Miért nehéz kimondani, hogy "légy szíves, segíts!"? (beszélgetős fórum)

Tényleg nem tudsz leszakadni...

De most tényleg...honnan tudhatná a haver, rokon, barát, kollega, hogy nekem megoldhatatlan problemám van, ha nem mondom?

De ha már mondom, nem egyszerűbb, ha azt is mondom, hogy segíts kérlek, ha tudsz, minthogy mondom, és közben lesem, hogy leesik-e neki?

Jaja, ismerem 😂

Mondjuk ez az egyik véglet..

A másik meg az, ha vki várja, hogy a néni nekiálljon könyörögni

Pedig tudja, hogy segítségre van szüksége - hát erről nem tudok leszakadni, annyira nonszensz 😂

Mondom, nem vagyunk egyformák.

Én nemcsak hogy nem várom el a kérés nélküli segítséget, hanem nem is veszem jónéven. Én döntöm el, hogy mikor van szükségem segítségre, és akkor szólok.

Tudod, a vak néni esete, akit átkísérnek a zebrán, miközben nem is akar átmenni...:)

Tök mindegy, ki nem tud, lehet a szomszéd is.

A kiindulópont: az egyik nem kér, a másik meg tudja, hogy képtelen megoldani az egyik, de arra vár, hogy kérjen.

Én erről gondolom, hogy ha tudom, hogy nem tudja, akkor mire várok?

Természetesen visszautasítottad?

Mi ebben a természetes? De tényleg....

"Egy ismerősöm nem azt szokta mondani, hogy "szólj, ha kell valamit segíteni", hanem azt, hogy "Jöttem segíteni."

Hát én baromira nem örülnék, ha valaki beállítana, hogy "jöttem segíteni", ha én nem kértem. Eleve nem szeretem, ha valaki csak úgy beállít. Lehet, be sem engedem. Látod, mennyire nem vagyunk egyformák?

Megbocsatok

És talán kérdezd erről a fórumindítót, én a nyitó hsz-re reagáltam.

Másrészt meg miért kellene hasonlóan gondolkodnunk meg cselekednünk?

"biztosan tudom, hogy nem tudja megoldani"

Na de honnan tudod? Ha ő nem mondja? Már megbocsáss, de én úgy gondolom, hogy egy másik embernek, főleg ha nem él velem egy háztartásban, nem kötelessége az én nehézségeimmel foglalkozni.

Az én problemáim az enyémek. Ha nem tudom megoldani őket, segítséget kérek. Kevesebb leszek tőle?

Ez az, amit én most tanulok. Leszokni arról, vagy legalábbis csökkenteni, hogy mindenki kívánságát lesve gondolatolvasóként működjek. A segítőkészségemet nem adom fel, de szükségét érzem, hogy NÉHA kérjenek meg a segítségre, ne csak megköszönjék.

Azt is tanulnom kell, hogy én is kérjek, ha valamivel nem boldogulok egyedül. Sosem késő!

Nálunk a családban van olyan, aki nem kér, de elvár. Erre pl. nem.szoktam reagálni, úgy vagyok vele, hogy az elvárások az ő gondolatai.

Ha az elvárást megfogalmazza és kimondja, az már kèrés, akkor ha tudok, segítek.

Kb. másfél hónappal ezelőtt megígérte ismerősöm, hogy segíteni fog egy ügyben. Én hülye, hittem neki. Ma ismételten rákérdeztem, hogy azért már jó lenne...közölte, hogy nem tud.

Most futhatok másfél hónap késéssel.

Többek között ilyesmik miatt sem kérünk segítséget. Amit magunk meg tudunk tenni, az biztos.

Csak azt, hogy "juszt se", nem feltétlen gőgnek kellene venni.

Minden ember más habitusú, van, aki tényleg nem tudja kinyögni, valahogy ellenkezik a személyiségével, ki tudja, mi okból, pszichológiához nagyon értők már elemezték ezt, meg fogják is elemezni. :)

Vannak, akiknek ezerszer könnyebb adni ,mint kérni, és ettől ők is szenvednek.

De az, hogy "biztosan tudom, hogy nem tudja megoldani" ... - az nekem egyenlő a kérés nélküli segítségnyújtással.

Kevesebb leszek tőle? Nem.

Nézd, vannak emberek, akik juszt sem kérnek segítséget. Mert ők megoldják. Én meg nem szeretek tolakodni.

Én öt éve egyedül élek, a férjem meghalt, a gyerekem 1000 km-re lakik. Bizony sokszor van szükségem segítségre. Nekem nem esik nehezemre kérni.

Nem azt mondom a kollegának, hogy ötször ígérte a vízszerelő, hogy jön felszerelni a csaptelepet, és közben lesem, hogy leeseik-e neki hanem megkérem, hogy jöjjön el, és csinálja meg.

Én úgy gondolom, szóból ért az ember.

"Mi is ugy voltunk nevelve,hogy nem szerettunk kolcson kerni".

Segítséget kérni, és kölcsönkérni nem ugyanaz.

Engem úgy neveltek, hogyha valami bajod van, mondd el, ne várd el, hogy a másik kitalálja.

Mondjuk ha valaki nem boldogul mittudomen szatyrokkal, vagy leejtett valamit, ilyesmi,akkor én azonnal segítek,nem várom meg,hogy szóljon,hisz lehet nem fog, inkább kinlodik.

Nekem meg semmibe nem telik.

Jobb helyeken ezt empatiának hívják.

Amikor látod, hogy "biztosan tudod, hogy valaki nem tudja megoldani" - így szólt a nyitó hsz.

Van, aki szereti nézni, ahogy vergődik a másik, és várja, hogy kérjen

Én nem.

Mi is ugy voltunk nevelve,hogy nem szerettunk kolcson kerni,.

Nemely ember csak azt tudja,hogy allandoan kolcsonker penzt,mikor megkapja a fizeteset,szinte ramegy a visszaadasra,nemhiaba van egy kozmondas,"addig nyujtozkodj,amig a takarod er"

Legyen szep vidam napunk.

Ha a másik oldaláról nézzük, szerencsések voltunk, hogy nem küldtek bennünket a szomszédba ezt-azt kérni. De lehet ez az oka, hogy nehéz segítséget kérni.

Kérés helyett csak közöljük, hogy mi a gond. Elromlott a....

Lenne időd erre, arra?