Miért szülnek gyereket? (beszélgetős fórum)

Én nagyon nehezen estem teherbe a nagyobbik fiammal.Több mint 9 évi próbálkozás után sikerült.

Nagyon nehéz szülés volt.13 órát feküdtem a szülőágyon mire végre kibújt.De ez úgy volt nálam is ahogy előttem írtátok.Minden nehézség és fájdalom ellenére, szerettünk volna kistesót.Fiaim között 22 hónap a korkülönbség.Mikor a fiúk nagyobbak lettek döntöttünk úgy a párommal, hogy nagyon jó lenne egy kislány, vagy kisfiú...és megadatott... kicsivel több mint egy évi próbálkozás után megfogant a mi kis lánykánk aki sokáig titkolta,hogy ő kislány....

Nagyon jó volt megint babázni.Most kicsit nehéz, építkezés, gazdaság, munka és tanulás mellett türelemmel foglalkozni az elsős a nagycsoportos fiaimmal és a kis gyönyörűségünkkel, de megoldjuk:)Nem győzők hálát adni azért,hogy 3x is átélhettem illetve átélhettük férjemmel együtt ezt a csodálatos érzést amint ők megszülettek...

Szép napot mindenkinek:)

tudom:-)

de gondoltam ha ide is leirom a kérésem hátha megvalósul:-)

Szia

Én azért szültem mert szerettem volna anya lenni,testvért pedig egyet szeretnék neki max 3év korkülönbséggel mert én ezt tartom normálisnak..Én és a húgom között 2év van és mindig együtt játszottunk,megbeszéltünk mindent ezért szeretném ha lenne mégegy lányom..fiút nem szeretnék ezt csakúgy mellékesen megjegyzem

Igaz,

Nagy valószínűséggel mindenhol így történik:):)

A kizárólagos kényeztetést ,a gondtalan odafigyelést .

A szülőnek nevelnie kell a gyereket,pénzt keresni ,hogy megtudja adni a lehető legtöbb mindent,ezáltal nem jut annyi ideje a gyerekkel foglalkozni,de amikor már nagyszülővé válik az ember egészen megváltozik.Bölcsebb lesz,másként áll a dolgokhoz,akkor már nem azon kell gondolkozni,hogy mit kell megvenni,milyen iskolába járassa a gyereket,az már nem az Ő felelőssége, szabadabbá válik a kapcsolat.Azt lehet mondani a nagyszülő dolga nem más ,mint szeretni az unokákat,ami persze nem egyet jelent a mindent hagyjunk rá dologgal.

És azt se felejtsük el a szülő a gyerekkel együtt fejlődik ,tanul,változik,hiszen senki sem egyből anyának,apának született,azzá válunk.A szülő rengeteg hibát elkövet és mire megöregszik már látni tudja miben hibázott,tapasztalttá válik.

.

"a nagyszülő már nyugodtan megteheti az unokával azt ,amit a gyerekeivel nem tudott megtenni ,mert nevelni kellett őket."

Például?

Igen, mi is, de mikor hazamentünk munka után... most annyira kitöltik minden percünket, hogy nem értem mit tudtam kezdeni annyi szabad idővel?!

Hétfőn is elmentem egy kicsit szaunázni, ott volt egy fiatal pár, arról diskuráltak kb. 15 percig, hogy mit fognak csinálni, ha hazamennek... mi legyen a kaja, ma ne tévézzenek inkább csinálják a dolgukat meg stb...Na mondtam magamban nekem ilyenre nincs gondom, mármint, hogy bármit is eltervezzek előre...:)))

"az anyai ösztön annyi idős korban jön elő a nőnél, amikor ő született az édesanyja számára."

Az nem lenne jó, mert akkor generációnként eltolódna min. 9 hónappal.

Sziasztok. Nekem egy éve van meg a Zigazim..:-)

De a témára kanyarodva -szerves az összefüggés! - nekem nincs összefüggés a gyerek utáni vágy és a szerelmem megtalálása között. Kb 3 éve nem tudom elképzelni az életem gyerek/-ek (minimum 2, mert egy nem gyerek, kell a testvér..) nélkül. Azóta minden ismerősre, barátnőre (szerencsére az egész közelienken még nincsen..) irigykedem, aki teherbe esik. Azóta félek, hogy nekem nem lesz, ilyesmi.. És azóta félek, hogy kicsúszom asz időből, hisz most már 30 vagyok..

Persze, isteni érzés, hogy a páromat hozzámegtaláltam, és talán pár éven belül teljesül a vágyam! Ez nagyszerű!

De amig nem esem teherbe, konkrétan, addig nem is akarok erre gondolni, mert annyira vágyom már egy kisbabára!!! És nem akarok irigykedni, erőszakoskodni (a párommal), búsulni, hogy milyen későn leszek majd anyuka, de... ez nehéz.

Nekem ez jutott eszembe a kérdéseddel kapcsolatban, Frutty.

És nem tudom, mi hozta elő ezt az ösztönt, miért pont 3 éve..

Van egy elmélet, mi szerint az anyai ösztön annyi idős korban jön elő a nőnél, amikor ő született az édesanyja számára..nálam ez bejött, anyukám engem 27 évesen szült.. Én is azóta várom, mikor leszek végre anyuka!!! :-))))

Én meg igen, nagyon remélem, hogy a gyerekeim a közelemben lesznek és sokszor rám bízzák majd az unokáimat.

Nem is tudom elképzelni az életemet gyerek nélkül, sokszor tele vagyok és elmegyek szaunázni vagy tornázni, de rohanok haza mert már 2-3 óra múlva hiányoznak. Sokszor mondom a férjemnek, hogy mit csináltunk mi azelőtt mielőtt nem voltak gyerekeink? Már nem is emlékszem, pedig 7 év házasság után született az első lányunk, szóval szórakoztunk eleget.

Pedig hidd el én sem voltam egy született anyatípus, sőt... Aki régebben ismer csodálkozik is hogy három gyermekem van. Teljesen megváltoztattak, több lettem... de azért nem írom nagy betűvel hogy én...:)

Igen szerintem erről mi már diskuráltunk!:)

Én azt tervezem, ha visszahoznák a szocpolt és esetleg meg is kapnánk... hogy hozzáépítenék a házunkhoz egy szobányit és az lenne egy ilyen tanulószoba-gardróbszoba szerűség, a mostani meg lenne a hálójuk és a játszószobájuk vagy mit tudom én. Álmodik a nyomor...

Jó a nyomor azért túlzás az én számból, de kilátástalan, hogy továbblépjünk, pedig minimum le kellene szigetelnünk a házat. Most ez hogy jött ide azt ne kérdezzétek...:)

nálunk 60nm:) de szerencs háűz, nem lakás...van kert:)

Vladimira: szerintem: nem mellette, hanem tőle!!!!

Azt soha nem gondoltam, hogy a gyerek lenne az. Szerintem, ha egészen megtaláltam a helyem abban, amit csinálok, az "alkotás", akkor megteremtettem a helyem.

Ha most a gyerek szülést választanám, az pl. menekülés lenne.

A "gyereket akarok" érzés személyhez kötött? Pontosabban:

-mellette érzem, hogy gyereket akarok

vagy

-tőle akarok gyereket?