Mit csináljak, ha a párom szülei bejárkálnak a házba, amikor senki nincs otthon? (beszélgetős fórum)
Semmit nem írtál, hogy mi az, amit tettél egyáltalán. Beszéltél a pároddal, aki ígérte, hogy szól nekik, és nem szólt.
Ez a te életed, ha ennyire nem tudod kezelni a dolgokat és tenni, akkor az a jó, ha hazamész, és egyedül élsz tovább a gyerekeiddel. Biztos boldogabb leszel egyedül, ha így érzed. Megértem, hogy nehéz lenne beszélni a szülőkkel, és lehet, egy beszélgetéssel elintézni mindent.
Én is ezt tettem volna a helyedben.
Így nincs vita és a saját házadban te vagy az úr!
Attól még megtarthatod a pasidat! :D
Lehet ezernyi kifogást találni, hogy valaki miért nem akar megoldani egy problémát. Valakinek elmenni könnyű, és akkor nincs probléma, élheti a saját megszokott életét, másnak meg nehéz elmenni, mert közös életet szeretne.
Lehet, hogy a szülők meg azt gondolják, miért kell még átmenniük mindent megcsinálni, ami eddig a szokott, talán a férfitól el is várt rend volt, mikor már ketten vannak. És könnyebbség lenne nekik, ha nem lenne ez a plusz feladat. Csak azért, mert másoknál idegesítő az anyós, após, és nem tudják kezelni a helyzetet, még nem jelenti, hogy mindenhol ez a törvényszerű. És ahogy látjuk ennél az esetnél, ahol még csak nem is szóltak nekik, hogy zavaró, amit csinálnak (vagyis csak a nőnek, mert a férfi ezt szokta meg), másoknál is lehetséges, hogy nem jól kezelik a problémákat, ezért fajulnak el a dolgok. Itt már rögtön gyűlölködés van, pedig még tisztázni se próbálták.
Igen, ez érdekes felvetés. Egy független nő persze más helyzetben van, nem lehet rá rossz szándékkal sem mondani, hogy beköltözött a készbe, főleg, hogy eleinte nála laktak. De hogy a férfi szüleinek állandó kéretlen jelenléte nem segíti elő, hogy a ház asszonyának érezze magát, az biztos.
kedves kérdező: fogsz végül beszélni az apósodékkal? Vagy megvárod, amíg a párod hazaér, mit szól a költözésedhez, talán a sokk megérteti vele, hogy ez neked nem apró-cseprő probléma, és beszél velük ő?
És mi van, ha rosszul sül el ez az elköltözés? Ha a sértettség csak sértettséget szül?
Telefonon, skypon, akárhogy tudtok beszélni? Tudja már, hogy elköltöztél?
na babám legyél a helyembe.........
Tudod mennyit agyaltam mire hazakölöztem. Ráadásul a gyerekek is maradni akartak.
de inkább hazamentem. hazajöttem. Mit tegyek még? Én szeretem ezt a pasit, de bocs a szüleit nem kérem ahogy az otthonmban rendezkednek :)
És mi van ha azért nem szól,mert még csak nem is érzi otthonának?
Bár erre csak ő tudná a választ,itt most jelen esetben csak tippelgetések vannak.
De felőlem mindenki azt csinál, amit akar. Ha én szeretnék egy férfit és vele akarnék élni, előállna egy ilyen helyzet, próbálnám megoldani mindenképp. Mert ha nem teszek semmit, akkor nem változik semmi. Ezt nem érezném egy akkora hatalmas problémának, ami kezelhetetlen, főleg úgy, hogy nem is csináltak semmit ellene.
Az kezelhetetlen probléma lenne, ha a párom verne, megcsalna, inna stb. Akkor elköltöznék rögtön. De hogy szólni pár szót a szülőknek, hogy köszi, de már nem kell segíteni, megoldjuk, és zavaró a jövés-menés, rendezkedés, az nem nagy ügy. Nem nyilvánvaló nekem a történetből, hogy a szülők a kérés ellenére is mennének, mert a kérés sem történt meg.
Szegények, jobb lenne, ha megtanulnának gondolatot olvasni :))
Komolyan nem értem.
Igen, konfiktust kezelni pontosan így kell :) Azt kell gondolni, hogy a másik azt gondolja, hogy én azt gondolom :DDD
Basszus, felnőtt emberek nyissák ki a szájukat, és mondják el, hogy mi nem tetszik. Ebben a családban ez valószínűleg mindig így volt, és ha már beszélgetés helyett gondolkozzunk azon, hogy mi járhat a másik fejében, gondolkodjuk el azon, hogy merő kedvességből csinálják, ezért, hogy fontosnak érezzék magukat.
Nehogy már a fórumindító legyen a hibás!
Van saját háza,gyermekei.Feladta,hogy a párjának örömet okozzon.Odajárkálnak a szülők,a pasi pipogya,nem mer szólni pedig az ő dolga lenne.
A fórumindító meg tuti hogy úgy érzi,hogy a szülők azért csinálják,mert a kicsi fiam házáról csak mi tudunk rendesen gondoskodni....
Szerinted hogy érezheti magát?Szerintem csak megtűrt személynek.
Gondolom az ő idejében 18 évesen már férjnél volt.Megilletődve hogy most mi is van és anyucinak/anyósnak kifejezetten örült!
Csak hát,más világ van!
Csak ezt olvastam...
Mi egy házban,de külön élünk anyóstól. Mivel a bejárati ajtó rendszerint nyitva van,akkor jön-megy,mikor kedve tartja. Sokszor csak annyit látok,hogy a posta a pulton,vagy a kajásdoboz (amiben adtam valamit) az asztalon.
Nem tudok leülni meginni egy kávét,mert szagra jön,rögtön itt terem,pedig nem dumálni akarok vele,hanem teszem azt netezni.
Na,egy idő után elkezdtem zárni az ajtót. Akkor kopog,de meg sem várja a választ,már nyit is be. Maradt a kulcsra zárás. Mikor nem vagyok rá kiváncsi,egyszerűen bezárkózom.
Szerintem,ha a pároddal közösen tervezitek eltölteni a következő jó sok évet,cseréltess zárat,és kész! Majd rájönnek az ősök,hogy nem átjáróház az otthonotok!
De nem biztos, hogy minden szülő ilyen. :) Az is megtörténhet, hogy a szülők, ha beszélnek velük, elfogadják, és nem mennek pakolni, rendezkedni.
Azt megértem, hogy sok férfi töketlen, és nem foglalkozik azzal, ami nem őt érinti vagy kellemetlen. De azt nem értem, hogy felnőttként miért nem lehet a nőnek is odaállni és beszélnie velük. Mielőtt megutálná és hibáztatná a szülőket, talán el kellene nekik mondani a problémát. :))))))
Én nagyon megértelek. Azzal együtt, hogy azt is értem, apósodék jót akarnak. De megsértik a legbensőbb szférátokat. Ha én reggel kupit hagyok, mert rohanás van, azt, valljuk be, valamennyire azért szégyellem, és a saját anyukám előtt sem lennék rá büszke, de amint hazaérek, megcsinálom, és a harmónia visszaáll, a lelkembe is. Ha valaki más tanúja a gyarlóságomnak, még ki is javítja (elmosogat helyettem, stb.) hiányosságomnak, azzal megalázott helyzetben érzem magam, akkor is, ha a másik félben semmi ilyen szándék nincsen.
Úgy érzem, a fő probléma az, hogy nem vagy annyira közeli, bensőséges viszonyban a párod szüleivel, ami megengedné azt, hogy a magánéletetekre így rálássanak. Van, aki felnőttként a saját szüleit sem kívánja ennyire beengedni a legbensőbb világába, pl. ne lássák már a gyűrött, ilyen-olyan ágyneműnket egy romantikus éjszaka után, stb. Másnál meg ennyi simán belefér, ezért kapod a nagyon eltérő válaszokat. Ugyanez a helyzet pl. a bejáró nénivel kapcsolatban is: van, aki azért nem adná ki a kezéből a házimunkát, mert szereti csinálni, de legalább ennyien azért nem, hogy egy idegen ne kotorásszon a holmijai között, nem azért, mert elvinne valamit, hanem mert nem tartozik másra, hogy mi van a szemetesben, a mosogatóban, stb.. Mit is nem lehet ezen érteni?
De a lényeg az, hogy neked nem fér bele, ezt legelőször a párodnak kellene megértenie, és aztán tényleg együtt beszéljetek a szülőkkel, kedvesen, de határozottan.
További ajánlott fórumok:
- Mit csináljak? A szívemre hallgassak vagy az eszemre?
- Mi a teendő akkor, ha eljöttem otthonról és a szüleim nem adják ki az ott maradt cuccaimat?
- Vettünk webkamerát az otthoni gépre, a laptopon eleve volt, most akkor mindent látni fognak a szüleim, hogy miket nézek meg a laptopon?
- Tegnap szólt az óvónő, hogy a fiam, napok óta szó szerint semmit nem eszik az oviban. Otthon semmi változás. Mit csináljak?
- Mikor "illik már" bemutatni a barátunkat otthon a szüleinknek?
- Méhszáj fagyasztás előtt vagyok. Hogy csinálják? Fájdalmas? Maradjak otthon utána vagy mehetek dolgozni? Minden érdekel ezzel kapcsolatban.