Minden hét egyforma, mennyire szürke taposómalom az élet... (beszélgetős fórum)
Egy ismerősöm mindig azt mondja, hogy világ megérett a pusztulásra. Mert tele van gonoszsággal és igazságtalansággal és az emberek is embertársaikat bántják.... Hát nem tudom, ez így elég elkeserítő, inkább meg kellene javítani az életünket, nem ártani... De sajnos nem mindenki gondolja így.
Egyetértek. Kivéve azzal, hogy "150-200 év múlva már máshogy lesz".
Nem lesz jobb, csak még rosszabb. Ha ugyan az emberiség nem irtja ki magát addigra.
50-es szivbeteg roki nyugger vagyok nincs fajdalmam csak hamar kifulladok akkor kelek fekszek amikor jól esik napközben azt csinálok amit akarok ,mint egy milliomos. de ez is kezd uncsi lenni . na azért a munkás taposómalomnál jobb, de mindig elgondolkodom hogy a születet gazdagok mi a fenét csinálnak amit nem unnak meg.
vagy ők is úgyanugy únják magukat és ezért lesznek kábszeresek meg ratyik. ki tudja.
Ezeket a gondolatokat akár én is írhattam volna...:)
Változtass! Csak rajtad múlik!
Van sok előnye, ha az ember már "bedolgozta magát valahová", de ezek a hátrányok is megvannak, amiket említesz. Én pont így vagyok most szerintem, hogy már annyira megszokott, hogy néha már fáj :) Pedig anyukám szerint hálásnak kellene lennem, hogy ilyen munkahelyem van. Ja és igen... az emberek, mindig ugyanazok... és már túl jól ismerem őket....
Engem mindig hülyének néztek, amiért váltogattam a munkahelyeimet. Nem értették, miért. Nem volt más oka, mint az, hogy eljött mindig egy pont, amikor úgy éreztem megrekedtem, besokalltam és nem tudtam a maximomot magamból kihozni. Untam ugyanazokat az arcokat, a megszokott úton járni munkába, ugyanazt csinálni, stb...Sokféle területen dolgoztam, kipróbáltam magam. Most már azért körvonalazódik mi az, amihez minden nap lenne kedvem. Talán. De magamat ismerve még bőven ezt is megunhatom. :D
Én is dohányzom, nem szívok sokat, ha nem kívánom nem szívom. megvárom míg megkívánom. :)
Igen ezt hívják rabszolgamunkának, a létfenntartásért való munka, kűzdelem. És mi van azokkal, akiknek még munkahelyük sincs? Szóval örüljünk, annak, ami van, mert másoknak még sokkal rosszabb. De hát az ember már csak ilyen... mindig többet és jobbat szeretne.
Sőt, azon is, hogy valami egész mással jó lenne foglalkozni. De már nem vagyok 20 éves, és manapság meg kell becsülni a normális munkahelyet, ez tény. És a munkámmal sincs bajom alapvetően, csak hát a 20 év az 20 év ugyanott :)
Na, igen, én és a cigi... :) De sokszor elszívom és nem is esik jól, akkor meg minek? És aztán mégis rágyújtok újra... borzasztó hülyeség. De ez is egy megszokás.
Én abszolút megértem a gondolataidat, nekem is sokszor eszembe jut. Azért élünk, hogy éljük a taposómalmot, hajtsunk valamiért, amit úgysem viszünk magunkkal sehova, függjünk a rendszertől és szorgosan dolgozzunk a rendszernek és nem magunknak. Ez frusztráló, fárasztó és lelombozó. Főleg azon emberek esetében, akiknek a munkája abszolút nincsen megfizetve, kvázi azért dolgoznak, hogy egyenek és azért esznek, hogy tudjanak dolgozni.
Ma már egyre kevesebb embernek adatik meg, hogy a munkán túl is jusson neki valami az életből, legyen az egy élmény, egy fagyi egy másik faluban/városban, egy rég nem látott családtag/barát meglátogatása. Érzelmek, béke, biztonság.
Szóval én megértelek és át is érzem, sokszor érzem én is így, pedig az én életem is abszolút rendben van. Talán 150-200 év múlva már máshogy lesz. Nem lesznek ekkora szakadékok és különbségek, máson lesz a hangsúly és máshogy lesz kivitelezve az élete az embereknek. Nekünk pedig ebben kell megtalálni az örömöt. Amit most természtesnek vehetünk, pedig minden perce ajándék, ezt kell felidézni nap mint nap, és ez kell, hogy feltöltsön minden napra. A családunk, a barátok, a kis kedvencek, a természet, a hobbink.
Azokat a kis apró, 5 perces örömöket is meg akarod szüntetni, amikor csak te vagy és a cigid? :D Deee nem beszéllek le. Pfujj pfujj cigi. :D
Na, azt hiszem én tudom neked mi a bajod. A megszokás. :) Tudom, nagyon nehéz manapság munkát találni, de nem gondolkodtál munkahelyváltáson?
Ja, még annyi, hogy tegnap óta erősen gondolkodom azon, hogy abbahagyom a dohányzást. Volt már sikerélményem benne, de mindig újra kezdtem.
Igen, ez igaz. Remélem lesz lehetőségem majd visszatekinteni. Bizony, ez fontos !! Máris jobb kedvem van :) Köszi.
Hú, ezzel most megfogtál, mert talán nem is tudok konkrétumot mondani,mert az életemmel semmi bajom. Van férjem, két szép, egészséges gyermekem, normális családi életünk van, az anyagiakról persze mindig lehetne mondani, hogy lehetne jobb is, de van munkánk, én 20 éve ugyanott dolgozom. Naa, lehet ez a bajom :) hogy egy kicsit csömöröm van néha az állandóságtól, de alapjaiban rendben van minden. Ma lehet kilógok a sorból és jobb lett volna kivenni egy nap szabit és már semmi bajom nem lenne :) De gondolom el is múlik hamarosan ez az fene tudja mibajom van ma érzés :)
Úgy kell megélni minden napot, mintha az utolsó lenne. Kiélvezni minden pillanatát, hisz számtalan ember elindul reggel otthonról, és soha többé nem tér haza.
Majd ha szerencséd lesz, és 60 évesen visszanézel, kiderül, hogy az életünk semmiben sem különbözik a tiszavirág életétől.
Az élet egy pillanat, az itt és most, de Te töltheted meg tartalommal. Ez benne a szép.
Szerintem rengetegen vagyunk így ezzel. Aztán néha megborul a rendszer, és zajlik az élet. Felpörögnek az események és úgy érzem magam, mint egy elcseszett szappanoperában. :)
Te mit szeretnél, ha változna az életedben? :)
:) igazából erre nincs is megoldás szerintem. Néha csak az a bajom, mint ma is például, hogy legszívesebben felállnék és hazamnennék, vagy éppen sétálnék egyet a városban, vagy bármi mást, de itt vannak a kötöttségek, ami kötelező és néha ez olyan fárasztó tud lenni, de főként unalmas.
Forever Happy-vel ertek egyet :)
Lottozhatsz, de nem abban van a megoldas :)
Szep napot!
Ma pont így látom... :) de lehet, hogy rosszul...
Nem jól nézed a dolgokat.
Szép napot! ☼
Nem depresszió tört rám, csak néha belegondolok, hogy mennyi küszködés és fáradtság, idegeskedés, rohanás az élet és ez megy hétről-hétre, amikor alig várjuk a hétvégéket, ami olyan gyorsan elrepül a házimunkával, mindenféle teendőkkel, hogy szinte észre sem vesszük, aztán kezdődik az egész előről. Néha felvillanyoz bennünket egy-két ünnep, családi esemény, de folyton vissza kell süllyesni a megszokásba. De az is lehet, hogy ez így van jól és ha minden nap más lenne, kvázi azt csinálnánk, amit csak akarnánk, akkor nagy káosz lenne az élet, nem lenne benne rendszer, megnyugvás, de az is lehet, hogy nem lenne ennyire fárasztó sem. Mindenesetre folytatom a lottózást :) Ja és a munkát is természetesen :) Szép napot mindenkinek !
További ajánlott fórumok: