Milyen előnye van, ha egy nő fiatalon szül? (beszélgetős fórum)

Ti lehettek az a bizonyos üdítő kivétel.

Nem akarok vitatkozni, nem tudom, számotokra mit jelent a "minden", és vajon nekem ugyanazt jelenti-e. Vagy hogy 19/21 évesen milyen lakásba várjátok a jövevényt, mert nekünk a párommal saját keresetből (hitel és szülői segítség nélkül) sajátra úgy sem futja, hogy a magyar átlag felettinek érezzük a helyzetünket...

Én csak azt tudom, milyen egyik napról a másikra állás nélkül maradni, milyen beteg szülőkről gondoskodni (anyagilag, lelkileg), milyen fillérekez számolni a hó végén, két JÓ állással, mert annyi gyógyszer kell a gyereknek/szülőnek, stb.

A XXI.szd.- ban szepen " kitolodott" a csaladtervezes,gyerekvallalas. A nok (is) tanulnak, dolgoznak,karriert epitenek, kell az a bizonyos anyagi biztonsag es nem utolso sorban a megfelelo partner. Nekem az utobbi megtalalasa volt a legnagyobb feladat es cseppet sem bantam meg (igy visszatekintve sem) hgy nem szultem hamarabb.

Persze, egyenfuggo,de eleg ritka,hgy mindezekkel egy 20 eves rendelkezzen, az vminek a rovasara megy.

Én 19 évesen szültem, nem terveztt baba volt.

Vártam volna vele, de nem bánom, hogy létezik. De visszagondolva a 15-16 éves önmagamra, esélytelen. Nem voltam sem lelkileg, sem anyagilag felkészülve. Így is hiába van szakmám, nem kellek sehová. Szükségünk van a szüleim támogatására, hiába van a férjemnek biztos és jól kereső munkája.

Az örökbefogadással teljesen egyetértek. Ehhez is kell egyfajta érettség, önismeret. Hiszen egy gyerek nem olyan, mint egy kiscica, aki elvan a maradékokon, hanem egy másik ember, akinek nem csupán emocionális, hanem anyagi szükségletei is vannak, továbbá tudja, hogy képtelen lenne neki megadni.

Arról ne is beszéljünk, hogy hány meddő házaspár vár kisbabára...

furcsa ez a cikk kicsit zűrzavaros számomra.

Nem ítélem el azt aki fiatalon szül, és azt sem aki 35 évesen. Számomra sokkal fontosabb az hogy legyen mellettem egy szerető család, legyen apja a gyereknek és nem utolsó sorban biztos anyagi háttér. Nem feltétlenül luxus, de pénz az kell hozzá.

Nem egy olyan nőtt látok akik tönkre mentek (tisztelet a kivételnek), -fiatalon azért mert bevállalták a babát. értem ezt úgy nem tudtak tovább tanulni, és igen még bele is öregedtek. De ezt az életet ők választották és szép dolog hogy nem adták örökbe és nem dobták el maguktól.Ha az ember kicsit tudatos akkor lehet boldog élete, családja és lehet boldog anya is.

A továbbtanulás miatt általános a nôk harmincon túli gyermekvállalása. A generációs különbségek csak késôbb fognak elôjönni. A fogamzásgátlók általános elterjedése és hosszabb ideig való alkalmazása miatt kitolódik a szülés ideje, illetve nehezebben esnek teherbe. Ahogy múlnak az évek, a nô sejtjei is "öregszenek"; kicsit hamarabb, mint ahogy a nôk gondolják. De már kitalálták természetesen a "terhesvédô magzatvitamint" is!"

Ezerszámra vannak meddôségi központok, erre specializálódott nôorvosok, akik elôzôleg éveken át felírták a fogamzásgátlót a pácienseiknek. Logikus! A nôk is "élni" akarnak.

Ebben a kérdésben én próbálom mindenki nézőpontját megérteni, mert ezt tényleg mindenkinek magának kell éreznie, hogy mikor érkezett el a megfelelő alkalom.

Abban is egyetértek, hogy kell hozzá anyagi alap!

De, aki most 30-35 éves és azt mondja, hogy nem érkezett még el az idő, mert anyagilag nem tud megfelelő feltételeket előteremteni, az valóban azt gondolja, hogy az idő haladtával könnyebb lesz?

Ebben az országban sajnos ez nem így működik. :(

Egy gyerekvállalás nagyon sok lemondással jár anyagi értelemben is és egyébként is.

Át kell értékelni az életedet és rájössz, hogy bizony, ha kell bármire képes vagy érte.

Szerintem mindent megér! :)

A költségekkel kapcsolatban azt meg kell jegyezni, hogy a még kezdő szülőkkel megvásároltat(ná)nak annyi felesleges kacatot, hogy abból másik 2 gyereket el lehetne látni. Erre is már külön iparág van épülve.

Persze pénz nélkül nem lehet gyereket nevelni, de sokan elfelejtik, hogy a gyereknek főként nem márkás cuccokra, meg beszélő babakocsira van szüksége, hanem a szülői szeretetre és törődésre.

Szerintem ez egyáltalán nem kor függvénye h kinek mire telik...én 21 vagyok a párom 19 es mégis mindent megadunk majd a nemsoká születő, egyébként tervezett gyermekünknek. Hozzátenném nem anyuci pénzéből...Ellenben sok csaladot ismerek ahol évek óta dolgozik mindkét fél és mégsem fognak úgy állni soha h gyereket vállalhassanak mert egy fizuból nem tudnàk eltartani.

Itt tényleg inkább az érzelmi háttér a fontos és hogy felkészült-e az illető...

Hát ezaz!

Több szó esik a felelős állattartásról, mint arról, hogy felelősségteljesen kell gyereket vállalni...

A baba szülés és a nevelés a könnyebb dolog.

Etetni, óvodába- iskolába járatni, meleget csinálni neki télen, új cipőt, ruhát venni (mert folyton nő, meg elkoptatja), nyaraltatni, gyógyszereket venni... az pénz! Nagyon komoly pénz!!!

Én közel 28 éves koromra sem értem el azt az egzisztenciát, amire nyugodtan be mernék vállalni egy gyereket.

Nem csak a rózsaszín oldalát kellene nézni a gyerekszületésnek.

És azt azért tudjuk, hogy a kamaszszerelem ritkán sírig tartó... hiába van ott a gyerek...

Aztán 20 évesen ott áll egy 4-5 éves gyerekkel az anyuka, se végzettség, se munka, se pénz... így keveseknek fog kelleni...

Teljesen egyetértek, van, aki 20 évesen is jó anya, van aki meg 40 évesen sem. Mindegyiknek van előnye is hátránya is, de itt is többnyire szerintem az arany középút: 25-30 év a legideálisabb azért.

Alapból nem gondolom, hogy tudatos gyerekvállalásra kész egy 18-20 éves lány. Éppen csak hogy felnőtt, tapasztalnia kell, magával is foglalkozni, élni. Plusz a világ is tök más, mint 20-30 éve. Több lány tanul fősulin, mire végez, 22-23 éves, ha elkezd dolgozni csak pár évet, akkor is 25-26. És anyagilag is nehezebb most alapot teremteni a családhoz.

De az biztos, hogy ez se biológiailag, se egyéb tényezők miatt sem normális, hogy ennyire kitolódott jóval 30 felettire a szülési kedv. A barátnőm szobájában, amikor tavaly januárban szült, ő volt a legfiatalabb a 6 kismama közül a maga 32 évével.

Itt szerintem nem az életkor a mérvadó, hanem az, hogy agyilag mennyire fejlett egy lány(!). Mert egy 16 éves embert nem neveznék felnőttnek, vagy nőnek.. A "mai fiatalok"(persze tisztelet a kivételnek!) meg aztán végképp nem felnőttek 16 évesen.

Én is fiatalon, 20 évesen szültem, tervezett baba volt, szerettük volna, de tudtam, felkészültem arra, hogy egy életen át nekem támogatnom kell majd őt(18 évesen dolgoztam, + tanultam). Nem a semmibe szültem bele, mint ahogy azt sokan teszik. Rengetegen vannak, akik emelt fővel vállalják azt, h márpedig ők gyereket akarnak, és megtartják, stb. tizenévesen, csak arról már nem szívesen beszélnek, hogy szülőknél egy szobában laknak hárman, anyuci-apuci tartja el őket, vagy szintén szülők vannak a szegény gyerekkel, míg a fiatal gyerekek/"szülők" iskolában vannak.

Persze mindenki maga dönti el, hogy milyen életet szán a gyermekének, csak az a gond, h ebbe nem sokan gondolnak bele. És ugyan hogy is gondolhatnának bele ebbe tizenévesen olyanok, akik még maguk is gyerekek? Akik még nem tapasztalták meg azt, hogy amit anyuci-apuci az asztalra tesz, azért meg kell dolgozni, azért áldozatokat kell hozni.

És csak egy kérdés így a végére: Ha az ilyen leány-anyáknak nem lesznek ott a szüleik, akkor majd ki fogja eltartani a fiatal családot? Örökölnek? Vagy majd a segélyeket úgyis megkapják???

Bocs az offért, elég szélsőségesre sikerült, de engem nagyon felbosszantanak a tizenéves szülők nyakára gyereket szülő gyerekek!

Mikor a fiatalon szülést emlegetik, akkor nekem a 18-25 éves kor ugrik be.

A 14-17 éves kort én nagyon korainak tartom. Persze, ha valakinek így alakul és normálisan felneveli azt nem vetem meg.

Szerintem az a jó, ha 30 éves korig azért megszületik az első baba, mert utána már nőnek az egészségügyi kockázatok.

Persze lehet, hogy valaki csak mondjuk 32 évesen találja meg az igazit, vagy lehet hogy már több éve próbálkoznak és nem akar összejönni, az idő meg halad...

Azokat nem tudom megérteni, akik még 35 évesen is arra hivatkoznak, hogy majd ha meglesznek az anyagi feltételek, akkor jöhet a gyerek is. Érdekes, hogy ezek közül szinte mindegyiknek telik drága ruhákra, meg kenceficékre...

28 éves kismama vagyok, októberben szülöm az első gyerekünket.

Én ezt annyival egészíteném ki, hogy a lelki felkészültség mellett azért szerintem igencsak kell egy anyagi felkészültség is.

Mert lehetek én anya fiatalon, 18 évesen, hogy még az érettségimen se száradt meg a tinta, de ha nincs miből eltartanom, akkor az kinek jó?

Nézzem a gyerekemet, és magyarázzam el neki, hogy azért nem kaphat meg egy csokit mondjuk, mert én fiatalon akartam szülni, és a nagyiék nyugdíjából vagy az én minimálbéres fizetésemből nem futja?

És akkor a partnerről még szó se esett...

Én a magam 26 évével a "mai világban" még mindig fiatalnak számítok. A párom meg különösen,hiszen ő velem egyidős. Persze csak a környezetünk szerint.... Én már 19 évesen is szültem volna, ha már akkor mellettem van a megfelelő partner ehhez.

Nekem az a véleményem,hogy mindenki akkor vállaljon gyereket,amikor lelkileg felkészült rá. Ha a babát nem tervezték,akkor van 9 hónap arra,hogy felnőjenek a feladathoz. Amennyiben ez nem sikerül,akkor örökbefogadás.

Én a magam részéről azt mondom,hogy nem tudnék elviselni egy nyílt örökbefogadást. a tudat,hogy tudom,hogy hol és kivel van a ygermekem, és az a valaki nem én vagyok....tutira belebolondulnék...

Ismerek 16 éves leányanyát. senki nem gondolta volna,hogy sikerül megoldania,feldolgoznia,hogy véletlenül teherbe esett. Mára meg szuper anyuka. Sokkal ösztönösebben,természetesebben csinál mindent. Nincs benne az a "félsz",amit mondjuk én is összeolvastam 26 éves koromra. A rengeteg borzasztó és elrettentő szüléstörténet alól is mentesült,hiszen senki nem merte a terhességgel kapcsolatos sztorikat felhozni előtte.:D

Mindenki maga tudja, hogy mennyire érett a gyermekvállaláshoz. Vannak olyanok, akik ezt a szintet csak 35-40 évesen érik el.

Na de, hogy 15 évesen tervezett babát szülni.... ez azért kicsit meredek.... hol marad az iskola? a "felhőtlen" kamaszkor? a fiatalság? az élet?

15 évesen (de még 17-18 évesen is) kicsit felelőtlen dolog bevállalni egy babát. Mellette nem olyan könnyű tanulni. Márpedig az kell! A babának elő kell teremteni a pelenkára, kajára valót. Az meg munkával megy csak. Munkát meg az kap, akinek van iskolája... legalább egy nyamvadt érettségi... vagy mehet takarítani...

Én alig múltam 20 éves amikor megszületett a gyermekem. Egy napig sem bántam meg. Szerintem nagyon sok dolgot másképpen tud kezelni egy fiatal szülő, mint aki esetleg később szüli meg az első gyermekét.

Fiatal leszek akkor is amikor a fiam már felnőtt, és élvezhetem még akkor is az életet.

Ja! És tök büszke arra, hogy ilyen fiatal szülei vannak. :)

Azért az, hogy valaki 16 évesen, vagy 20 évesen szül, nem mindegy. Nem mellesleg még (büntető)jogilag is más kategória ha jól tudom.

Ha van hol, van miből felnevelni, akkor szerintem a kor nem lényeges, csak átalában 16-18-20 évesen ezt a felelősséget még nem feltétlenül tudja reálisan felmérni az ember lánya...

És azért az is érdekes, hogy a cikkben az apukákról egy büdös szó sem esett...