Minden napra egy bölcsesség (beszélgetős fórum)

Te választod az örömöt.

Te választod a szeretetet.

Nyúlj ki befelé, és keresd meg magadban,

Hol lakik az öröm.

Látogasd meg belül a szeretet lakhelyét.

Hozd elő mindkettőt.

Engedd, hogy átérezhesd őket

ITT és MOST.

Zen bölcsesség

Aki szeret, annak varrd fel a kabátja gombját,

Mert meglehet, hogy felvarrja más;

Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját,

Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más;

Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,

mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más;

Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta,

mert könnyen meglehet, hogy megöleli más,

És akkor hidd el, már nem ő a hibás!

Buddha:

Az élet szenvedés.

Amíg elménk telítve van vágyainkkal, az élvezetek iránti sóvárgással, addig csak szenvedés lehet a sorsunk, mert minden élvezet mögött ott leselkedik a büntetés.

A gyűlöletnek csak a szeretet vethet véget.

...reménykedj többet;

egyél kevesebbet, rágj többet;

panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;

beszélj kevesebbet, mondj többet;

utálkozz kevesebbet, szeress többet;

és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.

(svéd közmondás)

Furcsa állat az ember. Nem aszerint cselekszik,

ahogy az igazságot megállapította, hanem aszerint állapítja meg az igazságot,

ahogyan cselekedett. Ezért van aztán, hogy bár minden ember jó és okos,

mégis annyi rossz és ostoba dolog történik a világon.

(Wass Albert)

Ha valamit el akarunk érni az életben, akkor először is teljes szívünkből vágyni kell arra, hogy az működjön,

Másodszor hinnünk kell abban, hogy működhet,

azután pedig tudatos képet kell alkotnunk, és látnunk kell magunk előtt, ahogy lépésről lépésre elindul, működni kezd,

s közben egypillanatra sem engedhetünk

a kételynek és hitetlenségnek.

Tudod-e, hogy azaz ember aki lelkileg erősnek tűnik, az valójában

érzékeny és gyenge?

Tudod-e, hogy azok, akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek,

azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?

Tudod-e, hogy a három legnehezebbem kimondható dolog a "szeretlek,

bocsáss meg és kérlek segíts"?

Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a

külsőjükkel?

Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani

és segítségre és megértésre vágynak?

Tudod-e, hogy ha valakin segítesz, az a segítség visszakerül hozzád?

Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe

mondani, de sokkal értékesebb a szemébe mondani?

Tudod-e, hogy ha valamit becsületesen kérsz, az a kérésed teljesül?

Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint a szerelem, gazdagság,

vagy az egészség. Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel

lepődve mi mindent meg tudsz tenni...

Az ajándék...

Egy autóbusz egy mellékúton zötyögött valahol a déli államokban.

Az ablak mellett egy sovány öregember gubbasztott, ölében nagy csokor friss virág. A másik oldalon fiatal lány ült, s tekintete minduntalan a férfi bokrétájára tévedt.

Egy idő múlva az öreg leszálláshoz készülődött. Hirtelen ötlettől vezérelve a lány kezébe nyomta a csokrot.

-Látom, nagyon szereti a virágot, azt hiszem, a feleségem sem bánja, ha itt hagyom. Majd megmondom neki, hogy magának adtam.

A lány elfogadta a kedves ajándékot , s a buszról figyelte, amint az idős férfi leszáll, és elindul az út menti kis temető felé.

“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve - anélkül, hogy ezt észrevenné - tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár - ha az ego hatalma megtörik.”

(Müller Péter)

Az emberek kényelmesek, s nehéz lesz nekik megmagyarázni. Néhány kész fogalmuk van, barátság, szerelem, házasság, kaland, viszony; s azt hiszik, e kész fogalmakban elfér az élet. Hát nem fér el.

/Márai Sándor/

Az embernek úgy kell vennie a dolgokat, ahogy jönnek. De nem árt, ha gondoskodik róla, hogy úgy jöjjenek a dolgok, amilyennek szeretné őket.

Kurt Walter Götz

Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

/graffiti/

Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg nevüket!

/J.F. Kennedy/

"Maradj jó, még akkor is, ha egyedül vagy, és ha mindenki ellened fordult!

Nézz a szemükbe, még ha azok vérben forognak is!

Ne félj! Bízz szíved halk hangjában és önmagadban!"

/Gandhi/

A szeretetnek melege van a természet hidegében,

világossága van az élet sötétségeiben,

és a szeretetnek ajkai vannak,

amik mosolyognak velünk az örömben,

és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban,

a szeretet az ha igazán volt,az örökké megmarad,

az igaz Barát is megragad minden alkalmat,igy a

Barátság is örökre fennmarad !

Egy mosoly többet ér, mint bármi más,

Egy pillanat, egy csöndes szemvillanás,

Egy kar, mely meleget ad, ha fázol,

Valaki, aki befogad, ha az élet elgázol.

Egy ölelés, mely biztos és meleg,

Egy szellő, mi suttogja neved,

Egy kicsit több szeretet, mint kérted,

Valaki, valahol csendben aggódik Érted.

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.

De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.

Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,

De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.

Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,

És a célokat mindig másoknak mutattad.

Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája

Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.

Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,

Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.

Te magad változz, hogy a titok örök fénye

Felragyogjon ...Benned és felébredjél végre.

Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra,

És a legmerészebb álmaid válnak valóra!

Csatlakoznék hozzátok pár gondolattal..

"Senkinek sem biztos a holnapja,sem fiatalnak ,sem öregnek.Lehet,hogy ma látod utoljára azokat,akiket szeretsz.Ezért ne várj tovább,mert sajnálni fogod a napot,amikor nem jutott idöd egy mosolyra,egy ölelésre....Tartsd magad közelébe azokat,akiket szeretsz,akik neked fontosak és súgd a fülükbe mekkora szügséged van rájuk.Bánj velük jól,jusson idöd arra,hogy azt mond nekik:sajnálom,köszönöm,kérem,bocsáss meg...Mondd ki a szerelmes szavakat..a szavakat..mert senki sem fog emlékezni Rád a gondolataidért.."

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.

Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.

Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:

- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?

Az Úr így felelt:

- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.

Légy gyenge és tűrj!!!

Erőd ezáltal növekszik...

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

[{[{[A HREF=" [link] TARGET="_blank"]}]}]Stephen King[{[{[/A]}]}]

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

[{[{[A HREF=" [link] TARGET="_blank"]}]}]Stephen King[{[{[/A]}]}]

Hazugság, ó lélek, hogy a világ megcsalja az embert, s hogy tele van káprázattal, és látszattal. Ezt csak az mondja, aki nem tett szert belátásra. Jó lenne, ha az ember, első lépéstől az utolsóig, jólétben és gazdagságban élhetne. De nem ez a helyzet. Ismételten boldog, majd boldogtalan, jólétben majd nyomorúságban él. Nem a világ csapja be az embert, hanem az ember önmagát. Így rontja el a létét.

Az ember azt hiszi, boldogságát ennek a világnak az adományai biztosítják, s ezek örökre maradandók. Aztán belepusztul a jó és a rossz váltakozásába.

Bár ez a világ egymással hadakozó ellentétekből áll, a jó és a rossz szüntelen ütközetéből, megvannak benne a magasabb és valóságos dolgok példázatai és tükröződései is. Emiatt a lelket itt fel lehet kelteni, és arra lehet késztetni, hogy figyelmét önmagára irányítsa, s ezzel belátáshoz jutva megtudja az igazságot.

A lélek azért jött erre a világra, hogy megkülönböztetési képességre és belátásra tegyen szert. Itt viszont elhanyagolja a megbízatását, elfelejti lényegét, mire ennek a világnak a javai felszippantják, s földi léte célját így szem elől téveszti. Érzékszerveit az ember helytelenül használja. Így nem nyer betekintést, holott ez a világ olyan hely, ahol meg lehet ismerkedni az igazsággal. Az érzékszervekkel észlelhető formák elmúlnak ugyan, mégis egy igazán örök élet árnyképei és példázatai.

Emberekre van szükségünk,

Teljes erővel és bátorsággal.

Emberekre, szent folyamatokban megtisztítottakra.

Ellenállókra, mint a hősök a harcban és viszályban.

Csendesekre és türelmesekre a szükségben és a szenvedésben.

Emberekre van szükségünk, mint a tiszta hegyi levegőre.

Akik a legbensőbbükig hűek és igazak,

Emberekre, akiknek a szemében a nyílt égbolt világossága sugárzik.

Emberekre van szükségünk,

Akik Istenhez kötöttek, akik a kereszt alatt magukat legyőzik.

Napemberekre, akik minket szó nélkül áldanak, s

Akiknek lényében Istennel találkozunk.

Emberekre van szükségünk,

Akik nagy szeretetben és a legmélyebb alázattal szolgálnak,

Emberekre, akik hívőn mindent hordoznak,

Imádkozó emberekre, akiket Isten hordoz.

Hol vannak ezek az emberek? - hallom kérdésedet.

Ó Lélek, hadd mondjam ezt Neked:

Csak egy volt tökéletes a Földön

- és mindenki más még azzá lesz.

Ne körbe nézz, hanem magadba!

Te lehetesz Egy azok közül, akik az Élet forrásából meríthetnek.

Olyan ember lehetsz, akire nekünk szükségünk van.