Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mikor lesz minden a régi? Kilátástalan az életem. fórum

Mikor lesz minden a régi? Kilátástalan az életem. (tudásbázis kérdés)


2012. okt. 10. 09:30

legnagyobb hiba, es nalam is, az, hogy ugy akarjuk magunkat erezni mint regen.

Soha nem fogjuk, mert az akkor volt, most meg most van, sok minden megvaltozott, es minden folyaamtos valtozasban van.


Napokban lattam es ereztem, hogy telleg az betegit meg minket, ha ragaszkodnk dolgokhoz, erzelmekhez, nem engedunk el regi szerelemeket, baratokat.


Tudom, emberek vagyunk....


A mostani helyzetedben ugy lehetsz boldog, vagy erezheted jol magadat, hogy eloszor is ELFOGADOD, hogy minden megvaltozott. Elfogadod, hogy szarul erzed magadat, elvegre ki mondta, hogy mindig jol kene erezni magunkat???


Amint elfogadod, hogy rosszul erzed magad, ki mered mutatni, es nem titkolni, meg lenyomni magadban, meglepetesszeruen jobban fogod magad erezni. En legalabbis attol ereztem magam vegre jobban, sok-sok honap utan. Amikor elfogadod, hogy nem erzed jol magadat, nem azt jelenti, hogy elkezdesz mindenkinek panaszkofni, hanem kicsit kivulrol figyeled mgagadat es az erzeseidet.


Ja, es nem kell az eletet es sajat mgunkat tul komolyan venni!!!



Legjobb, ha irsz egy ha'la listat, amin szepen osszeirod, hogy mennyi mindenert vagy halas, nekem az segitett egy igen nagy borulas utan. Minden nap elekzteted magadat tobbszor, hogy mid van, nem arra, hogy mid nincs!!!!



Hajra!!!:)

29. cel (válaszként erre: 2. - Luna93)
2012. okt. 10. 09:19
A régi életedet már ne várd vissza, arra törekedj, hogy az életedbe bejövő változásokat jól kezeld és ezek figyelembevételével alakítsd az életed úgy, hogy az a legjobb legyen.
28. Luna93 (válaszként erre: 27. - 55875e9863)
2012. okt. 6. 21:01
Ha gondolod akkor küldj priviben valami netes elérhetőséget! :) Már ha tényleg nem vagyok tolakodó, és ha tényleg van kedved és türelmed a társaságomhoz. :)
27. 55875e9863 (válaszként erre: 25. - Luna93)
2012. okt. 6. 18:12

Rendben! :) ezt örömmel olvasom! ;)

Nem lesz itt gond, látom azért visszajön belőled a régi vidám éned. :)

26. Luna93 (válaszként erre: 24. - Gingi1)
2012. okt. 6. 10:06
Én is szeretek a természet csodálatos dolgaival foglalkozni. Erdőben sétálni, állatokat nézni, stb. Múltkor voltam a Margit-szigeten abban a kis vadasparkban. Annyira megnyugtató volt az egész.
25. Luna93 (válaszként erre: 22. - 55875e9863)
2012. okt. 6. 10:04
Ááá, én nem szedek semmilyen bogyót. És nem is fogok! Köszönöm a segítségedet, és szívesen beszélgetnék veled a későbbiekben is. :)
24. Gingi1 (válaszként erre: 19. - Luna93)
2012. okt. 6. 00:42

"Ha" a nagyapám nőnek születik,ő lett volna a nagyanyám!! :)Bocs..,de mi lett volna ha??


Amikor magam alatt vagyok,szomorú és kilátástalannak látok mindent,azt teszem amit a lelkem kíván.

Egyedül elmegyek sétálni egy szép délután,vagy veszek egy virágot magamnak,friss levegőt szívok,imádom a gyógyfüveket,szagolgatom a boltban,talán veszek is egyet. Feltöltődöm.

Valamelyik nap szomorú voltam és a férjem elvitt a vándorcirkusz állatait megnézni.Igaz,h elvoltak kerítve,de szépek voltak és szeretetre méltók.

Mindenkinek magának kell feltárnia és megismernie önmagát.

Szeresd Magad!!! Ez nagyon fontos!!! Add meg magadnak,amit megérdemelsz!!

Az élet olyan gyönyörű....

23. Gingi1 (válaszként erre: 16. - 55875e9863)
2012. okt. 6. 00:23

A gondolataimat fogalmaztad meg!

Maximálisan egyetértek!

22. 55875e9863 (válaszként erre: 21. - Luna93)
2012. okt. 5. 21:31

Így van! :)

Fel a fejjel, minden hullámvölgy után, jön a felemelkedés. :)


Rossz dolog, de túl lehet rajta lépni, és ha újra nyugodt-kiegyensúlyozott életed lesz, szépen elmúlnak a pánikolások is!

Én már jó 3 éve nem szenvedtem a rohamoktól, egyszer volt, hogy majdnem újra rám jött, de azonnal nyugalmi helyzetet kerestem, és tudatosítottam magamban, hogy most állj meg, nem tovább, nyugi van!

Mély lassú légzés, és pihenő kell olyankor.

...és nem is durvult el, csak a kezdeti tünetek jelentek meg, de önmagam feltudtam ismerni mikor kezdődik, és szépen el is simitottam a dolgot, nyugtatók nélkül.

Egyébként, ha úgy érzed nyugtatóra van szükséged inkább gyógynövényest vegyél, ami nem annyira kockázatos. Ez a sedatif pc, egészen jó, pár darabot a lelki békémért bevettem, de többre nem is volt ebből sem szükség. :)

De olyan helyzetekben inkább igy oldd meg, önmagadtól. :)


Sok sikert, és ha szeretnél beszélgetni ezekről a dolgokról, nyugodtan írj, tudom hogy néha jól eshet az embernek, ha van erre lehetősége. :)

21. Luna93
2012. okt. 5. 11:18
Reméljük a legjobbakat!
20. 55875e9863 (válaszként erre: 19. - Luna93)
2012. okt. 4. 17:22

Nem jó az újra felmelegített töltött káposzta.

Egyszer zárjátok le, de akkor véglegesen.

Neked lesz rosszabb, ha sokáig húzzátok-vonjátok a dolgokat, ne engedj folytatást, zárd le és kezdj új oldalt az életedben, nélküle.

Ha mellette ennyire rosszul vagy, nem tesz jót neked valami ő vele...

Nyomasztani, vagy fájni lehet hogy fog még egy darabig, de túl lehet élni, és szépen helyre jön a lelked is.

:)

19. Luna93
2012. okt. 4. 12:01

A srác döntött helyettem, ő már lezárta a dolgokat magában (hallottam ezt már tőle többször is annó, utána mindig volt folytatásÍ), de remélem akkor most végleg így döntött.


Kíváncsi leszek, hogy mi lesz velem ezek után. Rossz érzés, mivel esélyt sem adott, hogy megpróbáljuk normálisan, ezért bennem van az, hogy "mi lett volna, ha..?". És ez nyomaszt. :(

De megpróbálok felejteni.

18. 55875e9863 (válaszként erre: 17. - Luna93)
2012. okt. 4. 10:50

Szia! A válaszodban ott van a megoldás!!!! Te magad le írtad az imént. :)


Tudod, nekem volt egy eléggé durva kapcsolatom, akkor jött elő nekem is ez a pánik rohamos dolog, és egyszerűen nem tudtam mit tegyek. Utána olvastam nagyon sokat, de a nyugtatókat nem vettem be.

Felesleges, egyrészt mert az agyi működést megzavarja, másrészt függőséget is okozhat!

A lelki bajokat, lélekben kell legyőzni, önmagunk által!


Ezt írtad:

"Szeretem őt, de nagyon félek, hogy mellette összeroppanok, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok ahogy én szeretném. :/ Most a betegségem miatt mondjak le róla? Ha őt választom, akkor vállalom a kockázatot, hogy megint hülye leszek, és sokszor leszek rosszul, viszont ha lemondok róla, akkor napról napra jobban leszek lelkileg, viszont szívügyileg szenvedni és epekedni fogok utána."


