Miért nem találok normális pasit? (beszélgetős fórum)
Ja, az ösztönök :) Az ember már inkább társadalmi, mint természeti lény. Az ösztönökre lehet hivatkozni bármilyen témában.
Fogalmam sincs. Sokan mondják, hogy dolgozni kell rajta, na, de hogyan?
Ha két ember nem azonos irányba változik, akkor szerintem hiába minden.
Állítólag maga az ember nem az, de lehet, hogy csak a nem hűségesek szlogenje. :) Szerintem is döntés kérdése, mondjuk eddig nem is kellett benne döntsek, egyszerűen az alkalmat se láttam meg.
Szerinted mitől függ, hogy van akinél előbb-utóbb az adott kapcsolatban kihül? Fenntartható?
Nekem semmi bajom azzal, ha valaki nem monogám, de ezt az elején tisztázza. Ha a másik elfogadja akkor minden rendben. A monogámia, hűség döntés kérdése.
A szexuális vágy változik az idők során, hol erősebb, hol kevésbé, hullámzik, legalábbis nálunk.
Több időt és energiát kellene fordítani arra, hogy önmagunkat meg- és kiismerjük, könnyebb azt mondani, hogy a másik nem illik a képbe, s azon síránkozni, hogy mindig ugyanazokat a köröket írjuk le. Mert a másik oldal munkával, nagyon sok munkával jár.
A barátságból nagyon ritkán alakul ki szerelem, mert általában ha igaz barátságról van szó akkor nem az a cél (pl. ha nincs szexuális vonzalom - mert a barátságnak ez lenne az egyik szegmense), persze a törődést, a másik figyelmét lehet félreértelmezni...Arra értettem, hogy én pl. nem tudom megválasztani, hogy kibe leszek szerelmes, ez az érzés csak úgy jön, míg a barátaimat megválasztom, így egy szerelmi történetet nem lehet úgy lezárni, hogy maradjunk "csak barátok", amikor barátságról szó sem volt.
Azért kaptál rossz jegyet, mert kimondtad az igazat.
A mai világban a barátság teljesen érdek orientált.
Alvin és a Mókusok -nak van erről egy találó számuk. A szám címe: Minden a Pénzről Szól
:)
Ez a jelen világ építőköve.
A rendszer igen korlátolt. Ha azt megváltoztatni nem is, de az igaz barátainkat megválogathatjuk. :)
Szegregált nevelés.
Vannak munkahelyek, ahol szándékosan nem vesznek föl női kollégákat, vagy direkt nem csinosakat és nem fiatalokat.
A szegregáció a 2 nem közötti eltérő szokásokban is megmutatkozik. Mind a gyermekkori játék, mind idősebb korban.
A 2 nembe sajnos belenevelik azt, hogy ne barátként tekintsenek egymásra.
A szerelem idővel elmúlik. Utána pedig jön a veszekedés, gyűlölködés.
Köszönöm. Ma nagyon sok ember taktikázik és megváltozott a gondolkodása, gesztusai, beszéde.
Sokszor randizom és sokan vannak, akik jól érezték magukat velem, ám a találkozó után mégsem óhajtanak velem szóba állni és újra találkozni.
Sok ember nem is tudja mit, vagy kit keres, sokan pedig rossz döntéseket hoznak és tévesen ítélnek meg helyzeteket, embereket. Az ő bajuk, hogy így akár értékes barátokat, társakat is veszítenek.
Igen, ha barátságból alakul ki a szerelem úgy nagy valószínűséggel tényleg a másikat szeretjük,
Nem emlékszem, hogy valaha lettem volna plátóin szerelmes, erről nem tudok nyilatkozni. :)
Valószínűleg a szerelem is olyan, mint az ízlés, mindenki másként éli meg, a saját érzéseivel, hozzáállásával.
A plátói szerelemben nem hiszek. Az inkább szerelem a szerelem érzésébe. természetesen ha felnőttekről van szó.
Be nem teljesült szerelemnél is jelen lehet a vágy.
Végülis a fórum témáját tekintve teljesen lényegtelen, hogy ki hogyan látja, érzi a szerelem fogalmát.
Ezt a "felfokozott érzelmi állapotot" én ahogy korábban már írtam max. másfél évesnek tapasztaltam, van aki 6-7 évnek, más - a szerencsésebbek meg akár több évtizedesnek. Én sem vonnék párhuzamot a szexuális vonzalom és a szerelem között, habár az előbbi alapja az utóbbinak.
Nem illúzió a szerelem, bár a definícióján lehet vitatkozni és nem egyértelmű, de ugyanez igaz más érzésekre is. Orvosilag is "bizonyított", olyankor mi történik az ember szervezetében, mi változik, mi ugrik. :)
Én nem azt gondolom szerelemnek, amit te írsz, hogy egy hirtelen felfokozott érzelmi állapot, ami elmúlik. Azt szexuális vonzalomnak gondolnám inkább.
:)
Vagy csak az oxitocin hormon?
Jól van na, nem gonoszkodok. Legyen szerelem, ha neked úgy esik jól. Én maradok a saját álláspontom mellett.
Tehát csak az elnevezéseken vitázunk?
Pár szeretet: ha ennek része a szexuális vágy, akkor szerelem. Ha nem, akkor megette a fene.
Mi aztán az egész életünket elfilozófálhatjuk, közelebb nem kerülünk a mentalitásunkban. :)
A szeretetnek borzasztóan sok fajtája van, a teljesség igénye nélkül: rokoni szeretet, baráti szeretet, pár szeretet (amit te szerelemnek nevezel), szociális szeretet, stb. Mondjuk ezt elég nehéz pont nekem elmagyarázni, akinek ugyancsak hiányos a szeretet tankja.
Pedig szerintem ha a szerelem illúzió, akkor a többi érzés is az. Na, ezért nem jön be nekem a buddhizmus :)
A szeretetnek nálam nem része a szexuális vágy, a szerelemnek igen. Ez az alapvető különbség :)
A szerelem, mint felfokozott érzelmi állapot szerintem (hangsúlyozom, hogy szerény véleményem szerint) nem tartható fenn hosszútávon, az jön és megy és nem választás kérdése, ilyen a harag is.
A szerelmet elválasztom a szeretettől, mert ez utóbbi fenntartható, hosszútávú érzelem tud lenni. Ilyen a gyermekem felé érzett szeretet ami jó esetben addig létezik amíg élek. Egy párkapcsolatban meg az a jó, ha a szerelem át tud alakulni szeretetté ami úgy-e a boldog páros élet alapja (tisztelet a boldog kívételnek, akinek a szerelem tart hosszú-hosszú évekig - amit én nem hiszek, de elfogadom, hogy más meg igen).
De ha azt veszem, amit a múltkor beszéltünk, hogy az érzelmek is az agyhoz tartoznak akkor van a dolognak egy másik olvasata:
és most gondban vagyok, mert ha azt írom, hogy minden érzelem illuzió, akkor adtam magamnak egy pofont, mert nyilván szeretem a saját gyermekem, s ha ezt így le merészelem írni, akkor végülis már nem is szeretem. Ilyen olvasatban, meg miféle anya, nő, sőt ember vagyok?!
:) Azért mosolygok, mert a középiskolában filozófia órán azért kaptam egyszer rossz jegyet, mert a barátságot érdekviszonynak definiáltam. Nyilván van valami plusz is, hasonló gondolkodásmód, értékrendszer, stb. de érdekek is összefűznek. S akkor most magyarázhatnám, hogy mit értek érdek alatt.... Volt olyan barátnőm is aki az első soraid szerint létezett, de amikor rájöttem, hogy a jelleme összeegyeztethetetlen az én értékrendemmel, akkor szépen eltávolodtam tőle. Igaz, van most két olyan barátnőm akik jóban-rosszban mellettem vannak, rá is csodálkoztam, hogy miért? Csak úgy kaptam őket...
A szerelem leírásoddal egyetértek, nem választás kérdése, csak úgy jön és mindent elsöpör.
S végül csak visszakeveredtünk a szerelem érzéséhez, mint illuzió.
Te úgy gondolod, érzed, hogy például a barátság az csak döntés kérdése? Szerintem az is sokkal inkább érzelmeké. Lehet veled valaki nagyon segítőkész, kedves, rendes, ha nincs meg közöttetek az összhang, a szimpátia, nem lesztek barátok. Most az igazi barátságról beszélek, nem haverokról, kedves ismerősökről. Meg tudnád mondani, hogy a legjobb barátod mitől lett azzá, és miért nem más? Mert ha csak azért, amit pontokba fel tudsz sorolni, hogy így és úgy viselkedett veled, akkor az csak érdek, nem más.
Ugyanígy van a szerelemmel is. Lehet, utólag meg tudod mondani, mit szerettél a másikban, de amikor ott vagy vele, megismered, nem tudsz racionális, elfogadható okokat rá. Mert lehet, találkoztál vonzóbb, jóképűbb, kedvesebb férfival, de mégis egy másik az, akibe beleszeretsz.
Igaz, hogy sok nő abba lesz szerelmes, hogy végre jön valaki, aki tetszik és foglalkozik vele, elindul egy kapcsolat, biztonságban érzi magát, és ezt az érzést szereti, miközben látja, érzi, hogy a másik sok mindenben nagyon nem felel meg, és nem olyan, akit ő szeretne, de inkább nem akarja ezt látni, és ráhúzza, hogy nem olyan.
További ajánlott fórumok:
- Hol találok normális nőt?
- Nem találok normális barátot, mindenki csak kihasznál.. és már ezek miatt nagyon bizalmatlan vagyok... Nem hívok meg senkit hozzám ..
- Miért nem találok munkát?
- Szombat este találok valahol normális fogorvost, aki nem horror összegért töm fogat, Budapesten?
- Miért találok nehezen olyan embereket, akik szeretni tudnak?
- Miért van az hogy nem találok egy filet a gépemen? Írom a problémát...