll húzd oda vissza...

De érdemes a dadust megnézni egy ilyen családokhoz menő középkorú hölgy mint a kutyadoki ahhoz hasonló. Sokat tanultam pedig nincs még gyerekem és az öcsém már felnőtt ehhez képest.

Remélem tudtam segíteni :)

Nincsen rózsa tövis nélkül. :))) És a kisebbiket azért szeresd úgy, mint a többit, mert ő más! A változatosság gyönyörködtet. :)

Na, nem idétlenkedek tovább, igenis minden gyerekben van érték, valamiben a kicsi is leg-leg-leg, legyél türelemmel. A jég hátán is meg fog élni, úgy látom, mert az akaratától, elképzeléseitől semmi nem tántorítja el, nem riasztja vissza semmi, és ez a mai világban nagyon fontos. A te felelősséged nem az, hogy "jó gyereket" nevelj belőle, hanem az, hogy az akaratát jó irányba tereld. Menni fog, tudom! :)

Kösz a biztatást,mert az utóbbi pár hónapot már anyai kudarcként éltem meg!

Megszoktam,hogy az enyémek "leg-leg-leg"gyerekek,jó tanuló,jó sportoló,példamutató srácok,erre most a kisebb beintett...

Ne keseredj el! Ki fogja nőni!!! Nálunk a lányomra nem hatott a büntetés, illetve egyetlen dolog volt, amibe belebetegedett: ha elvettem a telefonját... biztos, a fiadnak is van valami gyengéje, amiért a csillagokat is lehozza az égről. :)

Még akad ötletem, de az elég macerás: zárd el a játékait olyan helyre, ahol nem fér hozzá, és csak azt kapja meg, amivel játszani akar, de azt is csak akkor, ha a végén összerakja. Bár megjegyzem, hogy sok olyan játék van, amit azért nem tesznek el, mert később folytatni akarják, gondolok pl. a legora, autópályára, rajzokra. Ilyenkor otthonos rendetlenség marad a szobában, nálunk pl. éveken keresztül kockából épített várak voltak a szoba közepén, aztán legoköltemények meg kisvasút, a végén már csak annyit kértem, hogy ha éjjel bemegyek, ne kelljen legóba lépnem :) Vagyis az sem mindegy, hogy egy félbehagyott játék van a szobában vagy az összes szét van szórva.

A füllentésekről még mindig az a véleményem, hogy más szemszögből értékeli a dolgokat, mint mi, felnőttek. Gondolj csak bele: ki kezdte a verekedést? Én nem, az biztos! :))) Ha úgy érzed, nem mond igazat, és meggyőzni sem tudod, tudatosítsd benne, hogy nem értesz vele egyet, te másképp gondolod, másképp látod. Ennek idővel meglesz az eredménye.

A testvéreket ne hasonlítsd egymáshoz! Ennél nehezebben kevés dolgot viselnek el. :) Az enyémek ikrek, de sokáig olyanok voltak, mint akik nem is egy családban nevelkednek. Igen, az egyik gyerek teljesíti az elvárásinkat, meg akar felelni, a másik meg nem érti, miért kellene olyannak lennie, amilyennek mi látni akarjuk.

Ettől szép az anyaság. Olyan találékonnyá tesz minket, hogy időnként elcsodálkozunk magunkon! :)))

A nagyobb fiúval soha nem tanultunk,de ő más:ha nem ülök mellé,el se kezdi.Ha tanulás közben hagyom ott,abbahagyja...

A cuccai kidobálása az udvarra már megvolt:ő maga lapátolta bele a nagy,kerti kukába az évekig gyűjtött kinder figurákat,kisautókat,stb.,mert inkább megvált tőlük,mint hogy rendben kéne tartania.

Semmilyen büntetés nem hat rá,még a szobafogság sem,ahonnan csak pisilni meg enni,inni jöhetett ki.

Sok apró bosszúság meg füllentgetések ezek,de az a baj,már összeadódtak.

Esetleg egy hasonló helyzetbe hozás jó lehet.

Pár napig teljesen azt csinálni, amit ő... Persze minden negatív emóció és csípős, célozgató megjegyzések nélkül, mert az lenne a legjobb, ha a végén nevetne rajta.

A hsz-eidből feltételezem, hogy van testvére. Ez esetben szinte természetes, hogy megpróbálja hárítani a felelősséget, és a könnyebb utat választani. Mi is ezt csináltuk a húgommal, és az enyémek is eljátszották sokszor. :( Ráhagyni azért nem kell, kérd meg, hogy a kedvedért ő tegyen most rendet, függetlenül attól, ki csinált rendetlenséget. Ha nagyon ellenkezik, esetleg felajánlhatod a segítséged, de mindenképpen dicsérd meg, ha elkészültök.

Nem kell megijedned és aggódnod, ki fogja nőni!!! Sok türelem, megértés és még több dicséret kell. Minden apró jócselekedetét vedd észre és jó szóval jutalmazd!

Sokféle oka lehet a viselkedésének, többek között önbizalomhiány vagy alábecsüli önmagát, és így próbál kompenzálni, de ez nem betegség, sok apró sikerélménnyel helyreállítható.:)

Igazad van, biztosan másra figyel.

De ezer apró olyan dolog van, ami megijeszt. Pl. ha valamire megkérdezem, hogy ki rakta oda, ő biztosan nem. Vagy ellenkezőleg, ő elpakolt mindent, valaki biztosan elővette. A játékaival persze mindig más játszik utoljára, úgyhogy ne neki kelljen elpakolni, stb.

"bizton állítja, hogy azt neki senki sem mondta (persze legalább 3x kértem)"

Ehhez hadd fűzzek egy gondolatot. A gyerek nem hazudik. Azokban a pillanatokban, amikor kérted, más foglalkoztatta, és ha látszólag oda is figyelt, nem jutott el a tudatáig. Próbáltad már megismételtetni vele az utasításaid?

Itt vagyok, csak ritkán jutok géphez...

A tanmesékben én is hiszek. Jozsu, kérlek, küldj mesét, vagy adj valami elérhetőséget.

Nálunk olyan esetekben van tagadás, ha például meg kellett volna csinálnia valamit, és bizton állítja, hogy azt neki senki sem mondta (persze legalább 3x kértem). Vagy például komoly szinten focizik, de ha ő ront el valamit, nem vállalja fel, másra keni. Pedig a lelke mélyén tudja, hogy ő hibázott, mert olyankor teljesen máshogy viselkedik, dacos lesz.

A múltkor egy házi feladatban egy egyszerű kivonást rontott, úgy gondoltam, pillanatok alatt kijavítjuk, de az istennek sem tudtam meggyőzni arról, hogy miért más a jó eredmény. Hosszú próbálkozás után ráhagytam, mondtam, hogy majd holnap megbeszéljük, ha a tanító nénivel leellenőrizték. Másnap -bár kijavították a feladatot, és rájött, hogy az ő megoldása nem jó, még így is megmagyarázta, hogy ő jól gondolkodott.

Tanácsom van, kédrés, hogy reagál rá a gyerek. :)

Ami nálunk bevált:

- a lehető legrosszabb módszer, ha ott ülünk mellette tanuláskor. Tudom. 10 évig csináltam... már 2.-os középiskolás volt a fiam... akkor beteg lettem, és nem volt erőm... de a gyerek jött: anyu, tanuljunk. Mondtam, nem. Vagy csinálod egyedül, vagy megbuksz. Csinálta egyedül, nem bukott meg, sőt, még az eredményei sem romlottak.

- rendrakás: amíg a szobádban nincs rend, nem mész sehova és nem jöhet hozzánk senki - valahogy mindig rend lett. Egyébként a húgommal anno azt csináltam, hogy az összes holmiját, ami nem volt a helyén, kidobtam az ablakon... csak egyszer kellett ezt megtennem, onnantól kezdve tudta, mit hova kell tenni...

- ja: a férjem csinált olyat, hogy a széthányt holmikat (ruha, könyv meg minden más) beágyazta, úgyhogy a gyerek csak akkor tudott lefeküdni, amikor rendet rakott :)))

- aztán azt is a fejünkhöz vágták, hogy milyen jó nekünk, azt csinálunk, amit akarunk. Hát egy napot rászántunk, és tényleg azt csináltunk.:) Nem volt tálalva kaja, nem volt leckében segítség, nem volt beszélgetőpartner, nem volt altatódal, sőt jóéjtpuszi sem, meg semmi, amit kértek. Azóta nem hagyta el a szájukat ez a mondat.:)

És mindennek tetejébe mondom még egyszer a meseterápiát. Csodákra képes, kipróbáltam ezt is.

Nincs teljesíthetetlen mérce:ágyazzon be,dobja ki a szennyest,tegye be a piszkos edényt a mosogatóba.Egy 10 évestől szerintem reális elvárások.Ha nem nézek a táskájába,benne rohad 3 alma 1 hétig is,amit a suliban kapnak.Ha nem szólok rá,nem pakol össze másnapra,nem farag magától ceruzát.

Tanulással nincs gond,de ott kell ülni mellette,különben elábrándozik.

A nagy feladata a kutya ellátása,sétáltatása,a fűnyírás,a szobájukat kettőjüknek kéne rendben tartani,de csak a nagy csinálja,akinek kezd ebből elege lenni,hogy pakol,takarít a tesója után.Mindenkink meglenne a saját feladata,de ő kihúzza magát mindenből,pedig nem hiszem,hogy lehetetlent kérünk.Akkor ment el rossz irányba,mikor beteg lett:két éve lesz,hogy kiderült a laktózérzékenysége,majd a lisztérzékenység és cukorbetegség.Kajailag nagyon szigorú diétát tart,a suliban kezdetben csúfolták,ez pár hónap alatt megoldódott.De volt itt minden:ágyba vizelés,sírás,de ezt túléltük.

De azóta valahogy nem a régi.De nem tutujgathatjuk,mert ő más,mint a többi.Szerencsére,ha a diétát betartja,egészséges,mint más.A diétában viszont roppant fegyelmezett.

Van valami tanácsod?

Mivel még mindig nem derült ki, mik is azok a hibák, amiket nem vállalt fel, folytatom az ötletelgetést. Kérem, ne kioktatásnak vegyétek, mindezt a saját bőrömön tapasztaltam. :(

- soha ne illessünk senkit negatív kritikával a gyerek előtt, főleg, ha olyan emberről van szó, akitől távol akarjuk tartani - minél jobban tiltjuk, annál inkább ragaszkodni fog hozzá

- a gyerek mindig úgy meséli el a történteket (mi is), hogy abból ő jöjjön ki jól - ez nem feltétlenül hazugság, ő így értékeli az eseményeket

- ha végképp nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, szembesítsük az érintetteket - ott se minősítsünk, hanem beszéltessük őket, maguktól fogják megfogalmazni a történteket és a tanulságot

- ne akkor beszélgessünk a gyerekkel, ha mi érezzük szükségét, hanem akkor, amikor ő - ha beszélgetni akar, soha ne mondjuk, hogy mindjárt vagy majd, mert akkor ő már nem fog akarni...

- ne azzal fogadjuk, hogy mi volt a suliban, mert ezt úgy érti, hogy a suli érdekel minket és nem ő - kérdezzük inkább, hogyan telt a napja, vagy látom, fáradt vagy... látom, jókedvű vagy...

- a jellemformálásban a meseterápia nagy segítség - erről tudok anyagot küldeni, ha érdekel - nem jó minden mese, a magyar népmesék és a Grimm mesék alkalmasak elsősorban

- vannak nagyon jó tanmeséim is, szóljon, akinek kell!

A kérdésem: nem tartjátok-e túl szűk pórázon a gyereket? Nem állítotok-e olyan magas mércét, amiről úgy érzi, nem tudja megugrani? Nem akarjátok-e a saját elképzeléseteknek megfelelően formálni a személyiségét?

Én ez utóbbiba estem bele annak idején a lányommal, és a végén már nem csak ő hazudott, hanem minden barátja neki falazott. Amióta elfogadtam, hogy neki is megvan a saját útja, még ha az nekem időnként nem is tetszik, barátnők lettünk. :) Már tudom, hogy nem csap be, már nem nyomja ki a telefonját, és már mindent elmesél, ami vele történik. Ő pedig cserébe végighallgatja a tanácsaim és a véleményem, így érvényesülhet az én akaratom is. :)

Nálunk mostanában mégsem megy ezzel a megbeszélős módszerrel.Tanulása kifogástalan-de a magatartása?És még el is titkolná,ha időnként be nem látogatnék a tanító nénihez,mert igen gyanús az,ha valakinek 2 üzenő füzete veszik el 2 hónap alatt...Ha nem elég a dicséret,a szép szó,verni nem akarom,mit tegyek?!

Ő azt is jó döntésnek érezte,hogy mikor tanító néni feketét adott,mert énekelt az órán,inkább felállt és egyszerűen kisétált.

Nem lehet büntetést alkalmazni, ha nem érti, hogy rosszat tett, vagy nem ismeri el talán magának sem. A büntetés különben sem visz a tartós megoldásba.

Ugyanígy nem kérhet bocsánatot ilyesmiért, az megalázó. Ha nem magától jön, csak még jobban belenyomjuk őt.

A dícséret, és a helyes viselkedés megköszönése, és jelzése, hogy az nekünk milyen jó volt, ez a célrvezető.

A dícséret úgy önmagában nem teszi meg, szerintem, hogy ügyes vagy, hogy megmondtad. Ez olyan fölényeskedő. Én mindig azt mondtam a gyerekemnek, ez nekem rossz volt, vagy ez nekem nagyon jólesett. Nyilván szeret, nem akar neked rosszat, de jót igen. Én mindig erre alapoztam.

Nagyon jól kunkorodtak tőle a dolgaink.

Nekünk meg pont azt mondta egy gyerekpszichológus,hogy ha valami kiderül,galiba van,AZONNAL meg kell beszélni,mert a gyerekben egyre nő a feszültség,ha tudja,hogy hibázott és sumákol,ráadásul azt sem fogja tudni,miért tolták le a szülei pár nap múlva.

Egy bögre eltörése baleset,nyilván nem szidom meg,bárkivel előfordulhat,de a hazugság-pláne már 9-10 évesen-szerintem nem maradhat következmények nélkül,különben mi lesz,ha 14-15 éves lesz?Jönnek a komolyabb dolgok,komolyabb ferdítések,ha most elsiklunk felette,nem?Szerintem meg kell időben tanulnia,hogy a tetteiért vállalnia kell a felelősséget.

pl.összeveri az osztálytársát,nem fogom megdicsérni és csokit adni neki...

Részlet a Kismamablog hírlevélből

"Amikor csak okot ad rá, ismerjük el és dicsérjük meg. Mindig jutalmazzuk meg, ha igazat mond - akkor is, ha éppen valamilyen rossz fát tett a tűzre, és ezt vallja be. Ilyenkor az igazmondást jutalmazzuk, és az a bizonyos "rossz fa" várhat, legközelebb majd azt tárgyaljuk meg. SOHASE büntessük meg a gyereket az igazságért."

Hol találtál ilyen olvasmányokat? Már egy csomó tanmesét elolvastam, de egyik sem passzolt ide.

Én is sokat beszélgetek vele, de még nem nagyon látok javulást :(