Mikor próbálkozik.... (beszélgetős fórum)
Úgy ltszik, nálunk épp ellenkezőleg van, hiszen eddig jól elvolt, most meg, hogy már mászik, ül, próbál felállni, már nem...
felveheted, csak nyugtasd meg és próbáld mindig visszatenni.én se magára hagytam, de mondjuk amikor teregettem és sírt-pedig mellettem volt ugyanabban a szobában akkor nem vettem fel csak beszéltem hozzá-hogy nyugi teregetek és majd utána-viszont amikor végeztem tényleg felvettem.zavaró volt hogy sír-de ez kb. 2 hós korától tartott 6 hóig.akkor már mászott és jobban elfoglalta magát-elmaradtak a sírdogálások.
velünk is volt hogy csak velem vagy csak az apjával marad meg-de nem ijedtünk meg a sírástól-ha én éppen nem tudtam vele lenni akkor az apja volt vele-mégha sírt is.
Az ordítás az más, akkor valami nem OK! De ugye ez az én gyerekem... A tiéd meg a tiéd...Csak abból gondolom, hogy valami baja van, amiket írtál...
Ha nem akarod, ne vedd... Én felveszem mindig, ha sír, és nem szokott kézbe... eljátszik magában is, ha olyan a kedve. Persze, ha nem olyan a kedve, akkor nincs az az Isten:) Én azt a logikát követem mivel a gyerek is ember szerintem, hogy igen is van, mikor fel kell venni. Nekem is van olyan, mikor azt akarom, hogy ölelgessenek... Neki is van, bizonyára:) És ha az anya kell neki, akkor anya kell. Még szerencse, hogy vannak ilyen napok:) Legalább is, én szeretem, mikor igényli az egész napos foglalkozást. Olyankor nincs megfőzve, se összepakolva, de akkor apa hazajön és segít. Egy gyerek az 0-24:) Főleg a picikék... Attól ne félj, hogy elrontassz valamit? Mit ronthatnál el?? A hajszárítót mondjuk el lehet rontani, egy gyereket nem hinném:) Úgyis látni fogod rajta, ha ellenne egyedül, csak nyiffog, olyankor ha valami játékot adsz neki elvan vele. Vagy ha hangosan énekelsz:) Én pl táncolok neki, meg énekelek rendrakás közben, és 4-5 perc múlva elvan magában is:)
Akkor Te azt mondod, hogy vegyem fel, ha sír??? Akkor is, ha egséz nap ezt igényli? Vagy ha már napok óta? Félek, hogy elrontok valamit?
Lehet, hogy csak nyűgösebb. Nálunk szokott olyat is csinálni, hogy a kezemben van, röhög, tiszta jó kedve van, de abban a pillanatban, ahogy leteszem az ágyra üvölt, mint 1 sakál. Nem hiszem, hogy hiszti lenne. Egyszerűen csak szüksége van valamiért a közelségemre. Van olyan is, hogy apa nem jó csak én, persze, meg van fordítva is. Nekem azt mondta a védőnő, hogy ez teljesen normális. Ebből látszik, hogy jó a kapcsolatom a gyerekkel, meg az apjának is, mert mindkettőnk társaságát igényli. Én sem vagyok a felkapkodás híve, de ha valamiért sír, annak oka van. Akkor is, ha eddig nem csinálta. Nekem is vannak olyan napjaim, mikor jobban igénylem a másik közelségét. Mikor pici gyerek voltam, akkor is biztos volt ilyen, meg a fiamnál is biztos van. Aztán majd lesz olyan, mikor nem akarja, hogy ott legyek. Az apukája miatt meg ne aggódj, biztos elmúlik. Én nem keresném a miértjét, szerintem normális dolog, hogy egyik napról a másikra változnak. Akár a mozgásuk is, csak gondolj bele. Tegnap még nem ült fel, ma már igen... vagy tegnap nem fordult hasra, ma már igen:) A házimunka meg megvár. Az legyen a legutolsó. Tudom, idegesítő, ha kupi van stb stb, nincs időd megfőzni, de ha nincs rá idő:) a férjd is tuti megérti ezt. Ne stresszelj ezen, hülyeség:)
Én soha nem kapkodtam fel, eddig el volt Ő is egyedül. Csak néhány napja kezdte ezt el, de nagyon durván... Azt mondta a védőnő, ha kimegyek a konyhába, tegyem bele az etetőszékébe. Én beleteszema kompjába, amit imád, mégis pár perc után sír. Mit sír...üvölt. Ő is kitartó, de tudom, ha hozzászoktatom, hogy felveszem, amikor csak akarja, az probléma lesz később. Hogy fogom megcsinálni akkor a házimunkát,re a férjem hazaért, stb.
A másik, amit most kezdett el, az az, ogy nem nagyon van el másokkal, csak velem. És itt most ne idegenekre gondoljatok, hanem pl. az Apukájára. Pl. 2 napja nem hajlandó Vele fürdeni, csak velem. Kenguruban volt az apján, üvöltött, amint átvettem, elhallgatott. És nem tudom ezt az egészet mire vélni. Egyi napról a másikra jött ez az egész :-(
Én pl. felkapkodom:) de nálunk el van egyedül, kb 30-40 perceket (02.01-én született) viszont, ha megunta a játékot, akkor mese nincs, felveszem, mert addig sír úgy is. Kitartó baba:)
az enyém is sírt-de ha se nem éhség se nem a hasa miatt akkor hagytam sírni-napközben.nem vittem magammal ha ki kellett menni a szobából vagy ilyesmi-viszont mindent elmondtam neki hogy hová megyek mit fogok csi9nálni mindjárt visszajövök-ezt már pár hónaposan így megszokta hogy teszek veszek körülötte és nem kapkodom fel.
Hurcolod magaddal a lakásban? Mármint ha kimész a konyhába főzni, otthagyod valahol, vagy kiviszed magaddal és veled van, míg főzöl? Lehet ám, hogy csak unja a szobát...
Most jutottunk el odáig, hogy próbálgatja a kisfiam, hogy meddig mehet el.... rengeteget sír :-( És én egyre nehezebben bírom. Mondta a védőnőnk, hogy mindig legyek mellette, és beszélgessek Vele, de Neki ez nem elég, folyamatosan sír. Eddig szépen elaludt magától, mostmár nem. Ti hogy oldottátok ezt meg?
További ajánlott fórumok: