Mindenkit önmaga érdekel a legjobban. (beszélgetős fórum)

Nagyon klassz, változatos hozzászólások voltak.

"Csak" annyi ennek a fórumnak a lényege (szándékom szerint), hogy "ingyen", bármelyik pillanatban te dönthetsz arról, hogy TE hogyan tekintesz a másikra.

Meg fogsz lepődni, hogy a másik ember reakciója mennyire követni fogja a te hozzáállásodat.

És ez az emberi kommunikáció egyik legszebb része.

Mi van azokkal, akik semmiben nem látnak semmi jót, abban lelik némi örömüket, hogy hazugságokat terjesztenek, aztán mossák kezüket?

Nem akar mindenki jól" élni. Ez tévedés.

Vannak a velejéig romlott emberek a földön.

Hála az égnek, kevesen, de vannak.

Nekik még önmagukkal sincs jó kapcsolatuk. :)

Alapvetően egyetévtek veled mindenben, amit itt írtál.

Egyedül csak a 2. és a 3. bekezdésedhez tenném hozzá, hogy én meg éppen fordítva: szeretem az "ilyen elmélkedős, okoskodós" témákat. (Nem vagunk egyformák, szerencsére.)

A "saját tapasztalatok" megosztása, megbeszélése ellen se szólok, persze semmit, bár néha azért elgondolkodom azon hogy itt a portálon mennyi szakember (és "szakember") tölti az idejét. :-)

Szuper lehet besorolni magunkat egy-egy ilyen kategóriába, de minek?

Elmélkedni azon itt, hogy mi, hogy van jól, hogy kellene csinálni.

Miért is? Ilyenkor valaki azt hiszi, hogy a milyen szuper vagyok, hogy eszembe jutott?

Én személy szerint nem bírom az ilyen elmélkedős, okoskodós témákat, nem azért mert untatnak, hanem azért, mert senki mögött nem látom itt, hogy meglennének a kellő alapjai ahhoz, hogy ő bármit is meghatározzon.

Én személy szerint jobban szeretem a saját tapasztalatok megosztását, illetve saját történetek megosztását, és nagyon nem szeretem, ha ezekre ráhúznak kitalált sémákat, mert ennyi erővel a horoszkópot is tekinthetnék jó támpontnak.

Minden ember más, kötve hiszem, hogy bárki is besorolható lenne akár pl. introvertált vagy más kategóriába, hiszen ezek is csak általános elképzelések, ahogy a horoszkóp és tökéletesen senki nem illik bele egy csoportba sem....

Az introvertált embereket nem kell "megjavítani", ez nem egy betegség, köszönjük jól vagyunk így, és ettől még vannak emberi kapcsolataink. Tudom hogy nem ez volt a lényeg de nem tudtam szó nélkül hagyni én sem. :)

Akinek meg nincsenek emberi kapcsolatai, elszigeteltnek érzi magát és emiatt boldogtalan, és úgy érzi hogy ki kell törnie ebből, az nem biztos, hogy introvertált, ne mossuk össze a kettőt.

Amúgy a dicséret sokat számít tényleg, valakinek feldobhatja a napját és lehet hogy még produktívabb is lesz. :)

Milyen szerencse, hogy valakinek eszébe jutott nyitni egy ilyen fórumot!

(A sok-sok "majd-én-megmondom/megmutatom/kiosztom neki" mellé!)

...Olvastam valahol, hogy végeztek egyszer egy vizsgálatot iskolások között. Három csoportnak vizsgálták a teljesítményét. A csoportok azonos körülmények között dolgoztak, nagyjából azonos képességűek voltak a csoporttagok is. A tanerőnek viszont megszabták, hogy a tanulók telejesítényét hogyan szabad "lereagálniuk": az egyik csoportot dícsérni kell, a másikat korholni, a harmadikat pedig - úgymond - "ignorálni", azaz se nem dícsérni, se nem korholni. A kísérlet eredménye az lett, hogy:

A legnagyobb javulást a megdícsértek mutattak, kevésbé jót azok, akiket megdorgáltak, és messze lemaradtak a harmadik csoport tagjai, akikkel szemben a tanerő közömbösséget mutatott.

Szerintem ez a kísérlet pontosan arról szól, amit Te fejtegetsz...

szvsz nem azért introvertált valaki, mert eddig nem sikerült kitörni, hanem mert nincs rá és eddig sem volt igénye.

Az az intorvertált, aki egész nap emberekkel foglalkozik, + van még családja is, nem hiszem, hogy szeretné "

bőviteni" baráti körét.

Igaza van Guruljkának.

"Az introvertált nem bánja ha csak kevés, de az "minőségi" barátsága van."

Így van, ebben az esetben is igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. :)

Pont erre gondoltam. Az introvertált nem bánja ha csak kevés, de az "minőségi" barátsága van.

És messze húzódik az extrovertált, nyüzsgő emberektől.

Van vagyunk egyformák, valaki ilyen, valaki olyan.

Elég zavaró ez a sok kétsoros mondatpár, amikre mindre külön-külön lehetne reagálni.

De én nem vagyok olyan elmélkedős mint pl. VE

Hmm, érdekes dolgot írtál, nagyjából egyet is értek vele.

Az építő jellegű kritikát én is pártolom, még akkor is néha, amikor látszólag rosszul esik ez a kritika a másik embernek.

Sőt ha idővel kiderül, hogy mégiscsak annak lett igaza, aki ezt az építő jellegű kritikát megfogalmazta az adott illetővel szemben, akkor az valóban jó érzés, hogy ő utólag hálás is lesz neki ezért a kritikáért.

Én mondjuk introvertált vagyok, és kissé "remete módon" is élek, úgy igazán nem is szeretnék "kitörni", de istenben viszont nem hiszek.

Akkor én hova tartozom?

Tartozom egyáltalán valahová? :)

Majdnem minden ilyen fórum arra megy ki, hogy bezzeg ő.

Pl. "a sógornőm csak havonta egyszer fürdik, bezzeg én akár kéthetente is."

Most így pénteken reggel megdicsérlek.

Szép és okos gondolatok.

Természetes, hogy az emberi kapcsolatok alapja a kimondott vagy leírt szó.

Szárnyakat ad vagy földbe döngöl.

Nincs ezen nagyon mit ragozni.

A személyes élmények megosztásával indíthattad volna élenjárón a fórumot. 😉

Különben az érdeklődés középpontjában az áll, akivel/amivel éppen baj van,. Előfordulhat, hogy a vízcsap magasabb prioritást élvez, mint az én tengely-mivoltom a világban.

A coach-ról nekem a magyar "kócs", kulcs szó jut eszembe, arról pedig egy isteni csujogatás. Nem kabarégyári, hanem erdélyi autentikus.

Tiszteletben van tartva.

Senki nem bántja azt, amit te csak a magadénak vallasz.

Ez a szeretet egyik jele.