Minden felett szemet hunyni? (beszélgetős fórum)

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat.Félreértés ne essék,nem verem őket kékre-zöldre,és nem egyből kapnak taslit.Valaki írta,hogy anyós négyszemközt cseszett e le.NEM,az udvaron,jó hangosan,már-már üvöltve.Vele,velük nem lehet erről beszélni,ami a nagyobbikon meg is látszik.Náluk laktunk 4 évig,akkor is,most is az ellenkezője van mondva annak,amit én mondok.Csak 1 példa: a kisfiam fát akart vágni fejszével,én nem engedtem meg neki,mondván,elvágja a lábát.Vmiért szólt a kisebbik lányom,mire visszafordultam,a gyereknél ott volt a kis fejsze.

Nem kitaláció,ilyennel nem szórakoznék,ahogy a nyelvnyújtogatással sem.Ha valamelyikre ok nélkül szólok rá,bocsánatot kérek,szeretem őket,és foglalkozom velük.Ez a dolog azóta van,hogy ovis.

"Kedves" Kék Irisz. 1: nem vagyok ideggyenge.

2: nem 2-3 óráról van szó,hanem min.6-ról,és ez csak a délután.Délelőtt oviban vannak,ahova 3 hete járnak.Egyébként 24 órából 20-at velük vagyok,ha bele vesszük az éjszakát is.

3: 3 gyermekem van,és ha az egyik csinálhatja,akkor a többi is??????

Tőlem is kapott néhányszor a gyerekem. 21 év alatt talán 3x, de azt is csak a tehetetlen dühöm miatt. És, ha a gyerekemet megkérdeznénk, akkor azt mondaná, hogy igazam volt, mert olyankor kapott, amikor dühöngött.

Egyik példa: elvesztette az összes iratát és amikor rájött, hogy nincs meg olyan hisztit vágott le, mint egy 2 éves gyerek. Egy jól irányzott nyakleves kizökkentette ebből az állapotból, igy rögtön képes volt normálisan végig gondolni mindent:) Mivel nő vagyok az ütésem egy nálam minimum 20 kg-al súlyosabb embernél nem nagy:)

Igen, igen. verés és verés között van különbség.

Igen, azt mi tudjuk, hogy a felnőtteknek sincs mindig igaza, de jobb ha a gyerek azt jegyzi meg, hogy nekik mindig igazuk, mert ezzel a tisztelettudása fejlődik. Sose mondtam a gyereknek, hogy hülye a tanár, pedig volt olyan, hogy hülye volt a tanár. Ezt a tanárral meg is beszéltem, ha olyan volt történés, de a gyereknek erről nem feltétlenül kell tudni. És igen, mi is hibázunk, mi is vagyunk zizik, de ezt a gyerek úgy is meg fogja érezni, ha nem kötöm az orrára akkor is:) A mai napig tudja, hogy mikor ne feszegessen bizonyos témákat:)

Én a bocsánat kérést nem favorizálom. Én mindig azt mondom, hogy viselkedj úgy, hogy ne kelljen elnézést kérni. Persze megint más, ha rálépek a lábára valakinek és ezért kérek elnézést.

A gyereknek érezni kell, hogy mellette/vele vagyunk és ezt nem veréssel kell elérni.

Minden szavaddal egyet értek,mi is így neveljük a gyerekeinket.És azt nem állítom,hogy soha nem kaptak egy jól irányzott anyait,de a 17 éves gyerekem kb5-5 alkalomra emlékszik,és Ő is úgy látja azt megérdemelte.Én sem értek egyet azzal,hogy verni kellene a gyereket,de néha bizony máshogy nem lehet rá hatni.És szerintem verés és verés között óriási különbségek vannak.

Van olyan ismerősöm,akinek a gyerekeire azt mondom,én agyon is csapnám őket.Persze ez nem a gyerekek hibája,hanem a szüleiké.

Ez igaz. Nekem nem voltak vitáim nevelésben senkivel. Bár nekem mással kapcsolatos vitám sem volt velük. Nálunk ez nem "divat". Természetesen ha valaki vigyázott a gyerekemre, akkor amig nem voltam ott az ő nevelésük volt az irányadó, ha ott voltam akkor az enyém. Az én gyerekem nem volt zűrös sosem. Ismerte "verés" nélkül is a határokat. Én már pici kora óta a tiszteletre neveltem. És akár milyen fura a mai világban, én a gyereknek elmondtam, hogy mindig a felnőttnek van igaza. Igy nem volt hülye tanár és társai sem. Tiltanom nem kellett semmitől, mert tudta, hogy csak az ostoba emberek beszélnek csúnyán, azt is tudta, hogy nincs csúfolódás, mert azzal megbántjuk a másikat, nincs verekedés, mert azzal fájdalmat okozunk a másiknak, stb. Természetesen ő is tudta, hogy kivel szemben mit engedhet meg magának. A nagymamával egészen más viszonya volt, mint a dédivel. Mindig tudta, hogy nyafogással, hisztivel nem ér el semmit. Nem árulkodott, mert elmondtam, hogy ez nagyon csúnya dolog.

Nem tudom, hogy lehet eljutni egy gyerekkel arra a szintre, hogy verés legyen a vége, de szerintem, ha a gyerekre rászólunk amikor olyat csinál, elmondjuk a következményeit akkor eddig nem lehet eljutni. A mai anyukák ott rontják el szerintem, hogy a gyerekükről azt hiszik, hogy a kis isten született meg, és igy bánnak velük egy ideig. A gyerekük sérthetetlen, stb. Aztán, amikor a fejükre nő, ők vannak megsértődve legjobban. Manapság sokszor látom, hogy az anyuka csak mosolyog azon, hogy a gyereke a buszmegállóba visit, ordibál, lökdösi az embereket, hogy de édes, a többi embernek, pedig már régen idegeire ment a gyereke. Képtelen rászólni, elmondani neki, hogy ez miért rossz, mert még a végén lelkibeteg lesz a gyereke. Az ilyen ne is csodálkozzon rajta, hogy a saját gyereke ugyanazt fogja vele csinálni, mint idegenekkel, mert azt hiszi, hogy jópofa és ez a normális.

Igazad van! Jobb az elején tisztázni a mamával, hogy jobb, ha nem szól bele! Legfőképpen, ha nem a gyerek előtt száll az anyával szembe! Mert a gyerekek ezt nagyon megérzik és még nagyobb hisztit csapnak és elérik amit csak akarnak!

Nálunk ebből a vitából 1 hónapos mosolyszünet volt anyósommal!

Persze, tudhatná, de csak azért is csinálja, hogy bennünket, szülőket bosszantsanak! A fiamat már nagyon sokszor elporoltam, elmondtam neki, miért nem szabad kés venni a kezébe, de csak azért is csinálja! Aztán adtam neki egy recés, él nélküli kést, ami csak az övé, azzal "keni" magának a kenyeret, de akkor is az a kés kell neki, amivel én vágok!

És ha csak egy kicsit is nem figyelek Rá, a legélesebbet veszi elő! Pedig már párszor elvágta az úját, nem tanult belőle!

Itt most nem az a lényeg,hogy mit lehet és mit nem ráhagyni a gyerekre.Hanem az,hogy anyósod ne szóljon bele Te hogyan neveled a gyereketeket.

Ha jogosnak érzed amit tettél nem legyen lelkiismeret furdalásod.Ha szerinted nem az,anyósod felé akkor sincs elszámolni valód.A gyerek kihasználja,ha azt látja megvédi a nagyi.És sok nagyi így próbálja megvásárolni az unokát.Nagyin nincs ez így jól.A gyerek nevelésbe csakis a férjeddel kell egyet értenetek.A nagyszülő dolga csakis az,hogy szeresse.Ha meg valami nagyon nem teszik neki,akkor szépen kulturáltan megmondhatja,de csakis úgy,hogy négyszemközt.De ha nem vagy rá vevő,akkor megtarthatja magának.Én ebben a helyzetben megfogom a gyerekemet és haza megyek.Anyóst végig sem hallgatom.

Az én fiam 3,5 éves és nálunk még mindig aktív a "büntiszék" alkalmazása! Van 2 perc hiszti, miközben mondogatom: gondolkodjon el, hogy mit tett, amit nem szabad! A 2 perces hiszti után jön az:

" Anya, elgondolkodtam, mehetek játszani? kérdés,

aztán egy darabig megint nyugi van!

DE azért meg szoktuk beszélni, mit miért nem szabad! De van, amikor elfeledkezik magáról és megint rosszcsontkodik, de hát gyerekből van, határt próbálgat.

Azért a szabályokat igyekszünk betartani, betartatni vele! :))

Tudom,hogy kicsi,de más nem jött be.Volt sarokba állítás,játék-megvonás,nem szóltam hozzá,stb.Megígéri,hogy nem teszi,és mégis.

Anyósékkal meg az a baj,hogy most mindent szabad,1-2 év múlva meg én leszek a hibás,mert nem lehet a gyereknek parancsolni.

Mindig ugyan azokért kap/kapnak büntit,taslit,tehát azt már tudhatná,hogy nem szabad.