Mikor tudod, hogy vége...? (beszélgetős fórum)
Hát nem,nekem sem.....de beszélünk majd:)sziaaaa
Nem lesz könnyű, de utána már csak jobb lehet! ;) Írni fogok! :) Pusziiii :*
Te is feldobtál:)...Én is beszélek vele,vagy így vagy úgy,de tiszta vizet öntünk a pohárba.Aztán csak jutunk valamire,most kicsit pozitívabb vagyok:)))Én is köszi mindent és írj!Aztán ügyi legyél!Pusz:))))
Köszönök szépen mindent! :) Neked is kitartást! :) és ne húzd tovább, ha nem működik! :) Most engemis feldobtál, erőt adtál. Még a héten leülök a párommal és átbeszéljük, ha nem akar most sem változtatni akkor vége. Tedd te is ezt! :) Aztán majd írj, hogy mi újság! :)
Jaj nee!Nem vagyok én olyan öreg Te lány!!!:P.....Agyilag meg tuti nem:)))
Ha nem jön össze???Na neee.....előtted van minden, ha nem jön össze,akkor az nem az igazi:)))Csak erősen és okosan:))).....Ohhh mondom én:).....de csak nekem is megoldódik már minden.Pozitívan is állok már a dolgokhoz,kimondottan jobb kedvem lett:))Szóval hajrá!!!:)
Hoppá, akkor elnézést hogy letegeztelek! :$
És köszönöm a véleményedet! Így meg főképp, hogy tudom tapasztaltabb vagy mint én. Az a baj, hogy nehéz kilépni ebből a kapcsolatból. És bennem van az is, hogy mi van akkor ha a gyerekkori barát mégsem akar többet. Nehogy úgy jöjjön le neki, hogy miatta szakítottam a jelenlegi párommal. Mert igaz, hogy vele már az elején tisztáztuk, hogy csak szex és más semmi, de hát nőből vagyok. Nekem ez nem megy. Valamit máris érzek iránta. :/
Jesszus de fiatal vagy,mint a "kislányom":)
Ne gondolkozz,a mostani barátoddal,nem az igazi ezt Te is tudod.A másikkal bármi lehet,sztem többet is érez,és lehet,hogy csak arra vár,hogy mikor leszel egyedül.De a mostanival,ha nem vagy boldog,ne maradj.....élj, találkozz a gyerekkorival és meglátod mi változik köztetek:)...ha semmi komoly nem lesz,akkor is szép emlék....a mostani meg ....hát szerintem nem igazán működik,szóval ne sajnáld:)))
Egyébként én boldog voltam az első másfél talán 2 évben, de az utóbbi másfél év már egyáltalán nem mondható jónak. Semmi romantika, minden csak a napi rutinunk része. Még a szex is. Ezek után nem csodálkozok hogy valami pluszra volt szükségem...és nem is bántam meg. Bár tudom, hogy nem szép dolog. :/
Akkor én mondom tovább...mert eddig úgy néz ki hogy tényleg ugyan az van veled is mint velem. Csakhogy nekem van egy másik srác...már 3-4 hónapja. Igazából már 17 éve ismerem, együtt nőttünk fel.Most 20 évesek vagyunk, tehát gyakorlatilag mióta az eszemet tudom, ismerem őt. Óvodába és általános iskolába is együtt jártunk, de egyikünk se közeledett soha a másikhoz. Azonban ballagás után ő egyre sűrűbben felkeresett engem, hogy megkérdezze mi újság velem. Én ezt kicsit furcsáltam, de örültem neki. Azóta is rendszeresen felkeres, ennek már 6 éve. Azonban nem sokkal azután, hogy összejöttem jelenlegi barátommal, ő fura célzásokat tett arra, hogy esetleg többet is szeretne tőlem. Ennek már több mint 3 éve. Akkoriban nagy volt a szerelem, így esélye se lehetett volna. Aztán teltek múltak az évek, ő elkerült egy másik városba középiskolába illetve fősulira. Amikor néha összefutottunk szinte minden alkalommal leállítót beszélni pár szót. Nem volt olyan, hogy ne kérdezze meg hogy meg van-e még a barátom és jól kijövünk-e. Aztán 3-4 hónappal ezelőtt is összefutottunk az utcán, csak nem nagyon értem rá vele beszélgetni. Viszont az az egy mondata nem maradt el most sem, megkérdezte, hogy megvan-e még barátom. Eltelt pár nap, gondolkodtam, talán az is közre játszott, hogy a kapcsolatunk már eléggé megromlott a barátommal, de talán az is, hogy mindvégig bennem volt az is, hogy mi lett volna, ha akkor Ő hamarabb adja a tudtomra, hogy többet is szeretne. Végül is mindegy az ok, de felkerestem facebookon. Olyan jól sikerült a beszélgetésünk hogy kb 12 órán át el sem mozdultunk a gép elől. Ez idő alatt átbeszéltük a problémáimat, az ő életvitelét, hívott volna magához is (Budapesten él/tanul, én Debrecenben) aztán végül eljutottunk a szex témához. Kiderült, hogy szívesen lefeküdne velem akár most is, sőt ő már pár éve is vonzódott hozzám és az óta ez nem változott. Aztán teltek a napok és a hetek, rendszeresen felkerestük egymást facebookon. Aztán eljutottunk odáig, hogy találkoztam vele. Pár órán keresztül tartottam magam, ugye csak van barátom, még ha a kapcsolatunk nem is az igazi. De végül csak megadtam magam pár óra ostromlás után. Amit el kell mondanom, és biztosan lesznek akik elítélnek, az az, hogy nem bántam meg a dolgot. Olyannyira nem, hogy az óta még jó párszor „találkoztunk”. Megbeszéltük már jó előre, hogy ez amolyan „Csak szex és más semmi„ kapcsolat lesz. Ez így is van, mai napig, csakhogy számomra furcsa dolgokat tesz, mondd. Állandóan keres facebookon. Ha én nem keresem akkor ő tuti keresni fog. Volt már, hogy elkezdett velem lelkizni, tanácsokat adni. Hívott volna már többször is wellnesezni. Megkérdezte, hogy mikorra tervezem a családalapítást. Amikor megbeszéltük az elkövetkezendő heteket, és rájöttünk, hogy csak 3 hét múlva tudunk újra találkozni, akkor csalódott lett, és nem tetszett neki. Amíg oda voltam kirándulni a barátommal, rámírt, hogy hazaértem-e már. Aztán mikro hazaértem írt, hogy másnap estére tegyem magam szabaddá mert már nagyon kíván. Ezután mikor találkoztunk már 2x is mondta, hogy hiányoztam neki. Aztán már megemlítette, hogy mit szólnék ha nem csak taliznánk egy-egy alkalommal, hanem ott is aludnék nála. Aztán mikor kiderült, hogy kaptam egy nagyon jól fizető állást, egyből felajánlotta, hogy utána néz a cégnek, a tulajoknak, nehogy valami átverés legyen és bajom legyen belőle. Aztán tudni kell róla, hogy eléggé csapodár életet él, nincs komolyabb kapcsolata. Ezt már kezdi megunni, mert mondta többször is, hogy jó lenne már valami normális barátnőt összeszedni, akivel mehet ide-oda. Aztán mondta hogy most ősztől megváltozik, felhagy ezzel az életvitellel, és megkomolyodik. De amikor a napokban kérdeztem, hogy akkor ez lesz-e az utolsó találkánk, szinte fel volt háborodva. Azt mondta még elgondolkodik rajta….. Ezek után nem tudom mit gondoljak. Többet is szeretne, mint szex, vagy csak én képzelek bele többet a dolgokba. Tanácstalan vagyok....nem tudom mi tévő legyek...bár ha ott hagyom a barátomat az nem feltétlen csak miatta lesz...
Akkor majdnem egy cipőben járunk:).....szerinte is velem van a baj,álomvilágba élek:)))....de milyen az élet,nap mint nap kapom a bókokat,kedves szavakat,csak éppen otthon nem kapok semmit:(....és ez nem most kezdődött.
Hát nem tudom,még a magamét se tudom:(....de ne úgy járj mint én,most bele gondolok,hogy hány éve várom már,és hány év telt el és igazán boldog voltam??...hát nem,vagyis nem beszélgettem annyit amennyit szerettem volna,nem hülyültünk annyit,nem nevetgéltünk annyit,csak voltunk egymás mellett és mindig hiányzott valami :(((
Akkor még nincs minden veszve...vagyis lehet hogy az idő segít. Én is ilyesmi csónakban evezek, annyi különbséggel, hogy úgy érzem magam mintha egy süketnek üvöltöznék. Hiábí próbálnám vele megbeszélni,hogy ez már így nem jó, nagyon nem, ő meg sem hallja. Neki így minden szép és jó és azt vágja hozzám, ha ez nem tetszik keressek jobbat. Meg sem próbál változtatni rajta. Rám hárul a felelősség....döntsek...elviselem ezt és mellette maradok a csodára várva, vagy kilépek ebből a kapcsolatból....próbáltam már lépni többször is, de nem megy...valami mindig visszahúzott...és mindig engem, mindig én engedtem, én hunyászkodtam meg előtte...ebből kezd már kicsit elegem lenni. Szerinted mit tegyek? :/
lett:)))....és ne irigyelj,most ne....talán egyszer:)
Még nem mondtuk ki,csak eljött ez a pont,aminek már nem let volna szabad:(....ezt mindketten tudjuk:(....nem is értem,hogy,hogy történhetett....és most nagyon fáj:(..."Valami elmúlt valami eltört ettől lett keserű"
Kicsit irigyellek, de közben át tudom érezni a fájdalmadat. Bár nem tudom, hogy te mondtad ki hogy vége vagy a párod, vagy esetleg közösen döntöttetek így. Minden esetre kitartást.
most....és baromian fáj:((
Ezt nem lehet tudni. Érzeni se nagyon lehet. Bátorság kell a szakításhoz is és bátorság kell ahoz is hogy mellette maradj. De az okosak azt mondják, hogy ha már felmerült benned, hogy milyen lenne nélküle, akkor már jobb ha szakítasz is vele. Egyébként nehéz döntés. Én is épp ebben a cipőben járok...menjek vagy maradjak...szeretem, de ez más sokszor kevésnek bizonyul... :/
és honnan tudod, hogy a legjobb döntés a szakítás? hogy nem lesz-e jobb később, nem-e csak egy hullámvölgy?
Mikor hiába van mellettem, tudom, hogy egyedül vagyok.
na ez egy jó kérdés... :)
ez félelmetes :( mintha hirtelen mkinek csak e-körül forognának a gondolatai
miért kell az ismerősöknek beleszólnia?:/
Ez a vonzás miatt van. Elkezdesz gondolkodni rajta, és hirtelen magadhoz vonzod a hasonló gondolatokat, energiákat.
miért van az, hogy ha amúgy sem oké minden egy párkapcsolatban akkor hirtelen minden ismerős azzal talál meg, hogy miért nem hagyom el a párom?
miért pont most? ennyire látszik? tudnak vmit? vagy csak hirtelen én veszem magamra?
Amikor már fél nap sincs veszekedés nélkül.Mikor nem tudok jó lenni akármit teszek.Mikor már érzem,hogy mindenki rámegy.És mikor ott hagynak mint egy darab szart.
Amikor már sem örömöt, sem fájdalmat nem érzek ha meglátom, meghallom, csak közömbösséget.
Amikor hetekig, később hónapokig nem jut eszembe.
Amikor te akarsz szakítani, vagy amikor ő dönt úgy. Ez két emberen múlik és lehet, hogy a másik még nem is tudja, hogy már vége...
Szerintem, amikor már nem okoz fájdalmat ha tudod, hogy nem lesz veled.
Én sajnos 5 év után szerettem bele vkibe amit igyekszünk elfojtani, mert mindkettőnknek van más. és minden észérv az új ellen szól. De a jelenlegivel az 5 év minden sérelme előjön, amikor már nem érzem, hogy tisztelettel beszélne velem, (egyértelmű, hogy szeret, csak nem mutatja ki), amikor mérlegelem, hogy már annyi mindent tettem a kapcsolatért ő meg nem és mással jobb lenne.
aztán az más kérdés, hogy dönteni kell, és az azért félelmetes, mert lehet a semmiért rúg fel az ember egy kapcsolatot, ami talán még menthető lenne
Így van. Minden emlékkel- még a rosszakkal is- mi magunk leszünk többek.
Nem kell törölni az emlékképeket, elég az is, ha a jelen "átszínezi" őket! :)
További ajánlott fórumok: