Mire gondolsz pontosan, amikor megítélsz másokat a helyesírásuk alapján? (beszélgetős fórum)

Néha én szégyellem magam azért, amiket némelyek írnak. Számomra egy helytelenül író ember buta, vagy erősen butának tűnő. Aki az érettségiig eljut, annak illene tudni a helyesírást. Legalább az alapdolgokat: igekötő, e kérdőszócska, vesszők, hasonulások, kis- és nagybetű, stb... Pedig nagyon sokan leérettségiznek, de az írásokon nem látszik.

Az én nagymamám 8 osztályt járt ki réges-régen, de hibátlanul írt. Nagypapám igazi parasztember volt, ő is tökéletesen ismerte a helyesírást. Sokat olvastak, ha mást nem, hát magazinokat, napi sajtót.

Nem ám! :-)

Hanem úgy, hogy 'haccsinájjam'. (Így mégse írja senki, még Szabolcsban se, gondolom.)

Hogy mire gondolok? A legfinomabb jelző leírását sem merem megkockáztatni amikor ékezet nélkül ír valaki...(na jó, bevallom egy picit hazaárulózom olyankor) Kiváncsiságból visszanéztem a beírásokat, volt-e olyan pofátlan valaki, hogy ide is ékezet nélkül ír..eddig nem fordult elő.

(csak az a sok igekötő, meg az e kötőszó ne lenne..ezek helyes írása(sic) bizony sok galibát okoz...főleg a társkeresésben)

szerintem

A helyesírás tanulható. A differenciálegyenletnél sokkal könnyebben. A harmadikos gyerekeim jobb helyesírók voltak, mint az internetes nagy átlag. A helyesírást mindenki általában 10-12 évig tanulja, tehát nem kevés ideig. Helytelenül írni szerintem pusztán igénytelenség, butaság, amire még büszkék is.

(A hejesirás ojan dolog amit megkelene tanulni és megis lehet. :D)

Hű, sosem fogom elfelejteni a mondatot miszerint : Hagyjuk, hadd higgye!

Itt vésődött be egy életre hogyan is írjuk ezeket a szavakat.

Arra, hogy ő mire gondol pontosan, mikor a hagyjuk helyett azt írja, hogy hadjuk.

Amúgy az ő élete, semmi közöm hozzá.

...ami nem mondható el rólam és a függvényekről. :D

Sőt, én magamra nézve a matekot nem tartottam annyira fontosnak, mint te magadra nézve a kötelező irodalmat.

Valószínűleg igazad van, hogy megedzetted magad az erőfeszítésben. Én csak az iránt teszek erőfeszítést, ami érdekel, vagy legalább közvetlenül hasznosnak tartom. És piszok egyszerűen tanultam meg olvasni, elég korán.

De ha szólok egy helyesírási hiba miatt valakinek, akkor az illető miért háborodik fel? Ha csak annyit mond, ja tényleg, akkor az bőven elég lenne.

Mindazok,akik most itt jelezték, hogy szabályokat megtanulva megdolgoztak a helyesírás-tudásukért, hibátlanul írnak.

Azt sem értem, miért hiszi sok rossz helyesíró, hogy úgy ír, ahogy akar. Vagy ahogy sikerül.

Ha szándékos nemtörődömségből marad a hibáinál, akkor előbb-utóbb tényleg igénytelennek minősíti az ember.

Amit nem tudok elképzelni, azt leírtam már az első oldalon, talán a 21.-ben.

Ahol azt is leírtam, hogy nem ítélem meg vagy el az illetőt, csak figyelmeztetem a hibára.

Azt el tudod képzelni, hogy más a helyesírással van így?

Egyéni adottság, mindenki másban jó. Csak egyvalami alapján nem lehet egy emberről messzemenő következtetéseket levonni.

Vagyis lehet, csak hülyeség.

Na az ilyen pragamtikus kijelentéseid miatt néztelek fegyelmezett embernek a múltkor.

Meg lehet tanulni... aránytalanul nagy időráfordítással és rövid időre, aztán ha a dogát mégse akkor írjuk, akkor gond van.

Meg lehet oldani, azért teljesen nem tűnik el a tárgy, csak más a tanterve, és esetleg a napi-heti gyakoriság.

Néha nem ártana tényleg alapvető műszaki ismeret, de ez talán tényleg alkati kérdés.

Néztem, amikor először láttam, mi a fene az az antigravitációs torna... hát a Villon-Faludy féle gravitációs tétel szerint (nyakamon érzem, hogy se..em mily nehéz) tekeregnek egy felakasztott lepedőben...

Nem ez az antigravitáció, ha bölcsész elmém nem csal.

Ha valaki kicsit műszakibb, kapjon alapot, hogy utánanézhessen, de nem kellene homályban való csápolásnak lennie a tantárgyak egy részének.