Oka van annak, hogy amikor vele vagy, olyankor jön elő a pánik betegséged!

Erős oka lehet, amit még talán most még te sem tudsz átgondolni.

Hidd el nekem, az nem szerelem ha nem vagy lelkileg boldog, és kiegyensúlyozott valaki mellett!

Nem ér annyit senki és semmi, hogy a lelki-testi egészséged tedd kockára!


Nincs veled semmi baj, nem vagy beteg. Nem kell nyugtató. Neked nyugalom kell, és az hogy azt a valakit elhagyd, aki miatt ezek történnek.


A munkahely dologgal a mai világban nagyon sokan így vannak, nehéz a helyzet az egész országban.

Szüleid féltenek téged azért piszkálnak, de próbáld megértetni velük, munkát keresel, csak éppen a saját statisztikám amit csináltam azt mutatja 100 önéletrajz félév alatt, az 6-8 interjút jelent és ebből, jön össze 1 valódi munka.

Próbálkozz, keresgélj, lássák az erőfeszítéseid a munkakeresésre, ők is megfogják akkor érteni valamelyest. :)


A kiút ott van amit leírtál.

Szívügyileg elfog múlni a hiánya, és felszabadulsz. Egy olyan párkapcsolat sehová sem vezet amiben az egyik fél lelkileg megbetegszik!

Én is kiléptem már egy ilyenből, a pánik rohamok pedig eltűntek nyomtalanul!!! :)

17. Luna93 (válaszként erre: 16. - 55875e9863)
2012. okt. 2. 12:25

Szia Éda!

Köszönöm a válaszod, nagyon örülök az írásodnak!

Munkahelyem sajnos nincs, sok a szabadidőm, sok időm van arra, hogy kattogjak a hülye dolgaimon.

Sajnos elköltözni sem tudok, szüleimmel élek (itthon sok támadást kapok amiért nem tudok elhelyezkedni).

Elkezdtem táncolni, nagyon tetszik, ez legalább lefoglal hetente 2x. Örülök ennek az új hobbinak, mert nagyon tetszik. Szeretnék új barátokat találni, de nagyon nehéz. Picit fiús beállítottságú lány vagyok, nehéz így baráétkozni, mert amiket én szeretek, azt nem feltétlenül szereti más. Sosem voltak barátnőim, a fiú "barátságok" meg már kezdenek megfojtani az udvarolgatásokkal. Úgy vágyom egy barátnőre, de nem tudom hol ismerkedhetnék.

És fiú téren is tanácstalan vagyok. Szeretem őt, de félek tőle, vagyis inkább magamtól, mert ha összeszólalkozunk, olyankor mindig rám jön a pánikroham, és nem tudom ezt hogyan lehetne kikerülni? Nem akarok betegesen függeni tőle, én sok mindent átéltem már az előző szerelmemnél (megcsalás, megverés, meglopás), de akkor semmi bajom nem volt, megráztam magam, és felkeltem, itt semmi ilyen tragédia nem történt, és mégis belebetegedtem. Szeretem őt, de nagyon félek, hogy mellette összeroppanok, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok ahogy én szeretném. :/ Most a betegségem miatt mondjak le róla? Ha őt választom, akkor vállalom a kockázatot, hogy megint hülye leszek, és sokszor leszek rosszul, viszont ha lemondok róla, akkor napról napra jobban leszek lelkileg, viszont szívügyileg szenvedni és epekedni fogok utána. Hol van itt a kiút? :S

16. 55875e9863 (válaszként erre: 2. - Luna93)
2012. okt. 2. 11:28

Szia! NEM KELL NEKED PSZICHOLÓGUS!

Tudod mi kell neked?

Abból a közegből ahol élsz szakadj ki, változtass munkahelyet, költözz el, keress új barátokat, friss levegő kell neked. Nem véletlenül van pánik rohamod. Sajnos nekem is voltak, de legyőzhető bármiféle nyugtató nélkül! Nekem is írtak fel frontint, meg egyebeket, de ha 2 db-ot bevettem belőle sokat mondok.

