Miért viseli meg a szervezetünket az óraátállítás?

A szervezetünkben minden sejtnek van egy saját ütemterve. A központi vezérlőt az agyunkban a fény irányítja. Amikor mesterségesen „eltoljuk” az időt, egy mini jetlag-et okozunk magunknak. A márciusi procedúra ráadásul statisztikailag sokkal megterhelőbb. Ilyenkor megugrik a szívinfarktusok és a közlekedési balesetek száma, mert a kialvatlanság miatt lassulnak a reflexek és nő a stresszhormonok szintje.

Nőként gyakran egyébként is zsonglőrködünk a teendőkkel, de az óraátállítás utáni napokban ez hatványozottan nehéz lehet. Hiába fekszünk le időben, a melatonin (alváshormon) termelődése nem áll át egy gombnyomásra. Az eredmény pedig a nehéz elalvás és a még nehezebb ébredés.

A rosszabb alvás közvetlenül hat az érzelmi kontrollért felelős agyi területekre. Ha türelmetlenebb vagy a pároddal vagy a kollégákkal, tudd, hogy ez a „biológiai feszültség” jele.

A kialvatlanság felborítja a jóllakottságért felelős hormonok egyensúlyát is, így ilyenkor hajlamosabbak vagyunk a szénhidrátban gazdag „vigaszevésre”.

A gyerekek (különösen a csecsemők és a kisgyermekek) sokkal érzékenyebbek a napi rutinra, mint mi. Az ő szervezetük számára a fürdés-vacsora-alvás szentháromsága adja a biztonságot. Ha egy órával korábban kell kelni (vagy feküdni), a gyerek nem tud azonnal alkalmazkodni. A túlfáradt gyerek pedig – paradox módon – nem alszik el könnyebben, hanem nyűgösebb, sírósabb és „pörögni” kezd.

Már az átállítás előtti 3-4 napban érdemes emiatt eltolni a lefekvési időt kb. 10-15 perccel. Ez a gyerekeknél különösen hatékony rávezetés a módosításra.

A nagyobb gyerekeknél az óraátállítást követő héten romolhat a koncentráció. A kamaszok meg még zordabbak lesznek reggelente a koránkelés miatt.

Ami segíthet: Reggel, amint felkelsz, engedd be a természetes fényt, ez segít az agyadnak „újrakalibrálni” a belső órát. Az este pedig legyen képernyőmentes, egy meleg fürdő és egy kis magnézium segít elcsendesíteni az idegrendszert.

És főleg ne rugózz a témán, amin nem lehet változtatni, azt el kell fogadni. A biológia meg bár nem siet, de végül mindig utoléri magát.