Miért nem találok normális pasit? (beszélgetős fórum)

Elhatározásra nekem se ment sose.

Józan ésszel belé sem szabadott volna beleszeretnem, túl sok minden szólt ellene. De ez van :)

Én eléggé aszociális vagyok, kevés embert engedek magamhoz közel, nagy részük nem érdekel. Ha valami nem tetszik mondom, nem vagyok túl udvarias :) Lehet, ez a szerencsém.

Véletlenek márpedig nincsenek! :)

Nekem ez a lépés sehogy sem sikerült: mindig olyanba szerettem bele, akibe nem kellett volna és abba meg sehogy se akibe meg érdemes lett volna.

Köszönöm, az elismerést és a jókívánságot is :)

Mázlim van, semmit nem tettem érte, amit más nem tett meg. Sikerült jól választanom.

Kezdünk zöldágra vergődni a szerelem meghatározásában :)

Azért szeretek veled beszélgetni, mert ésszel akarsz meggyőzni.

Most tényleg kezdek irigykedni (csakis jó értelemben - ha van ilyen), nekem max. másfél évig tartott ez az illuzió, aztán kipukkadt. Szerencsére ez nem törvényszerű, tartson minél tovább Neked!

A világ is illúzió egyesek szerint.

A szerelem része a biokémiai folyamat is, vagyis szerintem biokémiai folyamatok összessége, mint minden érzés.

Vonzalom: ha szexuális vonzalomra gondolsz, az működik önállóan is, amikor semmi mást nem akarunk a másiktól.

Szerelemben szexet is, és még sok mást akarunk.

Te sose éreztél szerelmet?

Pongyolán megfogalmazva: szeretet, amelybe szexuális vágy is van. Ez különbözteti meg a szeretettől.

Rövidtávú? 6 év rövid táv? Mikortól számít hosszúnak?

Szerelmet már éreztem, és érzek is, befolyásolja az életemet. Az istenek közül ez még egyiknek se sikerült.

Agyszülemény: az emberi fantázia alkotta. A szerelem agyi biokémiai folyamat eredménye, nem fantázia.

Ott a pont! :) Hibásan fogalmaztam. Pontosítok: nem tudom megválasztani azt a személyt akibe szerelmes leszek, de a barátaimat igen.

Én is csodálkozom azon, hogy nem hiszel Istenben, de a Szerelemben igen, ami szintén az agy szüleménye. De nem vagyunk egyformák, nem kell egyetértsünk.

Én nem látom úgy, hogy egymástól elkülönítve nevelik a fiúkat és a lányokat. Hol, hogyan? Együtt vannak a bölcsitől az iskolákig, munkahelyekig.

Természetes a két nem közötti vonzódás, ha nem lenne, akkor sem a szerelem, sem a szex nem lenne jó dolog. Ha pedig egy férfi és egy nő között van nemi vonzódás (jó esetben van, én nem szeretném, ha senki nem látná bennem a nőt), akkor ott nem beszélhetünk barátságról a klasszikus értelemben.

A szerelem éppen attól különleges, hogy nem tudod megmagyarázni, miért érzed ezt a másik ember iránt, és miért nem egy harmadik iránt. Ha két embert csak a barátság köt össze és nincs szerelem, sosem fogja megérteni, mitől annyira más az, és mitől olyan nagyon jó.

Persze, s így van ez jól. :)

Az az ideális helyzet amikor jó mindkét félnek ez a szituáció, de ha elnyomva érzi magát a férfi, vagy a nő épp ezért nem tud rá felnézni akkor már nagy baj van. Kettős ez a dolog: én pl. szeretem ha én irányítok, de egy "papucsot" nem tudok elviselni, legyen partner a közös döntésekben (az más kérdés, hogy azon meg nekem kell dolgozzak, hogy ne mindig az én véleményemet akarjam elfogadtatni).

Nagyon szépen összefoglaltad a lényeget! Ezért nem szeretem a taktikázást egy baráti vagy nem-baráti viszonyban sem.

A szerelem is csak az agy szüleménye, az érzés megvan, de nem a másikba vagyunk szerelmesek, hanem az érzésbe, az általunk kreált másikba - aztán amikor lassan felszáll a rózsaszínű köd ott marad a másik a maga valóságában, amivel nem nagyon tudunk azonosulni. Ezért erősebbek a barátságon alapuló kötődések, mert ott a másikat önvalójában látjuk.

Amikor hallom a "maradjunk csak barátok" szlogent, mindig jön, hogy mosolyogjak: nekem a baráti kötelék valamivel több, mint egy szerelmi történet, a férjemmel sem voltunk "barátok" (pont ez volt a hiba).

Nagyrészt a nő befolyásolja a férfit és a szexuális vágyait, a finom kis attitűdökkel, amiket anélkül, hogy tudatában lenne kifejezésre juttat.

Valljuk be ma a nemek nem úgy viselkednek, ahogy az elvárt lenne tőlük.

Platón még szépen is fogalmazott. Én inkább úgy írnám, hogy meghasadt a tudat és nincs egység az emberen belül, vagyis egy testen belül.

Elnézést, hogy belekotyogok, de leírom erről a fiú- lány barátkozásról a véleményem.

Elfogulatlanul, de úgy vélem a világban egyfajta szegregált nevelés uralkodik. Ez abból áll, hogy egymástól elkülönítve nevelik a fiúkat és a lányokat. Még csak egymással sem barátkoznak.

Ez azt eredményezi, hogy a 2 nem eltávolodik egymástól, nem értik meg egymást beszédben sem és közös programokban, érdeklődésben sem.

A lányok túlérzékenyek lesznek, a fiúk pedig érzéketlenné válnak. Egyik sem jó.

Szerintem fontos a barátság a 2 nem között, az érdekek nélküli tiszta barátság, amiről csak álmodozik az ember, vagy filmeken látja.

Semmi más nem kell hozzá, csak képzelőerő a kigondoláshoz és tetterő a megvalósításhoz. :)

Ha meg kéne határozni a szerelmet, akkor illúziónak mondanám. Sokan mondják rá, hogy egy olyan csoda, amit csak 2 ember érez. Egy idézetben azt olvasni, hogy félreértés 2 ember között.

A Matrix filmben bárgyúságnak nevezi az ügynök a szerelmet.

Talán csak egy elérhetetlen álom.

Egy szó mindenki fejében mást jelenthet.