Milyen jelei vannak, ha tetszel egy pasinak? (beszélgetős fórum)

Azt mondod, tényleg érzett volna valamit?Most ahogy elgondolkodom ezen, visszagondolok a pillantásaira, nem kizárt.

az egyik barátnőm bepróbálkozott nem rég nála, de alig válaszolt neki. Azt mondta, hogy most kezdi emberileg összeszedni újra magát. Hogy kibukott teljesen. Azóta sem keresi magától a lányt.

Nekünk is úgy tünt a párommal. Szerintem sok volt neki lelkileg akkor a papája halála, kibukott, és szeretett volna mondani valamit, amit mégsem tett, mert szerintem várt egy pozitív jelet, amit nem kapot részemről. Meg közöltem, hogy párom van, ráadásul a kedves munkatársa.

Na onnan mintha nem ismerne, nem beszél velem.

Bánt mert ismerem, hogy mennyire magába fordulós, és nem akartam én is bántani.

Barátként elfogadtam volna, meg is hívtam magunkhoz, de elutasította.

Meglepett.

Azért nyomozok most, mert ha tényleg így érez, akkor jobb kerülni egymást szerintem.

Szia

szerintem mikor msn-eztetek akkor bisztos h akart volna tőled valamit.

Nem egymást utálják. A párom utálja azóta, hogy észre vette az sms-eit, meg az msn-nél ott ült és olvasta velem.

Megkérdezte benne, hogy nekem van-e párom?Komoly kapcsolatom?Nem házasodom még??

Na ekkor kezdett nagyon gyanakodni a párom, és azt mondta ne beszélgessek vele!

Hm, ha ő kéri, rendben. Csak mostmár kíváncsi lennék. Ilyen vak lettem volna???

Lehet, hogy mégis csak a páromnak van igaza, és én voltam vaksi???

Én meg el is ívtam magunkkal kirándulni, meg strandra, hogy jobban érezze magát.

Többieknek mi a véleménye erről? mostmár érdekel a dolog. jó tudni kivel állunk szemben.

hahóóóóóóóó, valaki, kérlek.

Furdall a kíváncsiságom.

Érdekes dolgok ezek.

Nekem egy volt tanárom most a párom, lassan 4 éve. A mai napig állítja, hogy a történelem tanárom, aki az ő munkatársa volt, belémszeretett.

Nem tudom. PL, amikor érettségiztünk, írt nekem egy sms-t, hogy ezt meg azt még nézzem át. Másnak kérdeztem másokat, senkinek sem írt. Alig beszélt velem, de a miután tökéletesre leszóbelisztem nála, oda jött és feltünően traccsolt velem.

Órákon mindig előtte ültem a padban.És sokszor, ha véletlenül hátraültem, mikor kérdezte a hiányzókat, rögtön megkérdezte, hogy én hol vagyok. Óra elején mindig jött, és az én füzetemből nézte csak meg hogy mi volt az előző anyag, amit leadott.

2 éve érettségiztem. Az érettségi után , a felvételi kihirdetésekor, írt és megkérdezte, hova vettek fel, milyen szakra????

Most májusban fent voltunk mindketten msn-en. Írt nekem, ami nem jellemző rá nagyon. És megírta hogy meghalt a papája, rosszúl érzi magát. Magányos, nincs barátnő, barátok. nagyon megsajnáltam akkor. Hívtam magunkkal kirándulni, de nemet mondott.

Később megtudta, hogy a volt munkatársa a párom. Azóta egy üzenetre sem válaszol, pedig kérdeztem hogy mi újság van..?

A párom féltékeny rá nagyon, nem akarja hogy barátkozzunk vele.

Szerintetek tényleg érzett valamit??? Mostmár kíváncsi vagyok. Nem változtat semmin végül is, én szeretem a páromat. De kíváncsi vagyok.

Nos ősrégi és íratlan szabály, hogy a nő választ. És ez így is van. A pasik annyira, de annyira félnek a visszautasítástól, a kudarctól, hogy csakis akkor közelednek egy nőhöz, ha szinte biztosra veszik a pozitív fogadtatást. Így tehát a nő feladata az, hogy -nem feltétlen rámenősen, vagy direkt módon de- mindenképpen adjon arra utaló jeleket, hogy érdeklődik.

Sajnos ezzel sok nő nincs tisztában, és csak várják, hogy egy pasi majd észreveszi őket... Eszükbe sem jut, hogy ez épp fordítva működik. Mennyivel előbb bepasizhattam volna én is, ha ezt nekem előbb elmondják...!

Sziasztok, szia amaranth!

Nekem vegyes érzéseim vannak a kezdeményezéssel kapcsolatban. Tavaly májusban én is próbáltam, mert a jelekből úgy ítéltem meg, hogy érdemes. Kaptam ígéretet iwiw-es megkeresésre (tudta a teljes nevem, életkorom, tehát elvileg megtalált volna) azóta is keres.... Ez nem egy hétköznapi "mindennap találkoztunk a munkahelyen" sztori. De ez mindegy is. Volt személyes kontaktus, kínjaim ellenére végig próbáltam mosolyogva és pozitívsn állni a dolgokhoz. Kis nyomozást is végeztem, hogy valóban független-e. tehát azt hiszem mindent lekövettem.... Igyekeztem nem nyomulni, csak néha-néha felbukkanni írásban, hogy lássa, hogy komolyan gondolom amit szóban is elmondtam.

Mindezt hiába... Öt hónapig vártam a csodára, ami nem létezik... Nekem nem... De ez az én történetem...

Ha a jelekből látni vélsz valamit, azért ne vedd kézpénznek, mert nem biztos hogy valóban az van mögötte, amit Te szeretnél. Tehát ne idealizáld Őt!! Nem elkeseríteni akarlak, csak tapasztalat, ami még egy kicsit mindig fáj...

De egy próbát megér a dolog, bíztatlak, de csak óvatosan. :))) Sok sikert kívánok!