Mikortól lehet igazán egedni a gyereket fiúzni? Vagy nincs is beleszólásunk a dologba? (tudásbázis kérdés)

hogy miért sumákol?...

ilyenkor szerintem, mikor a lányok elkezdenek lassan nőiesedni, valamennyire szeretnék megmutatni, hogy ők is ,,nők", és nem bújnak el anyu szoknyája alatt.legalábbis az, hogy egyes személyek ne csak anyuci pici lányát lássák, nagyon fontos..

De, ha eddig megbeszéltetek mindent, barátnője voltál, szerintem nem kell aggódnod, nem fog butaságot csinálni!

akkor kéne aggódnia valakinek, (bár valószínű nem aggódna) ha tizenéves korban, s előtte sem figyelt gyermekére, nem beszélt meg vele semmit, stb.

én anyukám ilyen.. soha nem kérdezte meg, mi a helyzet a fiúkkal, a suliban és egyebek. most ott tartunk, h egy héten 2* ha találkozunk, és 4-5 percet beszélünk egymással. ennek köszönhetően, ő nem tud rólam semmit, nem tudja mit gondolok, mit érzek.

Modern szülők? Attól tartok, nem ugyanazt takarja ez a gyerekek és a mi fogalmaink szerint. Mi modernek vagyunk a saját gyerekkorunk normái szerint. Illetve akkori sumákságaink tudatában. De ez nem egyenlő a gyerekek "modern-érzésével".

Nyilván folyamatos toleranciakeresés az életük. Így mindig kintebb akarják tolni a határokat.

A sumákolás így is, úgy is meglesz, csak nem mindegy, hogy mihez kell viszonyulniuk. Én egy kicsit smasszeresebben adom elő :)

Tetszik a kérdés, jó, hogy feltetted.

Én naponta lepődök meg, milyen aranyos, kedves tinijeim vannak. Talán, mert egyszerre van 3, s ha valamit elcseszek, az azonnal triplán köszön vissza. Nem hiszem, hogy jó anya lennék, vagy hogy jobb anya bárkinél is. Gyakran hibázok.

Eddig is mindent megbeszéltünk, s nem baj, ha nem tudok mindenről. Nálunk is megy az sms-msn-tel-séta vonal. Pont azt csinálják, ami ebben a korban természetes. Meglátta, megmozdult a kis szíve, s most nem bír az érzelmeivel. A határokat mindig megbeszéljük:

Oks, lemehetsz a barátnőiddel, de figyelj oda a viselkedésedre, magad miatt sose kelljen szégyenkezned. Elmondom a véleményemet, s azt is, hogy biztosan fog hibázni, de nem baj. Megtanulja majd lassan kezelni az érzelmeit.

A másikkal könnyebb dolgom van, tudom ki tetszik neki régóta, őt néha bátorítani kell, hogy nyugodtan dobj neki egy üzit, ha már a suliban utaltál rá. Néha tartunk "tea break"-et, azaz leülünk az asztal köré, s órákig dumcsizunk egy tea + keksz fölött. Kivesézzük a mit szabad, mit nem témakört. Szerintem fontos, hogy legyen egy képe arról, hol vannak a határok. Ugyanakkor azt is tudnia kell, hogy miért vannak azok a határok. Az ő érdekét miként szolgálja.

Jóban vagyunk a szülőtársakkal, ha valami nagy gáz van, akkor intelligens módon tudjuk egymást figyelmeztetni.

Szerintem ebben a korban nagyon fontos, hogy kölcsönösen tudjunk bízni egymásban. Ez azt is jelenti, hogy nem kell attól tartania a gyerekemnek, hogy a titkait kifecsegem.Diszkrétnek kell lennem.

S nálunk is mint nálatok, feljöhet a barát, barátnő szinte bármikor.

Megszokni sehogy, csak beletrődni!

"...csak a szája ne lenne akkora!" Szerinted mi nem ilyenek voltunk? - ha nem is volt éppen ekkora szánk, de valami hasonló a maihoz.... hidd el lassan le fog szokni róla, a magam bőrén tapasztaltam, ha szólsz valamiért, csak azért is megcsinálja. Próbáld, valahogy viccesen elütni a dolgot: Na hogy álsz azzal a szőkéve, v. barnával., melyik tetszik jobban.. valami ilyen formán, egyszer csak megnnyillik feléd. Az biztos, hogy nálunk volt olyan 20 éves kora körül egy időszak amikor egy fiú miatt voltak vitáink, attól a perctől fogva (utólag a lányom vallotta be) amikortól nem tiltakoztam a kapcsolatuk ellen (belenyugodtam, ha lehet ilyet) már kezdte a fiú elveszteni varázserejét, s nem sok idő 2-3 hónap elteltével lassan rájött, hogy tényleg nem hozzá való.

Kitartás!!!

Szia! Szerintem éppen hogy bele kell szólni, csak nem mindegy hogy:)

Nekem már nagy lányom, fiam van. Szerintem mi sokmindent megbeszélünk együtt. Szigorú voltam velük, a magam módján, a fiam szerinte nem, melyik hogy éli meg, de voltak megszabott időpontok amikorra haza kellett jönni... pl. 16 éves koruk előtt nem járhattak diszkóba, csak suli diszkó ha volt ritkán. Nehezen, de megértették. A fiúzást valószínű ebből kifolyólag, a lányom nem kezdte el korán. Persze mindig voltak fiú barátai, akikkel együtt barátkozott, de csupán ennyi. Mindig megengedtem, hogy hozzánk jöjjenek, vagy ő elmenjen akár egy fiuhoz is, de a megbeszélt időben mindig itthon kellett lenni. Ez a fiamra is érvényes. Mai napig is ha itthon vannak, hétvégén felmennek a városba, barátokkal, hogy kb. mikor jön haza meg kell mondja. Én már ilyen vagyok:))

Lehet, hogy konzervatívnak fogtok tartani, de nálunk még most sem (20 és 24 évesek) nem alszik egy fiú vagy lány sem, sőt ők sem alusznak máshol.

Mi megegyeztünk ebben sok évvel ezelőtt a gyerekeimmel, megbeszéltük, ha majd eljön az ideje, a párjuk akivel együtt akarnak élni, ám legyen. Megértették és elfogadták. (A lányom főiskolát végzett, a fiam egyetemista, ezt csak azér írtam, hogy nem azok az elnyomott típusú gyerekek:)

Persze nevelés és szemlélet kérdése, a baráti körtől is függ, tisztában vagyok vele, de lehet nekem, nekünk szerencsénk van ilyen téren.

Szia!

Egy szuper érzés anyának lenni!

Vagy nem ezt akartad ezzel elindítani?

elrontottam.bocsi.

Azt szerettem volna kérdezni,hogy szerintetek mikortól lehet igazán egedni a gyereket fiúzni?Vagy nincs is beleszólásunk a dologba?