Milyen utazni repülővel? (tudásbázis kérdés)

Én télen ültem repülőn.Csodálatos volt.Amikor Ferihegy felé jöttünk sütött a nap,de tudtuk,hogy Pesten köd van.A napsütésből hirtelen egy sűrű tejfölbe kerültünk.Akkor úgy éreztem,hogy itt a vég.Pár perc múlva földet értünk.A repülőút egyébként szép volt.Havas hegyeket,autópályákat

mér repülőteret is fel lehetett ismerni a repülőröl.Kívánom midenkinek,hogy legyen részese egy repülőútnak!

Szióka!

Igen, megjöttünk csütörtökön. Hát... odafelé nagyon, de nagyon féltem. Sikerült egymás mellé ülnünk a 12 éves lánykámmal, ő végig az ablakra tapadt. Én Londonig mindössze 3-szor néztem ki, de majd "belehaltam".

Aztán a visszaúton már egyáltalán nem féltem, büszke is vagyok magamra:))

Igaz, addigra rájöttem, hogy a rázás az totál természetes dolog (odafelé elég sokszor rázott a gép, mintha göröngyös úton mennénk kocsival). Odafelé még ami nagyon ijesztő volt: amikor megdőlt a gép kanyarodáskor (pl. a leszállópálya előtt). Visszafelé már ettől sem féltem.

Viszont a gép igen szűk, igaz, nem vagyok egy törékeny virágszál, éppen, hogy belefértem az ülésbe. (Nem tudom, egy igazán elhízott valaki hogyan utazik repülőn).

Mindent összevetve, ha legközelebb repülnöm kell, már nem fogok félni.

Nagyon-nagyon köszönöm a bíztató sorokat Neked is, és még akik bíztattak, nekik is.

Nálam is mindig a fényképezőm! Aztán úgy eltelik az idő a kattintgatással, merthogy van mit! Ott fenn, a csodálatos kék, néhol fehér égen, irtó izgalmas, ahogy a felhők váltakoznak. No meg lenézve a domborzat, furcsa onnan fentről a magas hegyek csúcsára lenézni és pl. igazán élvezetes volt a Dunát látni, amikor vissszaértünk Magyarországra...

Egy kis félsz talán mindenkiben van, bennem is, de amikor elkezdek kattintgatni... azonnal elfelejtem! :)

Nagyon köszönöm a kedves, együttértző, és főleg megnyugtató soraidat. Össze is kapom magam lelkileg, holnap lesz a nagy nap.

Köszönöm még egyszer!

Zita, tudom, hogy hulyeseg azt mondani, hogy " Ne felj, nincs mitol" annak aki fel, de tenyleg nincs okod ra.

Ezek a repulogepek ugy vannak kialakitva, hogy szinte mindent kibirjanak. Es hidd el, ha barmi baj van, nem szall fel a gep. Ultem en mar orakat repulogepen arra varva, hogy atvizsgaljanak valamit, csak azert mert a muszerek "furcsat" jeleztek. A kapitanyok es a legitarsasagok tisztaban vannak a felelossegukkel, nem kockaztatnak.

Egyetlen baleset tonkretesz egy legitarsasagot, szoval mar csak ezert sem kockaztatnak.

A felos barataimnak szoktam mondani, hogy szerintem a legjobb dolog Europan belul repulni. Kb 20 percenkent elrepulnek egy repuloter felett, amire azonnal le tudnak szallni, ha baj van.

Es a gep leszall egy motorral is, sot allitolag motor nelkul is (de ez utobbit en nem hiszem el :-))

Persze velem is elofordul, hogy megijedek egy 10 oras repulout alatt (dobal a gep stb), de bizni kell azokban akik a pilotafulkeben ulnek, es az a dolguk, hogy teged epen egeszsegesen a kivant helyre szallitsanak.

Jo utat, es irigyellek :-) Londonbol mindig csak a reptereket latom.

Én nagyon szeretek repülni. A fel és leszállást élvezem a legjobban. Fent a levegőben a monotonitást annyira nem szeretem, de kibírható. Kifejezetten rossz élményem még nem volt, csak néha laza turbulencia, meg egy-két rázós leszállás- legutóbb Barcelonába repültem a Clickair-rel, hát ott megfogtam az ülést a leszállásnál, úgy ugrált a gép.

A legjobban a felszállást szeretem, amikor a gép beáll a kifutópályához, hirtelen felgyorsul, majd elemelkedik a földtől. Fantasztikus.

Szuper jó!

Az elsőre nem emlékszem, mert még kis csecsemő voltam :)

Másodjára Finnországba repültem tanulmányi útra. Isteni volt, nagyon izgalmas és érdekes a sok vizes és erdős terület miatt.

Visszafele kisebb viharba kerültünk, rázkódott a repülő, be is kellett kötnünk magunkat, amíg kiértünk belőle. De nem éreztem félelmetesnek, inkább kalandosnak:)

Harmadszorra meg nászútra mentünk Tunéziába... hát, az is valami gyönyörűséges volt, amúgyis imádom a naplementét, a repülőből látni aztán meg felejthetetlen... éjjel érkeztünk, valami élmény volt látni az afrikai fényeket :)

Mar tobb mint 200-szor repultem, neha mar olyan mintha a buszra varnek.

De a kontinensek kozotti utak meg mindig lenyugoznek.

Iden eloszor volt olyan, hogy motorhiba miatt kenyszerleszallast kellett vegrehajtanunk az ut felenel es miutan bemondtak a rossz hirt, 90 percet ki kellett birni az Egyesult Arab Emiratusig.

Na, az kemeny 90 perc volt, akkor ott a levegoben ugy gondoltam, hogy ha egyszer epsegben leerunk, akkor en megegyszer nem kisertem meg a sorsot, de aztan megis megtettem azota mar parszor.

Repülni?...

Maga a megtestesült szabadság!:)

Döbbenetesen jó dolog, amit nem tudok megunni, pedig gyakori "repülős" vagyok.

Ha még nem repültél, ne félj, életed meghatározó nagy élménye lesz!:)