Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Miért nehéz kimondani, hogy "légy szíves, segíts!"? fórum

Miért nehéz kimondani, hogy "légy szíves, segíts!"? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
150. 124637ff9b (válaszként erre: 146. - Menekülés)
2017. szept. 24. 07:55
Neked van a legnagyobb igazad! 👌
149. csikil4ny (válaszként erre: 148. - Mária 54)
2017. szept. 24. 07:38

Köszönöm!


Épp ezért kellett titokban főznöm. A reggel nem bírtam meginni, de de délre megfájdult a fejem, ez a függőség... Előttem volt a szomszédasszony telefonszáma, de valahogy nem éreztem úgy, hogy helyénvaló lett volna magamnak kérni kávét, amikor ott volt tőlem pár méterre minden hozzávaló. A sütemény felszeletelésében kellett kérjek segítséget, mert úgy remegett a kezem, hogy nem bírtam megcsinálni.

148. Mária 54 (válaszként erre: 145. - Csikil4ny)
2017. szept. 24. 07:26
Bizony, nehéz helyzetben jólesik a kéretlen segítség. Ha kérted volna, kávét is főztek volna szívesen. Őszinte részvétem.
147. ibolyka43 (válaszként erre: 145. - Csikil4ny)
2017. szept. 24. 04:45
Igen,ez igy szokas faluhelyen.
2017. szept. 23. 20:48
Mert az ember vagy túl büszke, vagy félénk, vagy annyi elutasítást kapott, hogy már nem kér. És van az a kategória aki szerint csak az a jó amit ő csinál...
145. csikil4ny (válaszként erre: 143. - Ina87)
2017. szept. 23. 20:45

Ez így van!


Ma olyan megható volt látni, hogy falun a szomszédok kéretlenül jöttek segíteni a halottas házhoz. Ott az a szokás, hogy a házinak még kávét sem szabad főznie (azt titokban főztem), hozták az ebédet, még sütit is sütöttek.

144. Mária 54 (válaszként erre: 143. - Ina87)
2017. szept. 23. 20:08
Hiszem, hogy sok ember kérés nélkül is segít. Sőt, meg is köszönik a rászorulók. Ritkább az, hogy nyíltan odaforduljanak és megkérjenek valakit, hogy segítsenek.
143. ina87
2017. szept. 23. 18:37
kevés az az ember aki a nehéz vagy bajba jutott embernek fel ajánlja a segítséget az nélkül h kérné az ember,meg vannak azok a táborok amikor kap segítséget és még meg köszöni vagy vissza segiteni eszébe se jut,pedig ha az emberek egy kicsit nyitnának egymás felé akk talán kicsit könnyebb volna.
142. csikil4ny (válaszként erre: 132. - Selena78)
2017. szept. 22. 14:25
Még jó, hogy megbeszéltétek. Mikor mi mentünk haza a kicsivel a szülészetről a tágabb család apraja-nagyja bent várt a hálószobánkban. Azt hittem soha nem mennek haza.
141. Bözsi néni (válaszként erre: 118. - Michelle.r)
2017. szept. 22. 14:16

Nem mondtad, hogy segíteni akarsz - nem tudhatta, hogy nem el akarod-e venni a cuccát.


Sok hírt hallani idős embereket ért bántalmazásról, lopásról,, stb., biztos félt a szerencsétlen.

140. alidamolnar (válaszként erre: 132. - Selena78)
2017. szept. 22. 14:08

De legalább kommunikáltatok róla, tisztáztátok. (Elhiszem, hogy furán esett Neked persze.)

Mi időnkben még nem volt apaszabi szülés után, a mostaniak mások már.

139. alidamolnar (válaszként erre: 118. - Michelle.r)
2017. szept. 22. 14:00
Mélyiterjúra, hát ez haláli:))))))))
138. globus (válaszként erre: 136. - Epresturmix)
2017. szept. 22. 12:19
Szerintem vidék ebben tényleg eltér a fővárostól. Mivel sok-sok éve ugyanazon helyen dolgozom, az emberek úgy érezhetik, hogy régi ismerősök vagyunk, ennek kapcsán gyakran kérnek olyan szívességeket, ami másutt eszükbe sem jutna. Nem törik le a kezem, ha néhányat teljesítek, de egy idő után baromi bosszantó tud lenni, ha itthon hívogatnak, utcán leintenek, vagy mondják, hogy "magának úgyis útbaesik, hazafelé hozza el", banyek, a saját dolgaimat teszem félre miattuk.
137. 124637ff9b (válaszként erre: 132. - Selena78)
2017. szept. 22. 12:16

Pont ugyan így jártam én is.

Sajnáltam, de örültem is, büszke voltam rá, hogy milyen kis harcos életrevalók kettecskén :)

Utólag bevallották, hogy nagyon megbánták ... :DDD

136. Epresturmix (válaszként erre: 133. - Globus)
2017. szept. 22. 12:15
Igen! :D Én utálok rászorulni másokra! De sajnos van, amit én sem tudok egyedül megoldani! De látod, duplán visszaadom basszus! Mert egy hülye vagyok, és arra gondolok, mi van ha megint nem lesz más választásom, mint neki szólni? De megszüntetem a problémát és leteszem a jogsit, veszek egy kisautót! :) Elegem van már, de komolyan!
135. selena78 (válaszként erre: 134. - 4331bba7c7)
2017. szept. 22. 12:13
Nem. Tényleg megoldották.
134. 4331bba7c7 (válaszként erre: 132. - Selena78)
2017. szept. 22. 12:12
Nem bánta meg?
133. globus (válaszként erre: 131. - Epresturmix)
2017. szept. 22. 12:08
Úgy-úgy... és röhej, hogy még te érzed magad kínosan.
132. selena78 (válaszként erre: 117. - 124637ff9b)
2017. szept. 22. 12:02

"Az alapszituációt nézve: szülés után mindenkinek van segítségre szüksége, pláne első gyereknél."


Na igen. Amikor a lányom szült, én is így gondoltam, hogy odautazom bár egy hétre. Az én anyám is jött, igaz, egy városban éltünk. Kivett egy hét szabadságot, reggel jött, este ment.


Legnagyobb meglepetésemre a gyerekem közölte velem, hogy ne! otthon lesz a vejem, ők majd megoldják.


Meglepődtem, már csak azért is, mert általában azért panaszkodik, hogy túl keveset megyek.


Megvallom, rosszul is esett. De elfogadtam, hogy ő így akarja.

131. Epresturmix (válaszként erre: 130. - Globus)
2017. szept. 22. 12:01
Ezt úgy utálom! Egyik nap a lakásban ragadtam és segítséget kértem, hogy vigyenek be dolgozni. Már 2 napja masszírozom a nőt. Pff...ezentúl ha összesz***m magam, akkor se kérem meg semmire! :D
130. globus (válaszként erre: 126. - Michelle.r)
2017. szept. 22. 11:58

Semmi ilyesmitől nem tartok. De már nem építek "sógor-koma" kört, inkább végre sikerül felszámolni, már csak páran maradtak. Gázszerelő bácsit kb. tíz éve egyetlen alkalommal vettem igénybe, azóta szolgálom... Nem esik le nála a tantusz. de ő öreg, és már valóban rászoruló lett :D Én nem panaszkodom segítség hiánya miatt, csak jelzem, hogy vannak esetek, amelyek mások, mint a többi. Egyáltalán, maga a "segítség" szó rengeteg dolgot takar: lehet gyakorlati segítség, anyagi, tanács, lelki támasz stb.

Családon belül szerintem nem kapcsolattól függő, hanem embertípustól.

