Miért nem állunk ki jobban a jogaink, a véleményünk mellett? (beszélgetős fórum)

Ezért írtam azt, hogy Magyarország ma ott tart, mint a Lajtától nyugatra kezdték a szabadrablás kapitalimusában, az pedig a XVII.-XVIII. században volt, de ott már a szakszervezetek annyira erősek, hogy egy egész országot meg tudnak bénítani, ha jogos követeléseik vannak. Van Munkaügyi Bíróság is, ahol a munkajogi pereket ingyen, és gyorsan tárgyalják, ha valakit jogtalanságok érnek...

Tudom, hogy nem mindenki csinálja ezt végig, de nem kell becarinak lenni, mert akit el lehet taposni, azt el is kell!!

Aki gyáva nyuszi, az nem is fog semmire menni, mert ha tényleg jól dolgozol, akkor nyugodtan megmondhatod a véleményedet is, mert minden főnökben meg van a cezarománia, csak nélkülözhetetlenné kell tedd magad, akkor véleményed is lehet.

Egyébként pedig gyáva nép lettünk (tisztelet a kivételnek!) mert nem tett jót a sok maffiáskodó cég és főnök ennek az országnak. A szakszervezetek pedig még mindig a régi elvtársakból állnak, és nem függetlenek. A tagoktól kellene,hogy kapják a fizetésüket, akkor majd járna a szájuk, mert éhen vesznének, ha fizetés nuku!!!

A férjem is mindig meghúzta magát a munkahelyén, mert ha szól akkor biztos kirugják. Olyan 3-4 éve már megmondja, ha nem tetszik neki valami és érdekes nem rugták ki.

Mindenki fél a következményektől, mert azt gondolja csak ő veszthet.

Ezzel teljes mértékben egyetértek. Szegény alkalmazott ilyen esetben azt sem tudja mit csináljon. Az ő helyzetébe is bele kellene gondolni.

Egyébként ha jól belegondolunk nem értelmetlen ez a szabály. A bolti szarkák miatt találhatták ki. Nagyon könnyű elrejteni valamit a csomagok alá vagy közé és ha ellenőrzik legfeljebb annyit mond, hogy elnézést, ezt nem vettem észre, hogy ott maradt. Nem mindenki becsületes.

Meg kellett volna csinálnia amit kér tőle a pénztáros, majd utána, hogy ezt a procedúrát elkerülje legközelebb beszélni a biztonsági őrrel, hogy ha itt van a főnök hívja már ki legyen szíves , mert beszélni szeretne vele.

Mi van akkor, ha a pénztárosnő is kiáll magáért és nem vállalja fel, hogy anélkül beüti a a vásárolt dolgokat, hogy kipakolná a kocsiból?

Mert én biztos nem engedtem volna neki.

Vagy megszokik vagy megszökik. :-))

Én sem háborodom fel soha azon, hogy ha szatyorral megyek be egy üzletbe akkor be kell mutatni annak a tartalmát. Holott mondhatnám én is ne nézzenek már tolvajnak.

Egyszerűen elfogadom a bolt szabályait.

Csak háborodom fel, ha az eladó olyan hangnemben szolgál ki ami szerintem sértő.

Ott abban a helyzetben hogy menne a főnökhöz, miközben áll a pénztárnál a kocsival, mögötte a többi vásárló boszankodik, hogy menjen már, stb. Iyenkor szokták nagyobb helyeken belső telefonon hivni a főnököt az kijön, és intézkedik.

Valóban kellemetlen helyzetbe hozta a pénztárost, de ott abban a pillanatban nem tehetett mást szerintem. vagy valóban HIVATNIA kellett volna a főnököt más valakivel. Hát, nem egyszerű..

Nekem is mindig azt mondták, hogy mert minden ellen lázadok. A férjem mindig csitított meg általában mindenki. A férjem mostmár belátja, hogy nem lázadok csak kiállok a jogos igazamért.

Volt a műszakiosztállyal egy millós vitánk, hát én nem hagytam magam és így lett 160 ezer belőle. Így hát megérte fél évig hadakozni velük. A rendőrségen egy 10 ezres bírságot intéztem el.

Azért vannak a hivatalnokok, rendőrök ilyen nagy mellénnyel, mert mindenki kussol meg fizet. Ez nem jól neveltség kérdése.

A szüleimet annak idején sárba taposták, és ők nem variáltak, mert úgy gondolták nem kell a bajt tetézni. Eredménye annyi, lett hogy emberileg is és anyagolig is tönkre tették őket.

Ha ott van a közelben a főnöke és látja nem követeli meg az ami az elvárás, ha nem is rúgják ki, de biztos lekapják a 10 körméről.

Ezzel a pénztárosnőt hozta kellemetlen helyzetbe. Holott ő csak egy alkalmazott. A főnökhöz kellett volna mennie és panaszkodni, hogy neki ez a rendszer nem tetszik.

Viszont azt is figyelembe kellett volna venned, hogy a pénztárosnőtől ezt várják el a főnökei. Én biztos azt mondtam volna, hogy inkább egy vevőt veszítsek el, mint esetleg az állásom.

Mondtam volna, hogy akkor viszont látásra és kérem a következő vásárlót.

A biztonsági őr pedig visszatolta volna a kocsit az áruval együtt.

Ha ez a szabály nincs mit tenni, még akkor sem ha értelmetlen.

Ez egy jó kis történet. Hasonló esetben én is igy jártam volna el. Teljesen igazad volt!!

Csak hát ez megint egy konfliktus helyzet volt és sokan ettől ódzkodnak és inkább behódolnak. Nem lenne szabad.

Azért, mert a többség birka, s a kissebségtől meg nem akarják elfogadni, ha kiáll az igazáért, mondván: „mit ugrál, ha a többinek megfelel” az eljárás, hangnem, bármi. Csak egy példa.

A P…y-ben vásárolok rendszeresen ásványvizet. Általában 5 egyforma 2 literes pakkot (több családot én látok el). Az egyenként 12 kg-os csomagokból nem voltam hajlandó, csak egyet a szalagra rakni. Mert ha mindet felrakom, az a derekamnak pontosan kétszer 48, azaz 96 kg, közel egy mázsa plusz terhelés. (A pénztárosnő 48 kg-járól nem is beszélve.)

pénztárosnő: legyen szíves mindet felrakni, ez az előírás

én: nincs az a hatom; dolgoztat engem eleget a cégem, ez az üzletlánc nem fog

pénztárosnő: kirúgnak az állásomból, ha nem pakoltatok ki mindent

én: itt a biztonsági őr, láthatja, hogy nincs más a kocsiban; és különben is hívja ide, aki ezt a hülye szabályt hozta; egyébként meg kikérem magamnak, hogy tolvajnak néznek

pénztárosnő: mindenki mindent kipakol, csak maga nem

én: azért, mert a többi birka, én nem fogok gerincsérvet kapni

a mögöttem álló vásárló: köszönöm szépen

én: bocsánat, a jelenlévők mindig kivételek

pénztárosnő: rakjon fel mindent, mert addig nem megy tovább a sor

én: akkor még a jövő héten is itt fogunk állni

A pénztárosnő kétségbeesett arcát látva a biztonsági őr ellenőrizte a kocsim, s bólintott: minden rendben, lehet blokkolni.

Abban az üzletben soha többé akarták velem kipakoltatni a nagy súlyú, egyforma árukat.

A hálózat egy másik boltjában megismétlődött az eset. Ott az lett a megoldás, hogy a biztonsági őr kipakolta, majd visszarakta a kocsimba a pakkokat, ami nekem még ezután is 120 kg mozgatását jelentette, hiszen be kellett raknom az autóba, majd onnan kirakni az 5 db 12 kg-os csomagot.

Tehát igenis ki kell állnunk magunkért, még ha a legcsekélyebb méltánytalanság is ér. Persze, bizonyos határokon belül, nem kitéve magunkat kétes elemek megtorlásának.

Ki kellene állni a jogainkért, de ez egy munkahelyen például visszafelé is elsülhet.

Úgy rúgnak p....n, hogy csak nézel!

A jogaink és a véleményünk mellett érdemes kiállni, de csak nyugodtan, harag nélkül.

Vannak olyanok, akik annyira harciasan védik az érdekeiket egy életen át, hogy a személyiségük eltorzul, és mindenkiben ellenséget látnak.

Nem tudni, de én biztosan meg nem szólaltam volna. :D

Annyira bátor nem vagyok, hogy ilyen emberekkel leálljak. Ahhoz még gyúrnom kéne kicsit. :P

Mindenkinek más a tűrőképessége. Valaki 5 perc várakoztatástól dühbe gurul, valaki pedig 5 órát is kibír.

Igen, és van ami Neked piszlicsáré, és kirobbantott patália, meg van akinek komoly, mert lehet, hogy nem ismered a hátterét amiből kiindult az egész. :))

Az ilyen szituációkhoz találták ki a toleranciát, mint erényt. Ha valaki kifejleszti ezt a lelkében, azt nehezebben sodorják ki az élet kisebb-nagyobb problémái. Tudni kell, hogy minél idegesebb természetű egy ember, annál kisebb a toleranciaküszöbe. Mindenkinek más a tűrőképessége. Valaki 5 perc várakoztatástól dühbe gurul, valaki pedig 5 órát is kibír.

De fogalmazhatnánk másképpen is, például a megbocsátás, ami egyben tolerál és elfogad.

Nem a helyzet idegesít fel minket, hanem mi idegesítjük fel magunkat a helyzeten.

Kiállni magunkért akkor érdemes, amikor valóban szükségét érezzük. A piszlicsáré ügyek miatt kirobbantott patália egyszerűen nevetséges, és az illető saját magát hozhatja kellemetlen helyzetbe.

Nem szabad mindenre hevesen reagálni. Az visszataszító. Éretlen személyiségre jellemző.