Mikor jön el az idő? (beszélgetős fórum)

Bizony. Ami késik, nem múlik. :)

És ha Jóisten úgy akarja a kapanyél is elsül. :) A 2 megszületett gyerekemnél a doki nem akarta elhinni, fizikailag, orvosilag egyszerűen lehetetlen volt. És lám mégis...

Minden Baba tudja mikor kell elindulnia és megérkeznie. Bízzatok bennük. :)

Azt igazán senki sem tudhatja...

de ha vágysz rá, és érzed azokat a dolgokat, amit itt leírtunk, akkor jó anya leszel :)

Hát igen. Az a baj, hogy az ilyen "tudatos" "na most kezdjünk bele" dolgoknál sokszor várni kell, mint amikor spontán jön. Talán tényleg kicsit rástresszel az ember, és ezért nem jön hamar, ki tudja..

De majd ha épp nem gondolsz rá, és nem nézed, hogy mikor kéne megjönnie, csak azt látod, hogy jajj, már késik mióta, és tesztelsz...na, akkor lesz ott :)

És olyan rossz, hogy baby-boom vana családomban; az unokatesóm bébije 5 hónapos, a nővérem kisfia, a kerifiam pedig Mikulás ajándék lesz :) Ez nem rossz, csak az, hogy nekem még nincs; irigykedik az ember..

De addig valahogy kiélem magam rajtuk :)

Én az Emberemnek már mióta rágom a fülét, hogy egy "ilyen pici csomag nekem kell :) ".

Most már úgy érzem, egyre közelebb kerül ő is ahhoz, hogy azt mondja, jöhet a baba :)

Kell, hogy mind a két ember (közel) egyformán akarja.

Én 22 évesen mentem férjhez. Az apukám onnéttól folyamatosan azt fújta, hogy mindennek megvan a maga ideje és mikor lesz már unoka. Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ráérek még. Meg mit is fogok csinálni, mert a baba folyton sír majd, és éjjel nem hagy aludni, nem mehetek tőle majd sehová, stb.

Aztán amikor végre rászántam magam hiába próbálkoztunk. Egy év sikertelenség után orvoshoz mentem és a doki azt mondta természetes úton nem lehet gyerekem. Na, attól a pillanattól majd megőrültem, hogy GYEREKET AKAROK!

27 éves voltam, amikor született a lányom, aztán 2 babát elveszítettem és most van egy 3 hónapos kisfiam.

Nem volt könnyű és most sem az.

DE: a világ minden kincséért nem adnám egyiket se. Van amikor üvöltenék, mert annyira kész vagyok. De amikor a Nagy átölel, ezer puszit ad és azt mondja: szeretlek anyukám. Amikor a Kicsi rám mosolyog, gagyogva válaszol, ha beszélek hozzá. Hát azonnal elfelejtek minden fáradságot, minden kihagyott programot, megszűnik a világ. Csak én és a gyermekem létezik. És olyan földöntúli boldogságot érzek, amire nincs szó.

Nem is tudom, hogyan élhettem eddig nélkülük. Új értelmet, tartalmat adott az életemnek.

Lehet érthetetlen számodra amit most írok, de visszanézve úgy érzem: az életnek nincs értelme gyerek nélkül.

Kívánom, hogy hamarosan ráérezz az anyaság varázsára és legyen egy gyönyörű Kisbabád. Aki csak a tiéd és párodé. Test a testetekből lélek a lelketekből. Amilyen senki másnak nincs. :)

Pont ma voltam babázni (meg amúgy egy héten kb 3x az unokanővérem csodaszép kisbabáját látogatni). Látja az ember, hogy mennyi "munka" egy pici baba, hiszen már mellette tényleg időzavarban van az ember...

És ha még így is azt érezzük, hogy kell, akkor itt az idő :)

Amikor már sokat foglalkozol a gyerek-témával, babákkal kapcsolatos dolgokat olvasol, nézel, összeszorul a gyomrod, vagy elszomorodsz, h neked miért nincs még, ha kisbabát látsz; sokat jársz barátokhoz, rokonokhoz babázni...stb...és mindennél jobban szeretnél már egyet! Feláldozva időt, pénzt, függetlenséget...

Na, akkor már elvileg érett vagy.

én ezt kb 21 éves korom óta érzem..

Szerintem sosincs itt az idő. Az embernek mindig van valami "más dolga". Itt ha valaki érett agyilag, természetesen mind a két fél, és AKARJA, vagyis nem zárkózik el a gyermekvállalástól, jöhet.

Nekünk sem tervezett volt, enm volt lakásunk sem, és valahogy minden oldódott az idővel,és mire megjött a pici, minden a helyén volt.