Mit csinál most a macskád? (beszélgetős fórum)
Érdekes, az enyémek annak idején nem ették a kenőmájast.
(Mondjuk igazuk van, de tettem egy próbát.)
7 óra körül járok a spárba. Ma reggel 3 ismeretlen személy várt rám, az eladók tanácsolták, hogy beszéljenek velem macska ügyben, tanácstalnok, mert egy- általán nem eszik a macskájuk. Sajnos ebben nem tudtam segiteni, ugyanilyen bajunk vn nekünk is, de talán a meleg elmultával megjavul az étvágyuk A Picikének is bármit feltálalhatok, 1- 2 falatot eszik mindenből a szokásos kedvenc kajáiból, kinálhatom a tenyeremből ,rá sem néz, legfeljebb iszik.
Van még valaki aki macskájának leromlott az étvágya ?
De a Bogár gazdához került!
A szembeszonszédék kisteretű kutyája, akit évek óta etettem, mert egy kutyájukrólmárbevallották, hogy "a gyenge koszt mellett nem bírta a hideg telet", hát ezt az azutőán beszerzett Bogárt etettem minden estevittük a meleg kutyakaját.
A gyerekiek nemigen foglalkoztak vele, kint kellett lennie télen-nyáron, dőt élete nagyobb részében egy kennelnek nevezett hálós oldalú ládába volt bezárva, amit időnként takarítottak.
Váratlanulelhunyt a gazdasszonya, akét gyereket elvitte a gyámügy, erre az alkesz pasas,aki itt maradt, észretért éskiengedte Bogárt, szabadon szaladgálhatott.
Mint a rakéta rótta fel-le az utat még hetek, hónapok műlva is sokszor, nem bírt betelni a szabadsággal. A kaját vittük továbbra is.
Hát nemrég a fiam egyik kollégája kérdezte, nem tudunk- e kis termetű kutyát. A fiam ajánlotta Bogárt, félóra múlva itt voltak érte autóval. Nem érdekelte őket sem a 8 éves kora, sem semmi más. Vitték örömmel.
Az egy szem kislányuk kedvence lett, bent aludhat a kanapén, fényes a kis bundácskája és gömbölyű a pocakja.
Gyerekek, elég edzett nő vagyok, de elsírtam magam örömömben.
(Nincs messze, itt lakik a szomszéd utcában.)
Már csak arra kérem a Jóistent, adjon neki még sok jó évet.
Remek terészetű kis kutya, nem lett sem depressziós, sem idegbeteg. Okos és engedelomes, és szerintem egész mostanáig VÁRT. Az tartotta benne a lelket. És most már várnia sem kell, szeretheti a családját nyugodtan.
Most beszéltem a belső szomszéddal, ő megtalálta a tengerimalacot a tűző napon hagyva a ketrecben, már elpusztulva 😔
Csak úgy kitették.
Nem macska, de muszáj kidühöngeni magam. A szomszédos házat kiadták egy nőnek meg a nemtudomhány gyerekének. Becuccoltak. Lattuk, ahogy bevitték a hörcsög (?) ketrecet, akváriumot, volt velük két kutya is. A dolgaik itt voltak, de ők egy éjszakát sem töltöttek a házban. Hetente pár alkalommal lehetett őket látni. A belső szomszéd nénihez naponta többször jár a lánya és ő hallotta bentről a kutyaugatást. Ezek ott tartották bent szerencsétleneket! És most, jön a fordulat. Kicuccoltak. Én csak annyit láttam, hogy cipelik ki a bútorokat. Este bosszankodva vettem tudomásul, hogy már megint itt egy kóbor kutya az utcán. Ma is itt volt, a szemben lévő presszó ajtaja előtt feküdt egész nap. Megsajnáltam, adtam neki vizet meg ennivalót. A pultos lánnyal meg a másik szomszéddal beszéltem hogy tudnak-e valamit róla. Hát kiderült, hogy ez a szegény pára itt maradt, oda tartozik. Közben a nyitva felejtett kapunkon beszökött a másik kutya is, a lyukas kerítésen át pedig bement a szomszédos ház elé. Hát oda tartozik ő is! Azóta ott fekszik az ajtóban, várja hűségesen a gazdáját, a másik pedig az utcán, a presszó előtt. Hát a szívem szakad meg. Természetesen szóltunk az ebrendészeti telepre hogy mi a helyzet, holnapra ígérték hogy el iszik őket. Mi megtettük, amit tudtunk, enni és inni adtunk nekik, remélhetőleg jó helyre kerülnek majd. Nagyon megviselt engem ez az egész, én soha nem dobtam volna el a cicámat, mindig óvtam mindentől, mégis elvesziítettem 😔
Borzasztó hogy milyen emberek vannak. Vajon az ilyen a gyerekeit is kihajítja majd?