Miért nem jó az internetes ismerkedés? (beszélgetős fórum)

Nem jó és nem is rossz. Egy lehetőség, amivel lehet élni. Vannak előnyei és hátrányai is, mint mindennek. A cikkben leírtak igazak, viszont nagy előny, hogy az életben soha annyi emberrel nincs lehetőséged találkozni és megismerkedni - bármilyen kalandosan is él valaki - mint egy netes társkeresőn.

Egyebekben van igazság, de ettől még lehet jól használni ezt a lehetőséget, csak okosan kell csinálni. Ön- és emberismeret kell hozzá és intelligencia. Egy képcsere, egy email-csere, egy chat-beszélgetés, ennyiből már el lehet dönteni, hogy érdemes-e találkozni valakivel, vagy nem. Ha igen, jöhet a találka, neten tovább nem érdemes húzni egymást...

Egyébként bárki bármennyire szidja a társkeresőket, egy korábbi kapcsolatomat én is ott ismertem meg, és a környezetemben is ismerek több ilyen párt, akik így jöttek össze.

köszi :)) és az első randinkon összefutottunk egy barátnőmmel, akinek úgy mutattam be,hogy "bemutatom a leendő férjem" nagy röhögés volt, én sem gondoltam komolyan, hozzá is tettem, hogy így kell elveszíteni egy palit az első randin, aztán 3 év múlva összeházasodtunk..:D szokott a férjem viccelődni,hogy mekkora hibát követett el :D :D

A humor fontos egy kapcsolatban...átsegít a nehézségeken is.....:)

Ja az anyuci, igen :) és anyucira mindent lehet fogni. Anyucinak segít, közben meg megy a barátnőjéhez... azért problémás a net, mert nagyon sok a hazug és nehéz kiszűrni őket, Kell valami radar hozzájuk, csak az a baj, hogy az néha elromlik...

Olyan sztorijaim vannak... az egyik "exemnek" a netről (ott ismertem meg) volt egy nője. A nő, mikor kiderült, hogy csalja (nem velem, mert akkor még nem voltam, aztán párhuzamosan voltunk a hímnek) elkezdett e-maileket írogatni a fickónak az apjának (aki olyan 70 éves bácsi) és olyanokat írt bele, hogy a férfi kivel csalja és hogy hol találta meg az elektromos kütyüt, szexuális segédeszközt a hímnemű lakásában...meg részletesen leírt női neveket, akivel megcsalta... mindezt a bácsinak. Nagyon durva. Persze, azóta is együtt van a csávókával...

Miért, nem jó?

Szerintem mindegy, hogy milyen módon ismerkednek meg az emberek, az a fontos, később hogyan alakulnak a dolgok!

"na.amikor a férjemmel elkezdtünk a neten egy mondatos leveleket váltani, azt hitte,hogy be vagyok szívva.(sose szívtam).szétröhögte magát rajtam állítólag, mert vicceseket írtam...aztán amikor találkoztunk, folytattuk élőbe..annyit nevettünk, és ez 10 év után is meg van..."

Ez aranyos és jó.

"Maximum annyit tudsz eldönteni, hogy elsőre tetszik-e az, amit látsz vagy sem."

Ez egy irtó izgalmas kérdés, ti. persze, eldöntöd, hogy tetszik-e, amit látsz, de az is teljesen félrevezető. (Órákig lehetne lamentálni a fényképek természetéről: elcseszett, béna, nem ad vissza semmit, vagy éppenséggel sokkal jobb, mint a valóság, vagy 10-15 éve készült, satöbbi.)

Magyarán szólva SEMMIT, AZ ÉGVILÁGON SEMMIT nem tudsz arról, hogy kivel is állsz szemben.

Mivel igen sokat próbálkoztam (elképesztő történeteim gyűltek össze), kábé annyit tudtam leszűrni (és igazából ezt is egy fiatal srác mondta nekem, nem én jöttem rá), hogy akivel még a levelezés sem megy, az felejtős.

Oké, a köv. lépcső a levelezés, abból talán valamit leszűrsz (NEM, NEM A HELYESÍRÁSRA GONDOLOK, mert nem érdekel). Hogyan ír, kedves-e, milyen gyakran ír, kérdez-e valamit, előrukkol-e új témával vagy csak arra válaszolgat, amiket én kérdeztem, satöbbi.

Jönne a cset, telefon. Minek? Egy vadidegennel?

Akkor már inkább csapjunk a lecsóba és találkozzunk MINÉL HAMARABB. Akkor jön a huzavona. Most nem érek rá. Most ebben a pillanatban érek rá (tényleg volt ilyen!). Majd jövő héten érek rá. Vagy: nem ajánlja fel, hogy találkozzunk, én meg nem igazán akarom felajánlani, mert azt gondolom, ez a férfi feladata lenne. (Ahogy az is.)

Nem tudom...eleinte igen is meg voltam feszülve, hogy jujj mit írjak, hogy jó fejnek tűnjek, aztán rájöttem,hogy ez hülyeség..add magad, azt meglátjuk mi lesz..na.amikor a férjemmel elkezdtünk a neten egy mondatos leveleket váltani, azt hitte,hogy be vagyok szívva.(sose szívtam).szétröhögte magát rajtam állítólag, mert vicceseket írtam...aztán amikor találkoztunk, folytattuk élőbe..annyit nevettünk, és ez 10 év után is meg van...

Ezt elmesélem...volt egy Dénes nevezetű ürge...szerintem több kereke lógott, én már a randi elején tudtam,hogy az életbe többet nem akarom látni..fel is hívattam magam egy barátommal, hogy mentsen ki...Dénes közölte velem,hogy ne mondjak semmit, hogy jó volt e a közös kávézás, illetve, hogy lesz a folytatás, majd emailben megbeszéljük...:D :D :D hiába mondtam,hogy ne fárassza magát, nem szükséges írnia, ennyi volt és kész...de csak egy oldalnyi emailt küldött, amelyben kielemezte,hogy miért nem jövök be neki, és hogy nem akar tőlem semmit, és hogy ne haragudjak rá..._:D :D..wtf?! hát ettől érezte férfinak magát, hogy ezt leírhatta...borzalom

Viszont van olyan ismerősöm,aki sajnos belefutott olyanba, aki egy pszichopata volt,és szószerint menekült előle....

Igen, jó sokan hozzászóltunk :) és tök "szimpi", hogy a FÉRFIÚ, akinek ezt a csodálatos cikket köszönhetjük, természetesen eltűnt és cseszik bekukkantani a tyúkudvarba. Valószínű a leveleit olvassa. :)

Egyébként nyakamat rá, hogy volt már egy cikke kábé fél évvel-egy évvel ezelőtt? Annak sem volt semmi értelme. Vagy most lett vége annak a kapcsolatnak, amit azzal a cikkel gereblyézett össze?

Ennek a cikknek a címe sem állja meg a helyét...

Én a férjemmel neten ismerkedtem meg (LB), mire eljutottunk oda,hogy személyesen találkozzunk (kb 2 hét) addigra tök sokat megtudtunk egymásról, illetve, hogy közös kedvenc helyeink vannak, és amikor meg volt az első randi, és utána még a sokadik, egy csomó élményben volt részünk...

Nyilván én is belefutottam egy-két rossz élménybe, amin most már csak nevetek, de akkor nagyon bosszantó volt,hogy micsoda hazug, aljas emberek vannak, de hát ez az utcai ismerkedésnél is megeshet..

Aki talpraesett, nyitott az bárhol bármikor tud ismerkedni..

Az emailezés és a FB-ozás, a neten vásárlás,az online bankolás, online TV és online újság olvasás már mindennapi tevékenység, sőt már szinte követelmények is!Miért ne lenne mindennapi az online társkeresés is?Persze, mint minden társkeresés kockázatos lehet ez is.De, ha megkérdeznénk a váló párokat hol ismerkedtek, hogy mégis vállnak, szerintetek mi lenne a válasz?

Én,özvegyként és 52 évesen a Randivonalon ismerkedtem a férjemmel.Semmi más esélyem nem lett volna megismerni másképp, hiszen habár egy városba éltünk mindennapi útvonalaink sohasem hoztak volna össze!És,immár öt éves házasság és nyolc év együttélés után még mindég azt mondom hogy életem egyik legjobb döntése volt a társkereső használata!

A netes társkeresésről annyiszor, annyi helyen volt már szó, hogy lehetetlen lenne még közelítő becslést is adni. Én azt nem értem, hogy EZ AZ EGÉSZ CIKK tulajdonképpen miről szól. Többször is elolvastam és a köv. jutottam.

A) Dézsy István így próbál ismerkedni. Elolvassák nők (ez egy női fórum) a cikkét és írnak neki, hogy de hát István, olyan jóképű vagy, te biztos találnál valakit és akkor ő visszaír, hogy Aranka, te nekem nagyon szimpatikus vagy, de ne mutass magadról fényképet, mert akkor elvész a spontaneitás, ne is áruld el, hogy hány éves vagy (ő ugye olyan pontosan adja meg a szül. időpontját, hogy majdhogynem horoszkópot lehetne belőle csinálni), hanem találkozzunk a Tündibündi kávézóban és beszéljük meg.

B) A honlapjának a linkje szerepel a cikkben, melyből megtudhatjuk, hogy ő segít. Ingyen. Vajon kinek, kiknek? Miért? Milyen végzettséggel? Miért ingyen?

Rejtélyek.