Miért nehéz kimondani, hogy "légy szíves, segíts!"? (beszélgetős fórum)
Köszönöm!
Épp ezért kellett titokban főznöm. A reggel nem bírtam meginni, de de délre megfájdult a fejem, ez a függőség... Előttem volt a szomszédasszony telefonszáma, de valahogy nem éreztem úgy, hogy helyénvaló lett volna magamnak kérni kávét, amikor ott volt tőlem pár méterre minden hozzávaló. A sütemény felszeletelésében kellett kérjek segítséget, mert úgy remegett a kezem, hogy nem bírtam megcsinálni.
Ez így van!
Ma olyan megható volt látni, hogy falun a szomszédok kéretlenül jöttek segíteni a halottas házhoz. Ott az a szokás, hogy a házinak még kávét sem szabad főznie (azt titokban főztem), hozták az ebédet, még sütit is sütöttek.
Nem mondtad, hogy segíteni akarsz - nem tudhatta, hogy nem el akarod-e venni a cuccát.
Sok hírt hallani idős embereket ért bántalmazásról, lopásról,, stb., biztos félt a szerencsétlen.
De legalább kommunikáltatok róla, tisztáztátok. (Elhiszem, hogy furán esett Neked persze.)
Mi időnkben még nem volt apaszabi szülés után, a mostaniak mások már.
Pont ugyan így jártam én is.
Sajnáltam, de örültem is, büszke voltam rá, hogy milyen kis harcos életrevalók kettecskén :)
Utólag bevallották, hogy nagyon megbánták ... :DDD
"Az alapszituációt nézve: szülés után mindenkinek van segítségre szüksége, pláne első gyereknél."
Na igen. Amikor a lányom szült, én is így gondoltam, hogy odautazom bár egy hétre. Az én anyám is jött, igaz, egy városban éltünk. Kivett egy hét szabadságot, reggel jött, este ment.
Legnagyobb meglepetésemre a gyerekem közölte velem, hogy ne! otthon lesz a vejem, ők majd megoldják.
Meglepődtem, már csak azért is, mert általában azért panaszkodik, hogy túl keveset megyek.
Megvallom, rosszul is esett. De elfogadtam, hogy ő így akarja.
Semmi ilyesmitől nem tartok. De már nem építek "sógor-koma" kört, inkább végre sikerül felszámolni, már csak páran maradtak. Gázszerelő bácsit kb. tíz éve egyetlen alkalommal vettem igénybe, azóta szolgálom... Nem esik le nála a tantusz. de ő öreg, és már valóban rászoruló lett :D Én nem panaszkodom segítség hiánya miatt, csak jelzem, hogy vannak esetek, amelyek mások, mint a többi. Egyáltalán, maga a "segítség" szó rengeteg dolgot takar: lehet gyakorlati segítség, anyagi, tanács, lelki támasz stb.
Családon belül szerintem nem kapcsolattól függő, hanem embertípustól.
Nem élek soha hallomásokból, van összehasonlítási alapom :D
Az utóbbi 8 évben tapasztaltam jómagam is olyan dolgokat itt Budapesten, amik vidéken nem fordulnak elő, bár nem a VII. kerület vigalmi negyedében mozgok éjjelente, és mégis :)
Ha értetted volna, pont hasonlót írtam én is, hogy nem a szomszédasszonyok szóbeszédjére kell hallgatni, de attól még léteznek valós dolgok, úgymint a nagyváros - vidék másféle lét- és életformája.
De ügyfeled, ergó ismered. Nem állt fenn a veszély, hogy elrabol, vagy ilyesmi, nem értem, miért sétáltál inkább a zuhogó esőben, ahelyett, hogy ültél volna vele a kényelmes autóban.
És ez is csak egy érdekes megfigyelés, nem bsztatlak, vagy ilyesmi ;)
Meg amit michelle.r írt, hogy dédelgetik a sérelmeiket, és még egy olyan fontos családi eseménynél mint a gyermekszületés, sem tudják félretenni magukban, mert a kismeny párszor szeretett volna kettecskén lenni az urával, nem a mami társaságában ... vagy mittudomén, mi minden miatt lehet megsértődni.
Ok bármi lehet, ha valaki sértődni akar.
Igen, ez tényleg így van...
Szerintem az lehet az oka, hogy az ember ezt gondolja: "Az a fő, hogy nekem jó legyen, más meg boldoguljon úgy, ahogy tud". És itt a baj.
Elszoknak tőle az emberek, főleg nagyvárosban, ahol annyi szörnyűségről mesélnek a szomszédasszonyok is, meg elég, ha híradót néz az ember.
Mondjuk Pécs is nagyváros, de a fővároshoz képest már ég és föld. Ha leszállok a vonatról, egy bácsi rögtön a kezembe nyomja a telefonját, hogy legyek szíves tárcsázni a fiát, mert ő nem jól lát (hogy fordulhatna elő ez Budapesten, ahol jó eséllyel valaki már fut is el a telóddal?), másik meg útbaigazítást kér ...
Valahol ezt mind értem.
De hogy egy családban miért nem lehet úgy élni, hogy megkérdezni, kell-e segítség, na, azt nem tudom.
Mert ő egy ügyfelem, akivel munkán kívül semmilyen kontaktusban nem vagyok. Mondhatni, számomra idegen.
Egyébként érdekes megfigyelés, hogy idegenek gyakran segítőkészebbek, mint a közeli hozzátartozók, tisztelet a kivételnek.
Ígérettel tele van a padlás.
További ajánlott fórumok:
- Nem tudom, hogy mit csináljak..légyszíves segítsetek, adjatok tanácsot..
- Aki tud, legyen szíves segítsen!
- Lányok, légyszíves segítsetek!:)
- Virágkötők segítsetek, legyetek szívesek! Milyen levelek ezek?
- Tényleg ilyen nehéz kimondani?
- Nem tudom, nehezemre esik kimondani azt, hogy "szeretlek", leírni se szerettem soha. Mi lehet az oka?