Mindent lehet, csak akarni kell! (beszélgetős fórum)

Főleg ha az ember nem tudja rábízni a kicsit(ket) senkire sem...

Sajnos nincs mindenki olyan helyzetben, hogy legyen egy huszonakárvalahány éves lánya a kicsi(k) mellett akire rá lehet bízni. Ha a nagyszülők is még aktív dolgozók, vagy ha netalántán már nem élek. Lehetne még sorolni nyugodtan, és ezek nem kifogások, hanem sajnálatos tények.

Én pl. múlthét szombaton kezdtem el diétázni, 1 hét alatt 2 kg ment le eddíg, nem éhezem, csupán csak megválogatom, hogy mit mikor eszem, találtam végre a neten olyan recepteket melyek számomra is megfelelőek, és nem a következők a fő alapanyagok: cukkini, padlizsán, gomba, bab, spárga stb...

Naponta 4x teszem meg az utat a munkahelyem és az otthonom között gyalog (szerencsére elég közel van kb. 5 percre) valamint megcsinálok ha jut rá időm napi 90 felülést.

De arra nincs se pénzem se energiám, hogy elmenjek egy konditerembe, pláne nem éjjel 10 órakor, mire végre sikerül a lányomat elaltatni.

Amúgy meg én kivételesen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem nagymamája jó egészségnek örvend és amíg én dolgozom tud vigyázni a kicsire (sajnos az ovódából elutasították helyhiány miatt (az igazság pedig az, hogy csak dec. 30.án tölti be a 3 évet), bölcsibe is szintén helyhiány miatt nem fért már, be, ráadásul már késő volt mire megkaptuk az óvódától az elutasító levelet...).

Igen elöbb visszamehettem dolgozni mint szerettem volna, és nem akartam elszalasztani a lehetőséget, mert ebben a világban örülhet az ember, hogy ha van munkahelye. 8-16-ig dolgozom, a férjem nem sokkal elöttem ér haza, akkor "kapjuk" vissza a lányunkat.

Hazaérek, egy kicsit szusszanok, majd főzés, takarítás egyéb háztartási munkák, és még a lányommal is játszok és foglalkozom.

De ha nincsen a dédi akkor sajnos nem biztos, hogy vissza tudtam volna menni dolgozni, mivel magánovódára meg pláne nincsen pénzem, arra meg, hogy egy ételfutártól rendeljem a kaját... abból a pénzből melyért egy napit kihoznak két napra tudok főzni...

Itt nem csupán egyetlen emberről kell - csak magamról - gondoskodni, hanem egy egész családról....

Magamnak sokszor főztem.

Egyedül jártam bevásárolni.

Rendszerint este mostam magamra illetve hétvégén, mert hát a hétvégén jut inkább ilyesmire idő.

Közben pedig jogász hallgató vagyok, második diplomámat szerzem ezzel. Folyamatosan tanultam az elmúlt 4 évben és a fogyókúra ideje alatt is találhattam volna kifogást arra, hogy egy-egy érettségivel is felérő vizsga miatt nem megyek el edzeni. Az edzések után vettem a kezembe a tanulnivalót. 8-10 óra munka, egyetem, edzés... ebből állt az életem. Mondom, kifogást mindig lehet találni.

De akkor éljen mindenki úgy, hogy ne foglalkozzon a saját testével... vegyen el magától és a gyerekeitől -10/20 évet a súlyfelesleg és az esetleges elhízásból adódó beteséget miatt. Inkább szánok arra napi akár csak 20 percet, hogy egészséges és fitt legyek és a lelkemről nem is beszélek. Millió egy példa van arra, hogy ezek mellett is lehet, csak akarni kell. Való igaz, nekem nincs éjszakai műszakom, bár a tanulás sokszor annak is betudható, de nem is lesz soha olyan állásom... ezt meg én teremtettem meg magamnak. De mindenki életkörülményeibe, élethelyezetébe férhet idő a mozgásra. Aki azt mondja, nincs napi 20 perce tornázni egyet, az hazudik...

Jaj ilyenkor persze nehezebb, de ezt mindenki megérti..

Ám meg aki fiatal korától kezdve ilyen volt, és nem változtatott, az már nem is fog..

Persze terhesség után más és nehezebb.. de mindent lehet.. Csak van napi 2 órád amit magadra tudsz fordítani? Elviszed a gyereket suli hamarabb, és utána..:)

Sokszor hallom azt, hogy a munka mellett nagyon-nagyon nehéz edzeni járni...

Való igaz, minden embernek egyedi életvitele van és nem látunk bele mások időgazdálkodásába.

Amivel másokat bíztatni tudok, hogy Én például saját erőmön felülkerekedtem és tudtam, hogy ha most nem tudom végigcsinálni, akkor soha a b_dös életbe nem fogom. Mert végre volt elég lelkierőm. Tudtam, hogy miért küzdök. Be voltam zárkózva, huszonéves létemre sehova nem mentem, mert zavart a kilencven-száz kg közötti súlyom. Sajnos nem én választottam a duciságot, de az már az én hibám, hogy ebbe kapaszkodtam és ezt használtam fel saját magam ellen a zabálás érveként...

Amikor végre eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, mert belepusztulok az érzésbe, hogy gyenge vagyok, akkor elhatároztam, hogy végérvényesen búcsút mondok a duciságnak.

Már több helyen leírtam, hogy diétázni és edzeni kezdtem. Hiába dolgoztam az irodában sokszor 8-10 órákat, hulla fáradtan a nap végén is azt mondtam, hogy nem érdekel, elmegyek az edzőterembe vagy bekapcsolom otthon a dvd lejátszót és végignyomom azt az 50 perces tornát. Volt olyan alkalom, hogy munka után barátnős programom volt és képes voltam utána este 22:00-kor lemenni a terembe, mert egy szabályom volt: az edzés szent és sérthetetlen és egyetlen egy alkalommal sem mondhatom azt, hogy más fontosabb... s mindeközben értem el egy kinevezést, tehát a munka és az életmódváltás is ugyanúgy párhuzamosan működött. Azokban a hónapokban sok mindent feláldoztam. Talán viccesen hangzik, de korábban képtelen voltam pl kihagyni a kedvenc sorozatom egy epizódját, mert a szobámban, a saját kis bezárt börtönömben a tv rabja voltam, a kajáról nem is beszélve... De amikor rájöttem, hogy ez nem élet, igenis képes voltam minden korábbi megrögzött, beidegződött cselekvésemet megszüntetni vagy kizárni és arra koncentrálni, hogy csak a 4 falon kívül van élet. Otthon, a sorozatok nézésével nem találok párt és nem leszek boldog. Amikor ezt felfogtam, akkor rájöttem: nincs olyan tényező, ami meg tud akadályozni abban, hogy elmenjek edzeni és betartsam a diétát. Úgy hogy nem kell no komment arra, hogy sok gyerek meg munka mellett ezt nem lehet megcsinálni! Igenis meglehet. Akarni kell! S ha csak este 10 után van időm, akkor este 10 után edzem... A barátnőm is segített benne és ez már tényleg 100%-os fanatizmus volt, de előfordult az is, hogy szombat éjjel mozi után mentünk le edzeni abba a terembe, amelyik 0-24h nyitva van. Még külön élveztük is, hogy hangosan nevetgélhettünk, mert alig volt valaki... és jót nevettünk rajta hétfőn délelőtt a munkahelyünkön, hogy ez is olyan kaland volt, ami még hasznos is volt. Szombatról vasárnapra virradóan 11-től 02-ig lent voltunk, aztán otthon még hajnalig trécseltünk...

Tehát lányok, igenis azt mondhatom, fejben, agyban dől el...!!!!!!!!!!!!!

ŐŐŐŐŐ... nincs több kérdésem... :-))

Hát igen.. ezek szerint tényleg minden egyénre szabott, mert nekem mindig az ellenkezőjét mondták.

A lényeg, hogy külön-külön mindketten meg tudtuk csinálni, s más nem is számít. Aki igazán elhatározta és akarja, az úgyis megcsinálja. Aki kifogásokat gyárt, az meg soha nem fog az önsajnálaton túllendülni. Tartoztam mindkét táborhoz. Voltam tv előtt zabáló "zombi"... És most ki vagyok? Fitt és életerős boldog nő... Tudni kell mindkét létet ismerni és akkor nem kérdés, hogy minden erőfeszítést megér az az érzés, amikor végre eléred évek óta áhított célodat. :-))

Szia!

Nekem a személyi edzőm mondta..

[link]

Meg nagyon sok helyen olvastam, újságokban, interneten!!

Meg az előbbi hsz-ban leírtam, hogy miért is..

Jah és köszi:)

Jelenleg is személyi edző segít, de már nem minden alkalommal, hanem heti 1-szer ellenőrés céljából, a többi 4 alkalommal már egyedül is megy.

Persze nekem már haladó és intenzív az edzésem, de az alapelv ugyanaz maradt, mint amikor fogyiztam:

- 30-40 perc futás vagy ha nagyon fáradt/nyűgös vagyok gyors gyaloglás 6-7-es emelkedőn,

- Kb. 60 perc gépeken (alsótest napokon - külső-belső comb, vádli, fenék, combhajlító alul-felül, kitörések has és felsőtest napokon - has, kar, hát),

- Levezető 20-30 perc taposás vagy futógépen a már említett verziók.

Protein-turmix nálam is adott, meg L-carnitine pezsgőtabletta.

Szia Ryli!

Én több mint 30kg-ot fogytam és Nekem pont fordítva vált be és mindig is úgy mondta mindenki, hogy előbb be kell melegíteni az izmokat kardióval, 30-40perc séta, emelkedős séta, futás (egy idő után már futni is tud mindenki, ha kicsit is) és azután kell a súlyzós edzés... egyébként én annyira elfáradtam a súlyzózás után mindig, hogy a levezető 20-30perces ismételt kardiót már alig bírtam... és a súlyzós edzés 24órás zsírégető hatású, ezt tudjuk mind, de a kardió mozgat át teljesen. Az emelkedős séta-kocogás-futás kombináció az, amivel az elgémberedett testünket újra életre kelthetjük. És a sérülés veszély is nagy, ha a kardió nem előtte van, mert úgy súlyzóhoz nyúlni, hogy előtte nincs meg a megfelelő bemelegítés 30-40 perces kardióval, szerintem veszélyes. Saját testemen tapasztaltam ki én is mindent... de olyan edzővel nem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy először kell súlyzózni... ezt ki mondta Neked? Csak érdekel... mert érdekes és meghallgatnám a tényleges magyarázatot...

Mindenképpen a súlyzós edzéssel kell kezdeni..

1, Mikor még felvannak töltve szénhidráltal a glikogén tartályaid akkor azt érdemesebb súlyzós edzéssel leégetni, mint hogy kardióval tedd ezt, és utána már csak súlyzózásnál az izomból vegye el a tápanyagot! Igazából aerob mozgásnak hívják a zsír égetési folyamatot ami 120-130-as pulzos szám közötti értéket jelent! Ekkor ég csak a zsír!:)

2, Sok elvégzett teszt után akik elsőként kardióztak, azok sokkal rosszabbul teljesítettek a súlyzós edzés közben!! És drasztikusan csökken így a GH szinted.. ami nem másért felelős mint a nővekedési hormonért!!

Összegezve, mindenképpen 45-60perc Kondi, majd 30-45perc séta.. nekem bevált..:)

Minden tiszteletem a tied Ryli, hogy ezt így végig csináltad!!!

Ahogy olvasom a cikked, az a jó, ha először van a súlyzós edzés és utána a kardio? (Én először mindig bicajozok 60 percet, utána 20 perc súlyzózás, lehet meg kéne fordítani?)

Priviben megírnád milyen fehérjeport ittál?

Gratulálok!

Végre egy igazi diéta minőségi kajákkal, nem ilyen kitalált divathülyeség!! Szerencsés vagy, hogy rögtön egy jó edzővel kezdted az egész fogyást. :) Mikor én anno leadtam kb. 15 kilót fogalmam nem volt a jó kajálásról... Most, hogy rendesen edzek neten tanultam sokat ilyenekről. Testépítő oldalakat olvasgatva tudtam meg milyen 1 jó étrend. Mondjuk most nem célom fogyni, hanem végre látom, hogy elkezdtem izmosodni. :)

Köszi, aranyosak vagytok...

Uh de jók lettek volna akkor ezek a lelkesítő szavak amikor "kínoztam" magam:)

Mindenkinek további kitartást...

Legalább nekünk van miért küzdeni, és nem úgy mint a soványoknak, h csak zabálnak és nem híznak sehova..:D

Szia!

Gratulálok!

Én eddig 17kg-ot fogytam,de még van 6kg amit le szeretnék "dobni" magamrol.

Én is gratulálok!

Engem mindig inspirál, amikor egy sikersztorit olvasok, és mindig kap egy újabb löketet a saját diétám:)