Milyen voltál 13-14 évesen? (beszélgetés)

Esetlen, suta, vékony. Csóró kevés új cuccal az is a kinaiból.

Boldog, mert a családommal voltam, nem tudtam mi vár még rám.

Álmodozó és kezdődő introvertált.

Milyen? Duci. Befelé forduló. Tetszett egy osztálytársam, de aztán - épp a 8. osztály végén - megláttam egy utcánkbeli srácot, és első látásra belezúgtam. Onnantól kit érdekelt az osztálytárs? :D

Hosszú, barna, rendkívül dús hajam volt. Ruhák tekintetében kb. az, amit leírtál: kevés, azt is a nővéremtől örököltem. Divat? Ismeretlen kifejezés volt.

Aztán a 8. utáni nyáron következett egy nagy törés az életemben, ami padlóra vitt, hosszú évekre. Még a középsuli után befolyással volt rám. (Anyámék javaslatára mentem középsuliba, mert fogalmam se volt, mi szeretnék lenni.)

Nagyon kislány.

Sokat olvastam,virágot szedtem a réten,rajzoltam.

Elvoltam a kis álomvilágomban.

Ártatlan.

Kisiskolás koromban falun összevont tanítás volt. Elsőtől negyedikig 1 teremben ültünk. Minden osztálynak elmondta a tanító néni, mi a feladat, hang nélkül csináltuk. Reggel, tanítás előtt énekeltünk, csak úgy zengett az iskola.

Ötödiktől busszal jártunk szomszéd faluba. Mi nem voltunk napközisek, sokszor nem bírtuk megvárni a délutáni buszt, hazamentünk gyalog...

Nyári szünetekben dolgoztunk a téeszben, erdőn, gondolom, ez ma már illegális. Érte járó pár forintot úgy megbecsültük, dobozba zártuk, néha gyönyörködtünk benne 😀

Anyu nyulakat tartott, ha jött az átvevő, bepakolta őket ládába, és nekünk kellett végigcipelni a falun. Gázpalackot kicserélni, biciklire akasztva, az rohadt nehéz volt. Locsoltuk esténként a kertet, kútból húzott vízzel, vödörben hordva.

Voltak rossz dolgok, de inkább csodás, amennyire tudtunk örülni apróságoknak...

Főleg boldog,,olyan jó társaság volt az "udvaron" sokan voltunk gyerekek.

Egész nap lent voltunk nyáron,,rengeteget játszottunk.

Fiúk ,lányok vegyesen,nyiladozott a szemünk egymásra is.

A továbbtanulás nem érdekelt,,nem vettek fel ahová szerttem volna.

Aztán az is jó lett végül is,,de csak a szintén jó új barátnők,osztálytársak miatt.

Legjobb évek voltak,,,bár a többi is.

Igen, hatalmas a különbség.

Én még kislány voltam, nagyon csöndes. Sportoltam, a fiúk észre sem vettek.

Az én korosztályomnak alig volt ruhája.

Farmerba és pólóba vagy pulcsiba jártunk. Edző ruhám sokkal több volt:D, de mindenkinek!

Nem érdekelt az, hogy szép vagyok e vagy sem, mert ehhez gyerek voltam. Soha nem festettem magam, ahogy a körmeimet sem. Hosszú, hátközépig érő, egyenes hajam volt, frufruval. Egyedüli szépészeti beavatkozás rajtam a szőrtelenítés volt és szemöldökszedés, amit az anyukám csinált mindig, és ő mondta, hogy kell és kész;)

Sokat voltunk lent a téren a barátokkal, sokat jártunk moziba, de szinte mindig ugyan azt a filmet néztük meg, mert olyan ritkán játszottak új filmeket:DDDD

Rengeteget sportoltunk. A tornaórákról akkor sem lógtunk, ha előre tudtuk, hogy egész 2 tesi órán át bordásfaltó-bordásfalig futunk.

Délután kéziztünk, focizunk, kidobósoztunk az osztálytársakkal, este edzésre jártunk, hétvégén, télen korcsolyáztunk, nyáron evezős sportokat űztünk. Buli ritkán volt. Szinte csak sulis farsang, stb.

De koncertekre jártunk. EDDA, Dinamit, Piramis, LGT, Kugli, Prognózis V moto rock, stb., még a suliból is ellógott együtt az egész osztály, hogy ott legyünk az EDDA koncerten:DDDD

Az osztálky egyik fele Fradis volt, a másik Dózsás, az egyik fele a Piramist szerette, a másik az Omegát, az egyik az ABBA-t a Másik a Boneym-et. De ezek csak olyan látszólagos klikkesedések voltak, mert mindenki szerette ezeket, de jó volt egymást ugratni:D

Ugye 14 évesen fejezzük be a sulit, így hetedik utáni 13 évesen, nyár végén, már alig vártuk, hogy kezdődjön a suli, hogy találkozzunk mindenkivel.

Nagyon szerettük egymást, így a mai napig összejön az osztály évente egyszer, és mindig úgy folytatjuk, mintha még gyerekek lennénk:DDDD

Nagyon sajnáltuk nyolcadik végén, hogy már nem egy osztályba fogunk járni:((((

Épp ezért találkozunk gyakran.

Eddától a kölyköd voltam a miénk volt;)

Nekem határozott elképzeléseim voltak a továbbtanulásról. Képzőművészetibe jelentkeztem, mert festő akartam lenni;)

Persze, teljesen máshogy alakult az életem.

Már kinőttem magamat, 175 cm magas és nagyon vékony voltam én is.

Jól tanultam, családi mintára épitőipari szakközépben a Vedresben szerettem volna tovább tanulni, de édesanyám nem engedte, mert akkkoriban a 80-as évek elején még nagyon kevés lány járt oda, igy sima gimibe kerültem.

Nem voltam szerelmes; még nem érdekeltek a fiúk, igaz, hogy nagyrészüknél sokkal magasabb is voltam, jól el voltam otthon egyedül, sokat olvastam és már akkor is szerettem a macskákat.-

Milyen voltál 13-14 évesen?

Sovány...

A fórumot az ihlette, hogy láttam ma egy vicces mémet, hogy milyenek voltak régen a 13-14 évesek és milyenek ma. Hatalmas a különbség.

Elgondolkodtatott, én milyen voltam. Szemüveges, pattanásos, önbizalom nélküli kislány. Nem volt ennyire lényeges az öltözködés, mindenki köpenyben volt az iskolában, de azért, ha valakinek jutott egy-egy jobb darab, nyilván észrevettük akkor is. Próbált mindenki szebb lenni, persze nem úgy, mint ma. Sokkal kevesebb lehetőségünk volt erre. 8. osztályosként nem nagyon tudtam, mi legyen belőlem. Így a gimnáziumra készültem. Furcsa volt az a nyár, amikor véget ért a nyolcadik, de még nem kezdődött a gimi. Mivel szerelmes voltam egy osztálytársamba, majd megszakadt a szívem, hogy elválnak az útjaink.

Már komoly embernek éreztem magam, de még féltem attól, mi vár majd rám, új város, új emberek, reménykedtem, hogy új barátok is. Végül jól alakult, a padtársam lett a legjobb barátnőm. Amikor azokból a padokból kiszálltam, már 18 éves lettem és egészen másképp láttam a világot. De ez majd talán egy másik fórum témája lesz. :)

Te milyen voltál 13-14 évesen? Miben hittél, mit reméltél? Mi volt jó és mi volt rossz akkor neked?