Miért olyan elítélendő, ha egy nő nem akar gyereket, és nem is szereti őket? (beszélgetés)

Hasznos bármi olyan tevékenység amivel mások életét jobbá teszem. Hátrányos helyzetű gyermekek segítése, beteg emberek segítése (pl. ez lehet orvos vagy orvosi, diagnosztikai eszköz fejlesztése), erőszak/bűnözés visszaszorítása, vagy akár a környezet védelme, de nem az által hogy a fához kötöm magam hogy azt ne vágják ki, hanem előjönni egy használható alternatívával, hogy ne kelljen akkora területet beépíteni az akármihez. Azok az emberek akik már vannak és lesznek, boldogabban és egyetértésben élhessenek, egy biztonságosabb világban. Persze a világ megváltása nagy feladat, de ha csak egy picit is hozzáteszel már hasznos vagy. Ha a kukutyini gyerekek közül mindenki megérti hogy mi az hogy valami _tudományos tény_, és az a te érdemed akkor már tettél valami hasznosat az emberiségért.

Ami nem hasznos szerintem: évekig gürizni csak a túlélésért. Vagy furfangos módon lehúzni mások pénzét pl. homeopátiás "gyógyszer" népszerűsítésével, az emberek hülyítésével pl. "boldogság tanfolyam", szekták, fogyi-bogyó, varázs- nyaklánc.

Akkor valamit elrontottál. De meghatározhatnád a hasznosság fogalmát, mit értesz rajta.

Egyébként gyerek mellett sok mást is lehet csinálni.

Van egy négygyerekes anyuka ismerősöm, aki társadalmi mozgalmat indított. Először egyedül, majd egyre többen csatlakoztak.

Engem azért foglalkoztat a téma mert valaki bekérdezett, hogy hány gyereket akarok mire mondtam hogy egyet se. Mire mindenki felháborodott, biztos majd egyedül fogok meghalni, meg ha nem nevelek gyereket akkor biztos nem is lehet értelme az életemnek. Én nem értem mi olyan nagy dolog ebben. Az emberiség nem fog kihalni, én hiszem hogy másképp is lehet jót tenni és hasznosnak lenni, mint gyerekneveléssel. Főleg ha nem csinálnám jól, és valami elb.szott depis felnőtt lenne, vagy pl. valami életveszélyes extrém sportot űzne, ami miatt aggódhatnék egész hátralevő életemben.

Nekem nem a gyermekekkel van bajom, hanem a felnőttekkel.

Ja én úgy értettem hogy a kicsikkel nemigen tudok mit kezdeni. Nekem ők pont hogy csak teher kb.. Mikor már önellátó és látom hogy megáll a saját lában eli a saját életet az nagy öröm mert jó munkát végeztünk. Amit persze egy percig sem vár vissza az ember. Hiszen nem a köszönömért szül az ember hanem hogy felnevelje és elindítsa a saját útján azzal a bölcsesség pakkal amit becsomagol neki az ember ;)

Te kissé irányítás mániás vagy úgy gondolom mert már többedszer írod le hogy a nagyok meg a felnőttek már kirepülnek és nem anya apa a fontos nekik (ergo nem a te szavad a döntő) ez nem jó..

Szerintem te szerencsés vagy, és jó helyen laksz, mert engem sokkal több felnőtt tud idegesíteni nap mint nap. Bár attól még nem foglalkoztat ennyire a kérdés, hogy miért nem lettek megnevelve.

Költözz el az óvoda mellől, és akkor nem ez foglalkoztat majd, hanem értelmesebb dolgok. :)

Miért gondolod, hogy te különb gyerek voltál??

Egyáltalán mi a f*nak magyarázkodsz itt??

És még valamit kihagytam:

Azért foglalkoztat a kérdés, mert nap mint nap hallom a vonyító kölyköket, akiket az anyjuk képtelen lenyugtatni.

És ilyenkor elgondolkozom, hogy minek szül 2-3-4 gyereket, ha egyet sem tud megnevelni? És innen számomra már adja magát a téma.

Najó :D Úgy látom nagyon bele akartok magyarázni a fejembe olyan dolgokat, amiket szeretnétek, hogy igaz legyen :D Csak tudnám minek akartok rábeszélni arra, hogy én akarok gyereket, csak félek XD

Akkor a gyengébbek kedvéért: NEM AKAROK GYEREKET, ahogy már kismilliószor leírtam. És nem azért, mert félek a szüléstől, vagy bármitől. Egyszerűen nem akarok az életembe gyereket. Ennyi. Nem akarok vele foglalkozni, nem akarok vele szenvedni, és nem akarom feladni a munkám. De legfőképp azért, mert egyáltalán nem érzem annak szükségét, hogy én gyereket szüljek, teljesen boldog vagyok és leszek is nélküle. Nincs benne a jövőképembe, és ez nem is fog változni. Ennyi.

Ezen kívül igen, undorítónak tartom, hogy sok szülő képtelen nevelni a tömegközlekedésen a gyerekét. És nem, nem attól félek, hogy az enyém is ilyen lesz, mert ha ne adj isten lenne, akkor én megnevelném, arra mérget vehettek, de nekem nem lesz. Az esélyét se adom meg neki...

Remélem érthető voltam, bár lehet mindenki egy ifjabb Csernus...

Illetve egyetértek unom-mal. A kamaszokat már én is bírom, ők már értelmesek. Nem lenne bajom a gyerekkel, ha az mondjuk olyan 7-8 éves szintjén születne.

Ajjaj, a gyereket nem azért szüljük, hogy megtérül , nem vágómarhát nevelünk, hogy majd hasznot hoz, hanem egy gyereket, akit nevelünk amíg nem önállósodik és mivel nem a tulajdonunk, amikor felnő hagyjuk, hogy élje a saját életét, ahogy tették a szüleink, mert ez az élet rendje.

Nem várnám el, hogy köszönetet mondjanak, hiszen nem ők kérték az életet, így sikerült, ha így történt, akkor meg kötelessége a szülőnek a legjobb tudása szerint nevelni a gyermekét.

Épp az a cél, hogy a saját életét élje.

Én épp fordítva gondolom, minél nagyoibbak annál inkább élvezem a társaságukat. Idegen kisgyerekek nem érdekelnek.