129. 4331bba7c7 (válaszként erre: 118. - Michelle.r)
2017. szept. 22. 11:52
Metróaluljáróból vezető lépcső tövében volt egy mami nyanyatankkal. Jó napom volt, meg amúgy is anyám szépre jóra nevelt. Mondom csókolom, felvigyük a cuccot? Elkezdett legyezgetni, mint amikor a légy a kajára száll. Hát tudod... 😄
128. 124637ff9b (válaszként erre: 127. - Michelle.r)
2017. szept. 22. 11:25

Nem élek soha hallomásokból, van összehasonlítási alapom :D

Az utóbbi 8 évben tapasztaltam jómagam is olyan dolgokat itt Budapesten, amik vidéken nem fordulnak elő, bár nem a VII. kerület vigalmi negyedében mozgok éjjelente, és mégis :)

Ha értetted volna, pont hasonlót írtam én is, hogy nem a szomszédasszonyok szóbeszédjére kell hallgatni, de attól még léteznek valós dolgok, úgymint a nagyváros - vidék másféle lét- és életformája.

127. michelle.r (válaszként erre: 122. - 124637ff9b)
2017. szept. 22. 11:14
Ó basszus, a negyedét se hidd el annak, amit hallasz, hogy mi történik Budapesten :D Kb. a tizede sem történik meg, mint amivel az emberek riogatják egymást. Viszont így tényleg szépen elidegenedünk, és akkor lehet majd hosszasan értkezni arról, hogy milyen szörnyű lett a világ, bezzeg régen ;))
126. michelle.r (válaszként erre: 121. - Globus)
2017. szept. 22. 11:10

De ügyfeled, ergó ismered. Nem állt fenn a veszély, hogy elrabol, vagy ilyesmi, nem értem, miért sétáltál inkább a zuhogó esőben, ahelyett, hogy ültél volna vele a kényelmes autóban.


És ez is csak egy érdekes megfigyelés, nem bsztatlak, vagy ilyesmi ;)

125. 240a440c77 (válaszként erre: 124. - 124637ff9b)
2017. szept. 22. 11:09
Ja, igen, úgy dédelgetik, mintha drágakövek lennének, holott féltéglák. Megbocsátani nehezebb, a másik szemében meglátni a szálkát könnyebb...
124. 124637ff9b (válaszként erre: 123. - 240a440c77)
2017. szept. 22. 10:59

Meg amit michelle.r írt, hogy dédelgetik a sérelmeiket, és még egy olyan fontos családi eseménynél mint a gyermekszületés, sem tudják félretenni magukban, mert a kismeny párszor szeretett volna kettecskén lenni az urával, nem a mami társaságában ... vagy mittudomén, mi minden miatt lehet megsértődni.

Ok bármi lehet, ha valaki sértődni akar.

123. 240a440c77 (válaszként erre: 122. - 124637ff9b)
2017. szept. 22. 10:54

Igen, ez tényleg így van...

Szerintem az lehet az oka, hogy az ember ezt gondolja: "Az a fő, hogy nekem jó legyen, más meg boldoguljon úgy, ahogy tud". És itt a baj.

122. 124637ff9b (válaszként erre: 120. - 240a440c77)
2017. szept. 22. 10:37

Elszoknak tőle az emberek, főleg nagyvárosban, ahol annyi szörnyűségről mesélnek a szomszédasszonyok is, meg elég, ha híradót néz az ember.

Mondjuk Pécs is nagyváros, de a fővároshoz képest már ég és föld. Ha leszállok a vonatról, egy bácsi rögtön a kezembe nyomja a telefonját, hogy legyek szíves tárcsázni a fiát, mert ő nem jól lát (hogy fordulhatna elő ez Budapesten, ahol jó eséllyel valaki már fut is el a telóddal?), másik meg útbaigazítást kér ...

Valahol ezt mind értem.

De hogy egy családban miért nem lehet úgy élni, hogy megkérdezni, kell-e segítség, na, azt nem tudom.

121. globus (válaszként erre: 86. - Selena78)
2017. szept. 22. 10:34

Mert ő egy ügyfelem, akivel munkán kívül semmilyen kontaktusban nem vagyok. Mondhatni, számomra idegen.

Egyébként érdekes megfigyelés, hogy idegenek gyakran segítőkészebbek, mint a közeli hozzátartozók, tisztelet a kivételnek.

Ígérettel tele van a padlás.

1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook