Min kellene változtatnom? (beszélgetős fórum)

amennyiben te egy csendes, szereny, visszahuzodo termeszet vagy, maradj meg annak.

Ne akarj a tarsasag kozepe lenni.

Majd rad fog talalni az az 1-2 ember, akinek ez a mentalitas jon be igazan.

Lehetsz kedves, baratsagos, segitokesz, mosolygos.

Nagyon sokszor, nagyon sokat kell adnunk a jóból ahhoz, hogy valamicskét vissza is kapjunk belőle. A világ valóban nem ebbe az irányba halad jelenleg. De ez nem jelenti azt, hogy akkor nekünk is rossznak kell lennünk, mert a világ rossz.

Persze, ez azt sem jelenti, hogy fogadjuk el, és engedjük a rossznak, hogy maga alá temessen minket, hanem azt jelenti, hogy igyekezzünk minél nagyobb területre kiterjeszteni a jónak a hatósugarát.

Az életet reálisan kell nézni, de amit nem találunk benne helyesnek, azt nem kiírtani, nem megölni kell, hanem megmutatni a helyeset, a jót, stb. stb.

Harccal csak harcot generálsz, szelídséggel, kedvességgel, szeretettel, ha nem is tudod ugyanezt kihozni a másikból, de a harci kedvét le tudod szerelni.

És ha valaki mindezek ellenére csak a rosszat küldi feléd,... az ő élete, a saját jövője!

Légy önmagad! Mutasd meg a világnak a saját szépségedet, a saját valóságodat, a saját világodat!

Az igazi boldogság ott vár rád, annál, akinek pont olyan kell, amilyen te vagy!

Ha másnak mutatod magad, mások kedvéért, becsapod önmagadat, becsapod a világot, becsapod azt, aki valójában téged!!! keres, csak a sokféle álarc mögött nem látja a valóságot, nem lát téged!

Szia!

Szerintem,sokan vagyunk így,hogy bevesszük,amit a tv-ben,és az újságokban reklámoznak.Elhisszük,hogy csak az a szép,ha agyongyötörjük magunkat diétákkal,meg műcicit csináltatunk magunknak,mert elhitetik velünk,hogy csak úgy tetszünk a férfiaknak.

Már azt se tudjuk,hogy kik vagyunk,annyira megakarunk felelni a külsőségeknek.Én azt mondom,hogy ne mérjük magunkat másokhoz,mert mindenki szép a maga módján.

De szerintem, amit gyerekként nem kapott meg a szüleitől,hogy értékelje magát,és ne másoknak akarjon megfelelni,nagyon nehéz pótolni utólag.Kő kemény munka magunkkal. De sok sikert kívánok hozzá.De az férfi is megérdemli,akinek nőben csak a külseje számít,az meg is érdemli az olyat.

"ő ráadásul talán az ellentétem,egy vidám,laza srác,olyan gondtalan vagy nem is tudom hogy mondjam,talán ezért vonz annyira "

Hát képzeld, másokat is ez vonz. Legyél ilyen! Az ilyen emberek körül pezseg az élet.

Valaki nagyon mélyen "beléd sulykolta", hogy mennyire értéktelen, mennyire semmire sem jó, silány, stb. stb. ember vagy! Ez lett az eredménye. Te magad is elhiszed magadról, és éppen ezért eszedbe sem jut, hogy megpróbáld magadról elhinni, hogy te ugyanúgy egy csodálatos teremtménye vagy a világnak, mint bárki más. Egyedi, megismételhetetlen és utánozhatatlan. Senki más nem volt, nincs és nem is lesz, aki hozzád hasonló!

Mutasd meg önmagadnak, (a világnak), a benned rejlő értékeidet, a benned levő szépséget, a csodát, mosolyogj rá a világra, és a világ visszamosolyog rád!

A világ úgy működik, hogy először adni kell ahhoz, hogy kapjunk! És amit adunk, azt kapjuk vissza ezerszeresen! Amit mutatsz magadból a világból, azt mutatja a világ is neked! A világ egy tükör, ha nem tetszik, amit látsz benne, nem a tükörben van a hiba.

Az univerzumban, ebben a hatalmas gépezetben mi magunk csak egy icike-picike csavarok vagyunk. És ha úgy érezzük, hogy ez a gépezet körülöttünk nyikorog, nem forog símán, könnyedén, az nem azt jelenti hogy a gépezetben a hiba! Inkább azt, hogy mi magunk nem úgy mozgunk, ahogyan mozognunk, léteznünk, élnünk kellene.

Ha nem tetszik ami van, nem a világon kell változtatnod.

Nézz magadba, és keresd meg, milyen téves gondolatok, hiedelmek rögzültek beléd önmagadról, és azokat kell először lecserélned, és önbizalommal, hittel, megfelelő hozzáállással másik képre cserélned!

Fogadd el magad. Ha te nem teszed akkor masoktol sem varhatod. Nem kell minden tarsadalmi normanak megfeleni.

Utalod magad es ezt is sugarzod kifele ha akarod ha nem. Ezert nem talalnak veled kozos hangot. A szorongas meg panikbetegsegre is utalhat. Nem hiszek az ilyen "agybajokban", lehet egy jo pszihiater segitene rajtad.

Az alap probléma, hogy nem tudod ki vagy.

Azt mondod "utálom magamat". Ehhez kettő kell. Aki utál, és akit utál. Te ketten vagytok?

Ne ijedj meg, nem tudathasadásod van, sem kettős személyiséged nincs. Csak Te is abban az alap problémában vagy, amiben az egész emberiség szenved manapság. Kialakítasz magaddal kapcsolatot, és erre még bíztatást is kapsz a médiákból, mert azt olvashatod, hallhatod, hogy legyen jó a kapcsolatod önmagaddal, szeresd önmagad, ameddig magadat nem tudod szeretni, addig nem tudsz szeretni másokat sem....stb....

Egyenes leszek. Ha ki akarsz jutni abból amiben most vagy, akkor gyökeres belső változáson kell keresztül menned. Ha ezt megteszed, akkor viszont minden problémádtól megszabadulsz. Értsd úgy, hogy a problémák tűnnek el az életedből.

Ha készen állsz, és megértetted azt, hogy amit eddig tettél, amit eddig jónak gondoltál, az pontosan oda juttatott, ahol most vagy. Ha máshová akarsz jutni, akkor másképp kell gondolkozni, másképp kell cselekedni....ha érdekel, akkor írok többet, segítek, ingyen és bérmentve....csak Te kellesz hozzá!

szia!

szerintem már a legelején megfogalmaztad a lényeget:szorongsz,félsz,szted ez így normális?

legelőször ezen kellene változtatnod segítséggel vagy anélkül,ezt látom az egész probléma alapjának.

Más: azt meg ne várd,hogy mivel csendes és zárkózott természet vagy,körül fognak rajongani,mert ez nem jellemző.Nagyon hasonló természet vagyok,szintén dekoratívabb külsővel,azt tapasztalom,hogy már az elején "leírnak",ez a csaj beképzelt,buta,stb....aztán mikor megismernek,belátják ,hogy tévedtek.

nem tudom ,hány éves vagy,biztos nem lehet így könnyű,de elsősorban magadnak kellene megfelelned,nem másoknak,persze,mindenki vágyik arra,h legyenek barátai,de ezt is le "kellene vetkőzni"

az a bizonyos srác meg,hát....biztos hogy ő kellene neked?az ellentéted teljesen,ráadásul az elszálltság nekem olyannyira visszataszító hogy kinézhetne bármilyen jól,lehetnének akármilyen más jó tulajdonságai ,nekem speciel nem kellene.de ezt is te érezed,te vagy benne.

Nem tudok semmilyen emberi kapcsolatot létrehozni.Nem tudok ismerkedni,mondjuk nincs is igazán hol,de ha van se megy,félek az emberektől,szorongok a társaságukban és ez egyre erősebb.A munkahelyemen se keresi senki a társaságomat,pedig kedves lány vagyok,lehet túlságosan is az és nagyon érzékeny.

Azt tapasztalom,ha bekerülök egy új helyre,nem tudom magam iránt az érdeklődést sokáig fenntartani,mivel külsőre egész helyes vagyok és mások szerint jó alakú,esetleg a pasik szeme megakad rajtam de ennyi,odáig is ritkán jut a helyzet,hogy egyáltalán valamelyik közeledjen bármiért,és mélyebb kapcsolatokra is vágynék pl barátságra,szerelemre.Arra hogy kedveljenek,de ez sehogy se jön össze,mindenütt jelentéktelen vagyok és keresztül néznek rajtam,megfordult már a fejemben ,hogy csak beképzelem magamnak de mégsem,mert akkor kezdeményeznének nálam az emberek,viszont ha én nem kezdeményezek,akkor másnak eszébe sincs.Ezt betudtam annak hogy nagyon csendes vagyok és zárkózott,de miért van az,hogy aki ilyen,az senkit nem érdekel?

azt is tapasztaltam,ha odáig eljut a bátorságom,hogy beszédbe elegyedek se tartós az érdeklődés irántam.pedig sokminden érdekel,sok hobbim van meg minden,nem vagyok egy üres,buta nő...mégse senkit nem érdeklek hosszabb távon,vagy semeddig se,semeddig nem vagyok érdekes senkinek.családomba valakitöl megkaptam azt,hogy nekem semmi kisugárzásom nincs,meg merev vagyok,komoly,sose nevetek,meg ilyenek...hogy legyek nyitottabb,min változtassak és hogy érjem el ,hogy ne taszítsam az embereket??

ráadásul szerelmes lettem valakibe,legalábbis azt hiszem,az egyik volt munkahelyemen munkatársak voltunk és abban az egyben biztos vagyok hogy tetszettem mint nő,de itt kimerült a dolog,ő ráadásul talán az ellentétem,egy vidám,laza srác,olyan gondtalan vagy nem is tudom hogy mondjam,talán ezért vonz annyira a külseje mellett/mert külsőre ő is nagyon zsánerem/,talán kicsit beképzelt,ez nm vonz benne ,de mindenkinek van hibája végül is.Akkor volt barátnője,most nem tudom,de sokat gondolok rá máig is....

az önbizalmam már tényleg annyira nulla hogy élni nincs értelme,annyira magányosnak és jelentéktelennek érzem magam,kis senkinek.hogy ez változzon végre???????mi velem a baj??????

nem tudok hirtelen többet írni de ezt is elég volt leírnom,mert nagyon fáj.. . .(((