Mihez kezdjünk az öccsémmel? (beszélgetős fórum)
elsőre azt mondom:orvos,pszichológus.másodjára meg azt hogy ha mindennek ellenáll,erre sem lesz hajlandó.marad az,hogy meg kell tőle vonni mindent,hiszen senkinek nem adnak ingyen semmit.
A leghatásosabb a kettő együtt lehetne,mint doki plussz szankció.
Egyetértek mindenkivel aki a mielõbbi orvosi kezelést javasolja.Amit leírtál az öcsédrõl az elég komoly tünetegyüttes ahhoz hogy segítségre szorul, lehet pánikbeteg sokféle pszihés zavar van.Azt viszont nem lehet, hogy a szobájában élje le az életét,mert ott érzi magát "biztonságban".
Szerintem a szüleid, vagy Te keressétek fel a lakóhelyeteken ha van kórházi pszihiátriai osztály,vagy más módon keressetek orvost és mondjátok el mi a helyzet.Õ tudja megmondani hogyan tovább.
Sajnos már nem kiskorú így akarata ellenére nem lehet kivizsgálni és elcipelni.
Remélem tudnak ebben segíteni, de nem szabad hagyni,ebbõl magától valószínüleg nem fog kimászni.
Viccen kívül. Keríts neki egy csajt akiért hajthat, akkor kimozdul.
Nálam is ez volt a baj, amikor így viselkedtem. :D
Lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha az orvos maga házhoz menne. Ha elkezdenétek magyarázni neki, hogy ilyen meg olyan betegsége van, akkor ez még egy plusz lesz, ami miatt nem akar menni, nem csak maga a kimozdulás, emberek.
Ti menjetek el a háziorvoshoz, mondjátok el, hogy mi van vele és hogy kit ajánl, aki házhoz menne hozzá. Majd azzal egyeztessetek időpontot, hogy mikor megy hozzátok.
Mindenképp hisztizni fog, lehet, hogy az orvossal nem is fog először kommunikálni, miután elmegy, akkor meg kiveri majd a nagy hisztit, hogy hogy tehettek ilyet vele, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy ez az egyetlen megoldás. Időközönként a dokinak ki kell mennie hozzá, amilyen gyakorisággal ő gondolja.
Az elején azt hittük, csupán csak kényelemből teszi ezt, ezért is voltak a veszekedések.
De már a haverjaival sem ment el találkozni....
Szia!
Ahogy olvasom a leveledet,itt komolyabb pszichés háttér valószínűsíthető.Azaz lehetséges depresszió, fóbia...ehhez mindenképen orvos kéne. Vagy hisztiről és kényelemről van szó....,de ezt szerintem ti nem tudjátok eldönteni. Talán a háziorvossal kéne beszélnetek,hogy milyen módon lehetne pszichiáterhez jutattni,így hogy nem akar menni sehova(nyilván ez a betegség része lehet).
Legelőször is tisztázni szeretném, nem véleményt várok az esettel kapcsolatban, hanem tanácsot.
Hogy pontosan mikor kezdődtek a gondok, magam se tudom. Talán 2 évvel ezelőtt, amikor anyukám az akkor 21 éves öcsémet olyan iskolába íratta be, ami a tesómnak nem tetszett.
Pár hétig bejárt, majd ott hagyta. Akkor a szüleim között nagyon sok veszekedés volt, miért nem megy a tesóm suliba. Mégha nem tetszik is neki, jobb, mintha egész nap csak otthon lenne. Akkor öcsém kijelentette, elmegy inkább dolgozni. Eltelt az év, de nem talált munkát. Folyton azzal jött, nincs semmilyen lehetőség.
Következő évben anyu újra beíratta egy suliba, ha már nem dolgozik, legalább tanuljon címszóval. Természetesen öccsém újra otthagyta pár hét múlva, mondván, mégsem tetszik neki az a szak. Újabb családi balhé után megint jött a dolgozni akarok szöveggel. Pár hónap múlva a hozzáállása teljesen megváltozott. Azt kezdte hangoztatni, hogy minek menjen dolgozni, vagy tanulni, ha otthon mindent megkap.
Most 23 éves, és még egyetlen napot sem dolgozott, és 2 éve iskolába se jár.
Ez még a kisebb gond. Az elmúlt 2 évben szinte csak pár nap hagyta el a házat, inkább bezárkózik a szobájába. Már kajálni se jön ki, inkább bevisz mindent oda.
Ha veszekedés tör ki, folyton jön a szöveg, hogy ő munkát keres, mégsem talál.
A szüleim egyre többet veszekednek vele, és egymással, mert nem hiszik el, hogy egy 23 éves férfi évek óta nem talál még alkalmi munkát sem.
Volt, hogy ismerőshöz elvitték, mert tudott volna neki munkát adni. Az öcsém az interjún közölte, ő nem akar dolgozni. Persze nem vették fel. Amikor a szüleimnek elmesélte az ismerős, mit mondott neki az öcsém, apu nagyon begurult, és az ismerős előtt felpofozta az öcsémet. Azóta nem beszélnek egymással, mert öcsém szerint apu mindenki előtt megalázta.
A házat továbbra sem hagyja el. Ha ki kell mennie az utcára, összehányja magát, megy a hasa, minden baja lesz. Amint visszamegy a szobájába, rendbe jön.
Nem tudom, mihez kezdjünk vele. Beszéltünk vele szépen, könyörögtünk neki, anyuék még azt is felvetették, ha nem csinál otthon semmit, akkor költözzön el, és álljon meg a saját lábán. Hátha akkor megérti, dolgozni kell. De továbbra is változatlan a helyzet. Szinte mindennap meghallgatjuk a "ha majd dolgozom, elköltözöm" szöveget, de semmi sem történik.
Egész nap az interneten lóg, mondván állást keres, de továbbra sincs semmi.
Néha azzal indokolja az egészet, hogy emberiszonya van, és ő nem akar olya helyre menni, ahol emberek vannak.
Mivel már nem lakom otthon, párszor kértem, költözön oda hozzám, hátha akkor kirángatom egy kicsit a világából, de nem hajlandó jönni, mert busszal kell menni, és a buszon emberek vannak.
Mihez kezdjünk vele? Az utcára még sem rakhatjuk ki! De ez így nem állapot! Hogyan lehetne egy 23 éves férfivel megértetni, az élet nem a szobájából, és a számítógépéből áll!
Előre is köszönök minden választ!