Mit csináljak, ha a párom szülei bejárkálnak a házba, amikor senki nincs otthon? (beszélgetős fórum)

Megértelek,az otthon az legyen otthon,ne átjáróház.

Egyébként tud róla a párod hogy leléptél?

Nekem is volt barátnőm hasonló helyzetben, ott főleg az anyóssal voltak gondok. Ők pszichológus segítségét is igénybe vették és ez alapján nem túlzod el. Ahogy elmagyarázta a terapeuta, egy család működése olyan mint a céltábla. A feleség és a férj a belső kör, aztán jönnek a gyerekek, aztán azok akik a gyerekekhez és a szülőkhöz közel állnak és ez nem feltétlenül a nagyszülő, mert ezt nem a vérség vagy a jog dönti el. Amikor a gyerek felnőtt lesz és saját életbe kezd, megszűnik gyerek lenni, de ennek az elszakadásnak legkésőbb a saját családalapításakor (értsd: házasság) be kell következnie. Ha ez nem következik be az nem egészséges kapcsolat. A szülőknek meg kell érteni, hogy a gyerek már nem gyerek, és hagyni elszakadni. Ezzel nem tartják tiszteletben a saját szférát, a gyerekük és családjának életét, ez abszolút lekezelés, és a másik sárba tiprása. A barátnőméknél a tanácsadó javasolta a feleségnek, hogyha ez továbbra is fenn áll hagyja el a férjet, mert így nem lehet egészséges párkapcsolatban élni, mivel a szülők még a szexuális életük iránt is élénken érdeklődtek, szóval a vibri elől hagyása nem segítene. Illetve a kisgyermek számára sem egészséges, hogy egy állandó függőséget lát, és nincs kitől megtanulnia, milyen az elszakadás. Nem lehet megalkuvásban élni az életet, hogy a másiknak jó legyen. Ez volt az egyik út. A másik út persze az, hogy a szülőkkel való kapcsolat lazítása/megszakítása. A férj ott ezt választotta, mivel őt már tini kora óta zavarta az anyja zsarnoki viselkedése, mert ez ilyenkor egy diktatúra. Még a feleség sajnálta az anyós, mert a férj tök egyszerűen azt mondta, hogy akkor ennyi volt, nem találkozunk többet. Ha visszavenni nem tudtok és vagy egyfedél alatt, vagy ne-is-lássuk-egymást, akkor az utóbbi. Természetesen az is út lett volna, hogy a szülők változtassanak, de erre nem is voltak hajlandók, voltak ígéretek, hogy persze-persze, aztán jött az intervenció, és kibukott, hogy változásról szó sem lehet.

Egy valamit érdemes megjegyezni, hogyha egy mondat úgy kezdődik, hogy Minden jó, minden szép és utána egy DE szócskával folytatódik, akkor ott nem minden jó és nem minden szép, és ne ringasd magad álmokba és ábrándokba, fájó szembesülni a valósággal, de nem árt, és az hogy te sírsz, az nem opció. Akkor neked ez a kapcsolat nem boldog. Változtatni kell valahogy, valamit, mert a gyereked is jó példát kell látnia, és boldog anyára van szüksége.

Két dolgot tehetsz, maradsz a házadban a gyerekeiddel, és a párod költözik hozzátok. Vagy mindenki a saját házában, és időnként találkoztok.

A harmadik lehetőséget úgy látszik, nem tartod opciónak, pedig az oldaná meg a helyzetet. Minden olyan dolgot, amire szerintü még szükség van, de ti kidobtátok, azt hazavihetik :) Sőt, kötelező hazavinniük :))

Szerintem hamarosan már arról sem kellene beszélgetni, hogy miért járnak be.

Igazad van....

Ez régóta zavar, hogy bejárkálnak az otthonunkba, ezt a párom is tudja. Tudom, hallottam tőle sokszor, hogy elbeszélget velük, de soha nem tette. Én meg meguntam.

én úgy olvastam a kedves párja többször szólt a szüleinek, hogy ne és lám lám mégis

Van saját háza tök normális, hogy oda költözik, ott tudja hogy minden úgy marad, ahogy hagyta.

És a kedves párja is meglátogathatja, a szülei nélkül, mert ugye nem a szülőkkel van párkapcsolatban....

