Milyen az inszemináció? Mik a tapasztalatok? (tudásbázis kérdés)

Nálunk tudják, hogy a párommal van gond, és megpróbálnak megérteni. De azért ez csak annak megy, aki hasonló helyzetben van.

Pl. a barátnőm állandóan panaszkodik, hogy alig alszik, fáradt, sír a gyerek, mindig od kell rá figyelni...és mindig mondja is, hogy mjd meglátjuk ha nekünk is lesz, hogy mennyi baj van egy gyerekkel. Hát, én másra sem vágyom, csak hogy 2 évig ne aludjam ki magam!Tőlem ilyen szöveget tuti nem fog hallani!

Hát persze, tudom, Vécső! Először még én sem arra gondoltam, hogy tuti gond lesz. Én úgy képzeltem, hogy majd hipp-hopp teherbe esek, de a 12. hétig nem szólok róla senkinek!

És tessék. Egész más miatt kell titkolóznunk!

Tényleg szép nagyok már!:)

Jó neked, hogy vannak. De 100%-osan meg tudom érteni, hogy a párodnak is szeretnél szülni egyet!

Végülis mindenki szeretne saját gyermeket (amennyiben ez megadatik).

Egyébként azért döntöttem így, mert a legjobb barátnőm először ikreket várt, de az egyik baba meghalt. Akkor is kapott hideget-meleget! Mintha ő tehetne róla!

Aztán újra terhes lett és a 11. héten elvetélt! Szörnyű volt! Ne tudjátok meg, miket mondtak szegénynek!

Azóta van egy kisfia is.

20,17,13...szép nagyok. Korán kezdtem.:)

És az első 1-2 hónapban terhes lettem, mikor rászántuk magunkat. Ezért szörnyű nekem ez az egész. Persze, mondhatjátok, mit akarok én már, de a férjemnek ez lesz az első. Bármit megteszek, hogy lehessen neki is.

Nektek is lesz, meglátjátok, nektek rengeteg időtök van!

Szerintem mi csináltuk a legjobban! Két megbízható barátnőmön kívül csak ti tudjátok, hogy szerenénk babát! Senkinek sem mondtuk el, mert tudtam előre, hogy milyen bunkók is tudnak lenni az emberek, néha még akkor is, ha a legközelebbi rokonaink.

És persze nekünk lenne a legrosszabb, ha mindig kérdezgetnének.

Mikor összeházasodtunk persze kérdezgettek, de leszereltük őket azzal, hogy majd ha elvégzem a sulit...

Sziasztok! Ezek az anyóspajtásos rémsztorik:)

Az enyém meg egyenesen megátkozott.

Én 40 éves vagyok. Vannak gyerekeim,az előző házasságomból, szép nagyok. A férjemmel szeretnénk közös babát, mert neki még nincsen. Hááát, ne tudjátok meg, mit kaptam, hogy ennyi idősen én még szülni akarok.... és lám, kiderült, hogy nálam teljesen rendben minden, és a férjemmel van a gond. Én pedig megígértem, hogy nem mondom el senkinek a rokonságban, hogy nála van a baj. Tehát mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a hunyó....

De nagyon szeretnénk egy közös babát. Nincs sok időm próbálkozni, belátom:( És emiatt keseredek el minden alkalommal, mikor megjön:(

De majd most nem fog:)

Hát az én anyósom sajna közel lakik hozzánk, nálunk édesanyámék laknak messze. És ennek nem örülök, mert sokkal jobb lenne fordítva. Állítom az én anyám jobban bánik a férjemmel, mint a saját anyja.

Végülis anyósom anyagilag támogat, de cserébe kicsit nagy beleszólást vár az életünkbe.

Kezdjük leszokatni róla!

Én akkor rágtam be nagyon, mikor engem küldözgetett volna orvoshoz, hátha van valami bajom, mikor meg lett neki mondva, hogy velem kezdtük a kivizsgálást, és minden okés volt. Erre ő: azóta már lehet valami baj!

Hát behaltam, miért szeretné, ha nekem is bajom lenne? Hogy még kisebb eséllyel induljunk?

Akkor jó anyósaink vannak.

Mondjuk ha babánk lesz nem merném rábízni, és még a férjem is azt mondja, elég durva.

Na akkor a te anyósod is érdekes lehet.

Miért jó, ha baba nélkül mardtok? És miért ne lehetne egy olyan baba, aki legalább a te húsod-véred. épp elég szar lehet a férjednek így is. Olyan lehet, mintha nekünk kivennék a méhünket.

Engem is mindenki csesztet... A szüleim maximálisan támogatnak minket, mind lelkileg, mind anyagilag, amiért én rettenetesen hálásvagyok nekik, ugyanez viszont nem mondható el az anyósomról. Aki amikor elmondta neki a férjem, hogy mi is a helyzet, elvárta volna tőlem, hogy lemondjak/lemondjunk egy saját babáról, mert donorspermás baba biztos "hülye" lesz, meg honnan tudom honnan jön.. stbstbstb. Meg különben is minek nekem gyerek? Gondolhatjátok, hogy megborultam, a férjemről nemis beszélve, hálistennek ő maximálisan mellettem áll, támogat és biztat, Nem tudnám elképzelni az életem úgy, hogy legalább egyszer ne éljem át azt a csodát, hogy egy picike növekszik bennem, mégha nem is a mi szerelmünk gyümölcse, de együtt fogjuk felnevelni.. és ő lesz a papája. :) Nekem ez mindennél többet érne.. Minek építettünk akkorha házat, ha gyereket nem szeretnénk bele?? Ez a kedvenc kérdésem és legszívesebben ilyenkor kitekergetném az illető nyakát. Erőnkön felül teljesítünk és mindent megteszünk, de ugye ezt nem lehet mindenki orra alá gyürni, inkább lenyeljük és hümmögünk. Bízunk benn, hogy egyszer fogunk mi is örülni egy pici életnek, ahogy itt mindenki.

Kívánom mindenkinek, hogy teljesüljenek az álmai! :)

Tudom, hogy jobban viselném a dolgot, ha a környezetemben nem babásodna be valaki folyton.

A munkatársaim is. Pl az egyiknek novemberben született meg a kisfia (ő ffi), és állandóan azt meséli, hogy mi van vele, képeket mutogat, hangfelvételeket, amin a baba gügyög. Hát bevallom néha kiakasztó. Persze örülök nekik, meg minden, de akkor is. Ráadásul náluk egyből összejött, az első próbálkozáskor. Most már a 2.babát tervezgetik.

Sztem nagyon soka sok éve várunk már babára én pl. már 4 éve. :(

Úgyhogy ideje lenne már így 30 évesen.