Milyen illata van a múltnak?

Az emberi agy rendkívül érzékeny az illatokra. A szaglás ugyanis közvetlen kapcsolatban áll az emlékezetközponttal. Egyetlen illatpermet, egy régi parfüm, a nagymama főztjének jó illatú melegsége képes felidézni egy teljes korszakot, egy kapcsolatot, a rég érzett biztonságot.

A múltnak nemcsak illata, hanem színei és hangjai is vannak. A sárga fényű lámpa a gyermekszobában, a régi rádióból szűrődő dal, a papír zizegése, ahogy egy ősrégi levelet olvasunk – mindez része a visszatérő emlékfilmnek. Ezek a részletek nem véletlenek: a melankólia éppen ezekben a kis dolgokban rejlik, amelyeket a mindennapok elfednek, de az emlékezet sosem felejt.

A múlt nem csupán múlt. Jelen van bennünk, mint egy láthatatlan valami. A múlt illata... felidéz. Az időt nem szagolhatjuk meg, mégis érezzük, mert az emlékek testet ölthetnek általa és az illat az egyik legerősebb kulcs hozzájuk. A múlt ott lebeg a levegőben, várva, hogy egy ismerős illat, egy régi dallam, egy elhaló mosoly újra életre keltse.