" Nem vadidegenek járnak ki-be a házatokban, és ahogy írtad, inkább segítenek, rendet tesznek, mosogatnak, nem zavarnak, nincsenek láb alatt. "

Ezt írtad. Erre reagáltam.

De akkor nem is ez a fő probléma, hogy a szülők odajárnak, akkor biztos sok más is van, ha így döntöttél. Akkor viszont nem erre kell kihegyezni. :)

Mert arról nem írtál, hogy amikor a szülőkkel beszéltél erről, ők mit mondtak, a párod beszélt-e velük egyáltalán és arra mit mondtak. Itt csak dühöngést látni, amiért ők odajárnak, de arról nem írtál, hogy megbeszélted-e velük, csináltatok-e bármit. :)

De ezt írtam. Szerintem túlzás rögtön elmenni, ha előáll egy probléma, gondolom nem véletlenül döntöttek úgy, hogy összeköltöznek és együtt fognak élni.

Az idegesítő és zavaró lehet, hogy a szülők odajárnak pakolni, rendezkedni, mikor nincsenek ők otthon, de ez nem egy akkora probléma, amit ne lehetne megoldani. Meg kell próbálni megegyezni, nem elrohanni. :)

Figyelj ide! Én minden kompromisszumra hajlandó voltam, pont a gyerekek miatt. Láttam, hogy szeretik, láttam, hogy Ő is szereti Őket.

Hidd el nem az első problémánál cuccoltam haza.

Most, hogy elkölktöztem, haza jöttem sokkal jobb.

Itt tuti nem fog senki rendezkedni az udvaromon. Jesszus, elpakoltuk az udvart és após egy délután visszapakolt mindent, szar ágyakat, székeket, asztalt, mert szerinte az jó lesz még. Bőgtem amikor megláttam... Direkt rendet raktunk a gangon, Ő meg mire hazaértünk mindent visszapakolt. Még szaros vc. ülőke is volt ott, mert szerinte azt nem kell kidobni.

Attól függ, kinek mi a normális. Egy gyerekét egyedül nevelő nő megszokta, hogy mindent egyedül intéz, megvannak a maga saját határai, amibe ne enged idegeneket. A férfi biztos azt szokta meg, hogy a család egység, segítik egymást, természetes, hogy jönnek-mennek.

Szerintem az nem normális, hogy előáll egy probléma, és a nő rögtön összepakol, elköltözik, ráadásul a gyerekével együtt. Ha ennyire nem tudnak együtt élni, közösen megoldani a problémákat, akkor nem kellett volna belevágni. Egy közös élethez kompromisszumok is kellenek, ahogy a férfi elfogadta a gyerekét, közös jövőt akar, úgy a nőnek is kompromisszumokat kell kötnie, és nem rögtön elköltözni, ha gond van.

Azt kéne szerintem megérteni, hogy ők csak segíteni akarnak. Jó szándék vezérli őket. Nem zabálják ki a hűtő tartalmát, nem hívják át a szomszédokat csevegni, nem csinálnak házbemutatót, hogy nézzétek mit épített a fiam, stb.

És most hogy elköltöztél jobb?

Ez menekülés, ez a költözés.

Valóban a szülőkkel kell megbeszélni a határokat.

És ha visszajön pár hétre a párod, akkor Te is visszaköltözöl? Vagy most bevállaltad az elköltözéssel a szakítást? Nem érzed azt, hogy most hogy elköltöztél ezzel visszaléptetek egy szintet a kapcsolatban? Akarod még ezt a palit és a vele járó családját?

Nem bánnám, ha volna valaki elmosogatna, a kertet rendbe tenné, stb., de!!! szóljanak már elôtte!

Az én házam az én váram!!

Szerintem nem túlzom el.

Nem tudom elviselni, hogy odajárnak és mosogatnak, kertet rendeznek, amikor mi dolgozunk.

Én reggel elmegyek, kupit hagyok ott, de azt a kupit én akarom eltakarítani este, ha hazaérek a gyerekekkel.

Milyen dolog bejárkálni más házába, amikor az nincs otthon.

Már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy szanaszét hagyom a vibrátort, bilincset..... aztán nyeldessen apósom.

De mondom, inkább hazaköltöztem. Ide tuti nem jár be senki.