Mióta megszületett a babám eltűntek a barátnők! (beszélgetős fórum)

hát egyáltalán nem. én úgy látom, te csak itt kötözködni akarsz. pedig ez a fórum nem arról szól, hogy hogyan oktassuk ki a másikat.

szerintem keress olyan helyet, ahol kiadhatod a dühödet.

Sziasztok!

Ez egy nehéz időszak. Sokszor még a babázós barátnőimmel is egy évben 1x-2x jutunk el egymáshoz. A fiúk sokáig dolgoznak este, 2-3 gyerekkel meg a városon át, elég messzire császkálni nem mindennapos dolog. Ettől még érzelmielg ugyanolyan fontos nekem, és beszélünk telefonon. Ha meg mégis összejön, örvendezünk...

Van olyan barátnőm is, akinek nincs gyerke. Ő a "legjobb" barátnőm. Vele nagyon ritkán találkozunk, de nem a gyerekek miatt, egyszerűen sűrű az élet. Viszont, ha mégis sikerül, annyira jó, mert ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Ilyenkor én is ha lehet, úgy csinálom, minél kevesebb gyerek legyen itthon, hogy rá tudjak figyelni...

Aztán meg persze, amikor terhes lettem mérnökhallgatóként, (ami igen ritka, ha valaki az lett, rohant abortuszra), sokak gyűlöletét éreztem. Nem értettem miért, hiszen innentől kezdve az én teljesítményeim fognak romlani, elém lehet kerülni...

Aztán rájöttem, hogy azért, mert irigyek. Azért, mert mertem azt csinálni, amit a lelkem mélyén akartam, és ami jó. A sok "jajénnekemnemleszgyerekem" csajszi szerintem valójában valahol nagyon mélyen nagyon szeretne gyereket, csak a napi kényszer, karrier, problémák mellett nem érzi magát képesnek erre a dologra. Ezt szégyelli, és úgy titkolja, hogy ő bezzeg soha, ő olyan kemény, mint a kő.... Ez persze nem tudatos dolog szerintem, csak valahogy erről szólhat...

Ezért is van az, hogy sok "barátnőnek" valójában fáj, hogy Te gyerekezel, férjezel, stb...

De aki igazán fontos, az marad. Persze, ha mi is teszünk érte, mert azt valahogy éreztetni kell az emberekkel, hogy még ők is fontosak nekünk. Másként nem fog menni..

"A víz szalad, de a kő marad..." /Wass Albert/

ez sajnos igaz:((((((((((

ehhez is legalább két ember kell.

ez érdekes....

az én húgomnak is van egy kislánya, de soha nem kérdez tőlem semmit. mi sem tudunk elbeszélgetni semmiről:((((((((((((( pedig lenne miről.

nagyon sajnálom, hogy így vagy.

én is így voltam: még terhes voltam, akkor még elmentünk 1x-2x színházba, vagy előadásra. de amióta a kislányom megszületett, semmi. rájöttem, miért: mert nekik nincs gyerekük, családjuk. nem tudják mi az, hogy időben haza kell menni, és nem csinálhatom azt, ami nekem tetszik, hanem első a gyerek!!!!!!!!!!!

szerintem próbálj olyanokkal barátkozni, akiknek vagy hasonló korú gyerekük van, vagy megértik a helyzetedet.

Igen,minden viccet félretéve, szüksége van az embernek a barátokra. Lehet elinte nem érzi, mert annyira csak a gyerek, ami tök normál, de később...

Szóval kell egy-két óra, mikor végre nem a kakis pelenkákról kell beszélnem. Aztán persze mindig a gyerekekhez lyukadunk ki. Röhögünk is a barátnőmmel, hogy eltervezzük szóba se hozzuk őket. Ja max fél óráig van is más témánk...:)

Nagyon helyes, örülj neki!

Nem tűntek el a barátnők, azok sem voltak.

".Szerintem zavarja a fiam"

Ha egy barátnőm nem lenne képes lepasszolni egy pár órára a gyerekét, én sem szívesen találkoznék vele, mert úgysem figyelne igazán rám.

Ez majdnem mindenkinél így van,téged is más érdekel már mint őket és szép lassan lecserélődnek körülötted az emberek.

Magamon is észrevettem a régi bulizós barátnők kismamára cseréldőtek:)

Nekem is voltak barátnőim, akik elmaradtak mikor én terhes lettem illetve megszületett az első lányom. Aztán mikor ők is szültek valahogy visszatértek az életembe.

És voltak olyanok is, akik azért maradtak el mert a mai napig nem jött össze náluk sajnos a baba..:(