Milyen érzés, amikor legelőször adják oda kisbabát miután megszületik? (tudásbázis kérdés)

Kedves Virgilius és Audrey40!

Köszönöm!

Szerintem Túl feladatként kezeltem a szülést.Ezalatt azt értem ,h. már a terhesség alatt elhatároztam,ez egy feladat,minden nehézségget meg kell oldani,természetes állapot, jó és rossz "mellékhatásokkal".Könnyű terheségem volt élveztem is nagyon.

S ugyanez mondható el a szülésről is.Összeszedtem magam,nem nyafogtam,könnyen(2óra alatt)megoldottam a FELADATOT.S az érzelem?Valahogy nem jutott felszinre.Örültem,megvan,fiú(megéreztem hogy fiú lesz)De nem hatódtam meg.

Lehet,mivel első,nem is tudtam még ott,mit jelent egy saját,igazi,kézzelfogható örömforrás a gyerek.

Hihetetlenűl jó érzés.Lettőt szultem, mindketten

fiúk, és teljesen más volt mind a két szülés.

Egy biztos minnél többet szűl az ember annál fájdalmasabb!

Fantasztikus,leírhatatlan!!!

Ezt minden nőnek meg kéne élnie !

Nagyon jó érzés.

Én mind a kétszer elérzékenyültem,olyan édesek voltak.

Arról egyikőtök sem ír, akinek több van, és többször átélte, hogy mindig ugyanazt érezte-e?... Én nem. Az elsőnél, már a vajúdás alatt valami más tudatállapotba kerülhettem, teljesen befelé fordultam, mert órák estek ki az emlékezetemből, csak a mérhetetlen fájdalomra emlékszem, aztána kitolásra, de miután megszűnt a fájdalom, eltűnt előlem a világ is. Az eszméletemet nem vesztettem el, de nem is emlékszem semmire:-( Arra sem, hogy a hasamra tették a lányomat, bár hónapokkal később, mikor megnéztem a barátnőm fiáról készült születés utáni képeket, felderengett bennem egy emlékfoszlány, hogy odarakták a hasamra, meg is simogattam, és az jutott eszembe, hogy hű, de majszos... Persze mikor fürcsi és varrás után visszahozták, már mindketten jól voltunk és boldogan ismerkedtünk egymással:-). De a második alkalommal a vajúsád és szülés alatt teljesen észnél voltam, és mikor megszületett, már a pocakomon is volt a fiacskám (ahogy talán a lányom is), és beszélgettem vele, simogattam, csodáltam, leírhatatlan érzés volt, pont, ahogy ti írtátok :-)

De sajnos, hiába szültem mindkétszer természetes úton, hiába kaptam meg meg mindkétszer, nekem valamiért csak egy ilyen csodálatos élmény jutott.

Hát az attól függ. Akit pl altatnak, az nem kapja meg azonnal a babát a műtét után. Erre gondoltam pl. Meg nem engedik ott helyben rögtön szopizni - mondjuk nekem a fiammal normál szülés után sem engedték.

Vagy ha gond van és elrohannak a gyerekkel, akkor ezek az első közös pillanatok nyilván kimaradnak. De attól még lehet ugyanolyan jó később a szülő-gyerek kapcsolat. :)

Az én fiam is,amikor a hasamra tették,csak nézett rám a nagy szemeivel,s már szinte zavarba jöttem:-).Komolyan.

Igazából,én mindig azt hittem,hogy biztos sírni fogok majd,amikor először meglátom a babámat,de egy könnycsepp se jött ki,pedig rendesen megvoltam hatódva.

De miből maradnak ki? Most olvastam egy anyuka leírását a 4. császár után. Azonnal megkapta a babát. Persze a varrás idejére az apával volt a bébi, de utána végig együtt voltak hárman a szobában. A baba az első pillanattól kezdve szopott.

Semmiből nem maradt ki, hacsaknem a kitolási szakaszból.

Szerintem az egy kicsit más tudatállapot. Az ember nem úgy reagál a szülés környékén dolgokra, mint normális állapotában. :)

Akartam is írni, hogy nekem sem volt ilyen, feledhetetlen, meg örökre bevésődő meg amiket a lányok írtak. Pedig nem vagyok érzéketlen fajta, sőt :))) De egy nehéz szülés simán ki tudja üresíteni úgy az embert, hogy nem marad már ereje semmire.

Nagyon jó érzés először meglátni a babánkat, természetesen, felszabadult öröm, hogy ép és egészséges, kicsit olyan, mint amikor megkapsz egy régóta várt meglepetést. :)

De én nem szeretem túlmisztifikálni ezt a szülés-témát. A szülés csak egy pillanat, utána jó esetben hosszú évtizedek jönnek a gyerek(ek)kel együtt, teli bőven szebbnél szebb pillanatokkal. :)))

A csaszisok meg többnyire nem maguk kérik a műtétet, és nem kéne azt az érzést kelteni bennük, hogy kimaradtak valamiből, amiről pedig nem is tehetnek.

Épp ma beszélgettünk erről a párommal. Sajnos ő nem vol tott, mert külföldön dolgozik és épp előző nap indult vissza szabadságról. 1 hónappal előbb érkezett a kisfiunk, mint a kiírt idő.

Szóval amikor odatették, úgy éreztem, hogy megszűnt a világ, csak Ő létezik számomra ettől a pillanattól. :)

Mivel korábban született és volt egy kis komplikáció, nem is kaptammeg abban a pillanatban, csak már fürdetés, stb. után és hamar el is vitték. Amíg élek, emlékezni fogok a kis arcára és a hosszú, vékony kis ujjaira. Gyönyörűnek láttam őt! Telefonon még mondtam is a páromnak, hogy ő nem gyűrött és ráncos, mint a babák általában. Ő gyönyörű kisbaba! Később küldtem képeket Apának, de nem mondta, hogy olyan szép lenne. Meg is sértődtem. Aztán nemrég újra megnéztem a születésekor készült képeekt... Hát, tényleg más, mint maire én emlékeztem. Az anyai agy megszépít mindent.

Én nem szültem,mégis én tarthattam elsőként a kezemben a kisfiamat.

Csodálatos, szavakkal nem lehet leírni az érzést.