Mindig túlköltekezem magam. Hiába akarok spórolni, nem... (beszélgetős fórum)

Nem kell túl nagy árra gondolni!

Igazán egyszerű volt (legalábbis számomra): fontossági sorrendet állítottam rövid és hosszútávú célokra, amihez KŐKEMÉNYEN tartottam magamat. Rövidtávú cél volt, hogy ne adósodjunk el egy hétre se, ugyanakkor ne éhezzünk és ne fázzunk. A hosszútávú cél az volt, hogy legyen saját otthonunk – ez 4,5 év alatt sikerült, mert csak arra költöttem, amire FELTÉTLENÜL szükséges volt. Pl. a nagymamám komfortnélküli házába (amiről tudtam, hogy nem lehet a miénk) nem vettem mosogatót, vidáman mosogattam vájdlingban – anyósom, sógornőm meg is szólt érte, de nem érdekelt. A fürdőszobába se vettünk bojlert, használtuk a fatüzelésű hengert – fűteni mindig szerettem (és tudtam), mert az apám 12 évesen megtanított. Hűtőgépet se vettünk, használtuk a nagybátyám által otthagyott, jó öreg Szaratovot. (Semmi baj nem volt vele azon kívül, hogy rohadtul hangos volt. A mai napig megvan az alumínium jégkockakészítője, és egy tartozék alumínium doboz, jól szolgálnak.) Öltözködésre minimálisat költöttünk: a férjemnek szinte egyszerre vettünk 3 új, olcsó, ám annál jobb minőségű öltönyt, azok sok évig kitartottak, és mindig jól nézett ki bennük, mert variáltuk ingekkel, pulcsikkal, egyebekkel. Ruházkodásra nekem se sokat kellett költeni, mert alkatomnál fogva akkor is csinos voltam, ha az ólajtót húztam magamra. A nyaralások megvoltak a munkahelyi beutalókból, a külföldi utazásokról lemondtunk szívfájdalom nélkül, mert tudtuk: ha utolérjük magunkat, bepótolhatjuk.

Szóval MINDENT LEHET, csupán elhatározás, szándék, akarat kérdése.

Gondolom. Amikor még valamikor a 60-as, 70-es években találkoztam először a kókuszos keksztekerccsel, megcsináltam, egyszerű. Mondjuk ott a kekszet lefőzött kávéval + rumaromával dolgoztuk össze, mert a töltelék fehér volt.

Itt csak a tejet, cukrot írja, és a töltelék. Azt viszont saját ízlés szerint kutyulhatjuk össze.

Sőt, akár valami pudinggal is tölthetjük, mit szólsz hozzá?

Most én is hoztam valamit. Az előbb találtam. Talán másoknak is segít egy kicsit egyszerűbben, (olcsóbban) összehozni az ünnepi sütit. Már ahol csendesebben töltik a karácsonyt:

[link]

A listában a 6-os zserbó-keksztekercs sütés nélkül. Jó lesz ez nekem. :))

Ez jó ötlet, hogy egyszerre akár egy egész fejet is, és szétadagolni. Eszembe nem jutott volna.

Mert pörkölteket, töltött paprikát, még a kocsonyát is úgy szoktam főzni, hogy egy része megy fagyóba. Ha az ünnepek után már ürül a fagyóm, szétnézek, mennyi is most a káposzta ára felénk.

Bár meglehet, hogy érdemesebb lesz megvárni vele a következő évi termést?

De mi azt hófehérre sikáltuk. Akkor még volt az illatmentes VIM nevű súroló+gyökérkefe, mondjuk eléggé gyorsan fehérre lehetett varázsolni, de így is elment kb. annyi idő, mint lepikkelyezni egy pontyot, vagy amúrt, balint, akármit.

De megtanultam (saját káromon!) a kecsegét is pucolni. Mert mikor a kezembe került először, és megfogtam, mint bármelyik másik halat, hát az akáctüske kismiska ahhoz képest, ahogy annak a tüskéi beleálltak a tenyerembe. :))

Most nekem nincs,,hacsak valami baromi jó időhöz nem lesz szerencsénk,,mert fagyoskodni már nem megyünk ki.BÁr valami csuka vagy süllő lehet ahhoz nem kell ácsorogni a parton, vagy ülni.

Disznóölés sem lesz,,,így hurka sem ,a vettet csak én eszem meg.

Anno a párom is állandóan hozta haza. Akkoriban gyakran mondtam: inkább soha többet ne egyek halat, mint hogy minden este azzal foglalkozzak, hogy halat kell pucolni.

Aztán már valamivel jobb volt, mikorra ki tudtam harcolni, hogy építettünk 3x3x3-as beton medencét, vízátfolyóval (le a mirhóra), az udvari kútról pedig slaggal bele a friss vizet. Attól kezdve már nem pucoltam halat, csak ha enni akartunk.

Persze néha-néha már örülnék egy-egy szürke-bajszosnak, de hát ez van. Ill. ez már nincs. :))