Mikor és kitől tanultál meg főzni? (beszélgetős fórum)

Specialitásom a konyha leégetése és a mindent bele elv :)

:))

Én a semmiből varázsolok készételeket.

Nagyon megy már :)

Édesanyámtól és édesapámtól

7-8 éves koromban, már alapkajákat, mint pörkölt, bundás kenyér, pirítós, tojásrántotta, puding, tészta főzés, paprikás krumpli, szülői felügyelettel csináltam. Aztán olyan 12 éves koromban már rendes ünnepi menüket is tudtam csinálni.

Persze ehhez kellett az, hogy én mindig nagyon szerettem a konyhában ütyködni és kellett a szülők türelme.

Az én anyám azt mondta mindig, hogy reménytelen eset vagyok... Így sokáig csak mosogatni engedett. Azt se engedte meg, hogy a gázt meggyújtsam!:P

Miután szegény apukám meghalt, anyám lelépett egy hapsival, a középső tesómat nálam hagyta, így rákényszerültem a dologra. De eleinte nagyon béna voltam: pl. a krumplipaprikásba répát-zöldséget is tettem. Utána kezdtem ráérezni a dologra, és szépen rájöttem magamtól a dolgokra.

...és szerintem most nagyon fincsi dolgokat tudok főzni, a család még nem panaszkodott!:)

Én magamtól, illetve a háztartástechnika órán a suliban. 8 éves koromban még csak rántottát tudtam csinálni, de később egyre inkább belejöttem. Főleg azért, mert ha éhesek voltunk, nekem kellett valamit összeütnöm.

Arra, hogy Anyukám főzött volna nem emlékszem. Maximum karácsonykor és húsvétkor.

Apukámtól viszont ellestem 1-2 trükköt. :)

Magamtól,mert az Anyámat ha kérdeztem soha nem segített.Mindig azt mondta:csináld,ahogy akarod.

Különben már tizenévesen megtanúltam.

Kisgyerekként mindig a nagyi köténye mellett lógtam, aminek szegény rettenetesen örült, mivel tisztaságmániás, én meg sokszor a homokozóból kerültem elő:)))

Engedett zöldségeket pucolni, elmagyarázta, hogy miért üti fel a tojást külön pohárba, mire kell figyelni egy-egy ételnél, hogyan kell rántást csinálni, behabarni a gyümilevest...szóval főleg tőle. A mértékeket is átvettem tőle, azaz szinte semmit nem szokott kicentizni, hanem megbecsüli, hogy körülbelül mennyi "anyag" kell hozzá, és érzésre pakolja a lábosba:))

Így tanultam meg sütni is (a tesómat el semlehet szedni a tepsitől, ha valami almás sütit csinálok:)), nem szokott másnak hagyni, így két tepsivel kell sütnöm, ha még én is szeretnék enni belőle), főzni is.

A legelső önálló kajám, amiben senki nem segített egy nokedils-paprikáskrumpli volt. Kábé tíz éves lehettem, és senki nem volt otthon, én meg rettenetesen éhes voltam, így jött az indittatás, a kivitelezés sem sikerült rosszul, csak sótlan lett egy kicsit (nagyon:))), de az még helyre hozható mulasztás:)))

A mai napig imádok sütni-főzni:)))

Anyukámtól tanultam a nagy részét, és persze rengeteg recepttel kísérletezem a mai napig is. Az viszont tény, hogy soha nem úgy csinálom meg a receptben leírtakat, ahogy azok le vannak írva, mindig alakítok rajta. Manapság jóval kevesebb fűszerrel főzök, vagy maximum marad a só, mint ízesítő. Rájöttem, hogy az ételek saját ízét szeretem, nem az agyonra fűszerezetteket.

Amúgy egész kicsi korom óta a konyhában sürgök, ha anyum főz. Szóval a mikor kérdésre a válasz, hogy mióta az eszem tudom :).

már 8 évesen ott sündörögtem a konyhában anyu mellett!

Sokat tanultam tőle is, valamint a nagyimtól is!

Szakácskönyvből, anyunak pár hónapra el kellett utaznia, én akkor 13 éves voltam és csak egy kaját tudtam főzni:paprikás krumplit.Amit ugye hamar meguntunk.

A harmadik nap elővettem a szakácskönyvet és már nem emlékszem mivel kezdtem de rájöttem nem olyan nagy ügy, persze volt pár kudarc, de attól kezdve főzök,persze már fejből is megy.