Inkább költsd magadra a pénzed, vásárolj magadnak olyan dolgokat amik BOLDOGGÁ TESZNEK, menj el olyan helyekre ahol JÓL ÉRZED MAGAD, csinálj olyan dolgokat amiket már RÉGEN KISZERETTÉL VOLNA PRÓBÁLNI!


Szakadj ki abból a mostani életviteledből, változtass meg amit csak tudsz! Úgy ahogy neked tetszik. Abban a pillanatban ahogy kilépsz a kényszerteredből, meg fog változni a viselkedésed, a lelked nyugodttá válik, és nyoma sem lesz a pánik rohamoknak!!!

Saját lelki erőből is lelehet győzni ezt a fránya lelki betegséget! De sokkal többet ér, ha önmagad jössz rá a megoldásra, mert onnantól kezdve legyőzethetetlen leszel a pánikkal szemben!

A saját szíved joga eldönteni, hogy szeretnél-e orvosi segítséget kérni, vagy először a magad módján próbálsz kilábalni, ebből a mély lelki állapotból.


Ne agyalj a rossz dolgokon, engedd el magad, szerezd vissza a nyugalmadat!


HA PEDIG FÉL ÉVE ÉLETVIDÁM, ARANYOS EMBERKE VOLTÁL, AKKOR AZ A RÉSZED MÉG MINDIG OTT VAN BENNED! ÁSD ELŐ MAGADBÓL A RÉGI BOLDOG ÉS NYUGODT ÉNED, ÉS NE ENGEDD HOGY HOL MI AGGODALOM, PÁNIK, FÉLELEM, RETTEGÉS ELTÁNTORÍTSON A NYUGALMADTÓL!

Nem lesz könnyű, de sikerülni fog! :)

2012. okt. 2. 08:29
Én is csak azt tudom javasolni, hogy keress másik dokit. Meg kell tanulnod, hogy egyedül is lehet élni. És gyógyszeres kezelés is kell. Az egyik haverom hasonló helyzetben volt, kb három évig szedett gyógyszert, ma már sokkal jobban van és fél éve gyógyszert sem szed :)
14. 6ee0ffb012 (válaszként erre: 13. - B2b5205284)
2012. okt. 2. 07:08
Kívánom,hogy sikerüljön Neked! :) És te is olyan jól csináld,mint az én dokim!Imádom,rengeteget segít,mindenre figyel rám :)
13. b2b5205284 (válaszként erre: 12. - 6ee0ffb012)
2012. okt. 2. 00:49
Ha majd felvettek a pszichológiára, az lesz a következő célom, hogy elsajátítsam a kognitív viselkedésterápia csinját-binját. Addigis maradok az elméletével foglalkozó könyveknél. Mit nem adnék, hogy egyszer én is viselkedésterapeuta lehessek. :)
12. 6ee0ffb012 (válaszként erre: 11. - B2b5205284)
2012. szept. 30. 16:34
Jó ez a terápia valóban,én is járok már -újra- vagy fél éve.Ha nem lenne,már hiányozna :)
11. b2b5205284 (válaszként erre: 2. - Luna93)
2012. szept. 30. 16:23
Keress másik pszichológust vagy pszichoterapeutát. A legerdményesebb a kognitív viselkedésterápia és a gyógyszeres kezelés együtt.
10. 6ee0ffb012 (válaszként erre: 6. - A14deb9047)
2012. szept. 30. 15:10
Ez egy betegség.Elhatalmasodik.Ha akarod,ha nem.
2012. szept. 30. 14:59
?
8. f303be5590 (válaszként erre: 5. - 298b15dfdd)
2012. szept. 19. 19:28
amúgy: mérne? :D
7. f303be5590 (válaszként erre: 5. - 298b15dfdd)
2012. szept. 19. 19:27
te se :P
2012. szept. 19. 19:05
Meg kell tanulni egyedül is tartalmas életet élni. Nem szabad, hogy az ember társfüggő legyen!
5. 298b15dfdd (válaszként erre: 4. - F303be5590)
2012. szept. 19. 18:49
Sohasem mond,hogy soha!:)
2012. szept. 19. 18:11
soha, soha semmi nem lesz olyan mint azelőtt
2012. szept. 19. 17:47
Kezdj új életet.
2012. szept. 19. 17:46

