Mit csináljak, ha a párom szülei bejárkálnak a házba, amikor senki nincs otthon? (beszélgetős fórum)

az én fórum témám is lehetne ezzel a címmel csak a sztorim más olvassátok el..

[link]

Egyke ez a férfi?

ott szokott lenni az a túlzott rendezgekedés felnőtt korban is a gyerek irányába a szülőktől.

És te magad nem tudnál beszélni velük?

Mondjuk részemről azzal, hogy gazol, örülj neki :) Az ilyen melóért nem vagyok oda.

De megkérheted, hogy pl te szeretnéd a mosogatást megcsinálni.

LEhet lehetne velük egyezkedni.

Nálunk nem jár be egyik szülő sem, kulcsuk sincs, de pl gyerekre vigyázni hagytuk már őket az otthonunkban, s megbízok bennük. (mondjuk nem volt gyarkan)

Anyósodék elvisznek valamit, vagy másfelé pakolnak valamit? Mert hogy valamit nem oda raknak az lehet, s idegesítő is tud lenni, pont ezért legyen, had kertészkedjenek, de mondd meg a többit megoldod.

Zárat is lehet cserélni...

Akkor se....... Ha ez az én otthonom elvileg, akkor had rendezzem már én a kertem,

De ezt a párom nem fogja fel. szerinte ez így normális. Engem meg zavar, hogy bejárnak a házba és pakolásznak itt-ott, elmosogatnak, kertet gyomlálnak.

rakott krumplit :)

én is voltam ilyen szituban! Totál kiakadtak, hogy én mit képzelek magamról, majd pont én fogom megmondani, hogy ők mit tehetnek és mit nem...

2 hónapig bírtam!

Elvált nő vagyok, gyerekekkel. Megállok a saját lábamon, van otthonom, szerintem a körülményekhez képest jól élek a gyerekeimmel.

Egy éve ismerkedtem meg a párommal. Nem volt könnyű, Ő ingázik a világban, sokszor hetekig nincs itthon. De ezt leküzdjük.

Ami zavar, nagyon zavar. Kész lett a háza, együtt költöztünk be, együtt csinosítgatjuk. Ez szép és jó, csak a szüleinek a mai napig kulcsuk van a mi úgynevezett otthonunkhoz és rendszeresen bejárnak hozzánk. Főleg amikor nem vagyunk otthon. Kertet gazolnak, műhelyt pakolnak át, stb.

És ez zavar..... Milyen dolog az, hogy bemennek a házba és ott járkálnak, ahol mi a mindennapjainkat éljük.

Hálás vagyok a szüleinek, elfogadtak a gyerekeimmel együtt, de elkezdődött egy új közös élet. Elvileg, mert gyakorlatilag nem. Tegnap hazamentem és látom, hogy az udvaron rendezkedett megint apósom, a konyhában el volt mosogatva. Sírtam kínomban. A párom csak mondogatja, hogy majd leállítja Őket.

Én meg ma reggel fogtam magam és hazacuccoltam a saját házamba. A gyerekeket elvittem iskolába és hazapakoltam minden ruhánkat.

Tudom szemétség a párommal szembe, de nem bírom már.

Hétvégén anyukám szülinapját ünnepeltük, kevés volt az evőeszköz, hazamentem hogy onnan vigyek. Ott találtam apósomat, ahogy a kertben bóklászol, a ház nyitva, gondolom azt is végigjárta.

Milyen dolog az, hogy tudta, hogy nem vagyunk otthon és bemegy az otthonunkba.