Fél éve kisiklott az életem. Pontos okát a mai napig nem tudom. Több dolog történt mielőtt jelentkezett az első pánikrohamom. Elkezdtem szedni egy clenbuterol nevű gyógyszert, fogyás reményében. A fiú akit szerettem kiadtam az utamat (de nem éreztem akkora csalódást, inkább csak megkönnyebbültem). Rá 1 hétre kb. amikor úgy éreztem, hogy majdnem meghalok; álmomból felriadtam, rosszul voltam, nem bírtam visszaaludni, hevesen vert a szívem, szédültem, alig voltam tudatomnál, levert a víz, azt hittem ott halok meg. Ezután nem mertem többé egyedül aludni éjszaka. Még az elején napi szinten jelentkeztek rosszullétek, heves pulzus, mellkas szúrás, légzési gondok, és amikor eljött az éjszaka, az egész lesulytott rám. Valamikor úgy éreztem menekülnöm kell itthonról, valamikor meg azt éreztem, hogy itthon vagyok biztonságban. Kb. 2-3 hónapra rá már mondhatni minimálisra csökkentek a tünetek. Nem szedtem gyógyszert, nem is akarok, mert a természetes gyógyulás híve vagyok. A gyógyszer csak elnyomja a gondot, de nem oldja meg. Kb. 2-3 hónapja elkezdtem járni pszichológushoz, megnyugtatott a beszélgetés, mert tudtam, hogy Ő a pánikbetegségre szakosodott, és segít megoldani a problémát. Jól estek a beszélgetések, és a relaxációs gyakorlatok, de úgy érzem, hogy a problémámat mégsem tudta megoldani. Szerinte azért jelentkezett nálam a pánik, mert biztonságra vágyom, és amikor a fiú elhagyott, akkor egyedül éreztem magam, és megijedtem, hogy nincs kire támaszkodni. Ebben lehet valami, mert mindig is szükségem volt egy társra, aki mellettem van, és ez megnyugtató érzést adott, mivel a családommal nem olyan jó a viszonyom, így rájuk nem támaszkodhatok.

A fiúval úgy adódott, hogy elkezdtünk békülni, az első 1 hét tényleg jó volt, nem szorongtam, az esték is jók voltak. Most viszont visszajött minden. Ugyanúgy rosszul tudok lenni alkalmanként, de bármiféle előjel nélkül. nem kell ahhoz stresszelnem vagy gondolnom rá, a semmiből előjön. legutóbb is ez volt, neteztem, néztem közben a TV-t, és jött egy érzés, elkezdett zsibbadni a fejem, elkezdett szúrni a mellkasom, utána elkezdtek zsibbadni a kezeim is, halálfélelmem lett. Kb. 30-40 perc múlva elmúlt. Gyűlölöm ezeket a rosszulléteket, és sírnom kell minden egyes halálfélelemtől. Azt hittem, hogy kezdenek kigobozódni a dolgok a fejemben, de nem... Az elmúlt napokban egyre rosszabbul érzem magam. most jött egy megfázás is, amit a pánikbetegséggel sokkal rosszabbul élek át. A megfázás mellett is halálfélelmem van és szorongok. Kezdek a megőrülés szélén járni, és egyszerűen látom, hogy a diliházban kötök ki. Nem látom ennek az egésznek a végét. Azt hittem a pszichológus segíteni fog. De ha ő nem tudott, aki ki tud??? Mégis mi lesz velem? Én egy életvidám ember voltam, de az életem teljesen megváltozott fél éve, nem ismerek magamra, és kegyetlenül elkeserít, hogy jelen pillanatban itt tartok és kilátástalan az életem.

2012. szept. 19. 17:46
Mikor lesz minden a régi? Kilátástalan az életem.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook