Miért lebecsültebb szakma a szociális terület az egészségügynél, hiszen sok esetben összefonódnak, pl. az idősgondozás, ápolás? (tudásbázis kérdés)
Igen, ez így van. A halott ellátása engem is megvisel, bár nem a megszokott módon. Nekem már elég sok jutott, bár ez relatív, már nem számolom, de közel járok a 20-hoz.
Az én végzettségem "csak" szociális gondozó és ápoló. Van érettségim is, nagyon szeretnék erre még valamit "ráépíteni", vagyis tanulni, de nem tudok. Amit lehetne, azt nem indítják, amit indítanak, ahhoz kevés a végezttségem. A HID-at nem tudom megcsinálni, mivel a melóhely nem támogat, annyi szabadságom és szababdidőm meg nincs, ami a renegteg gyakhozorlathoz kell.
MINDEN ELISMERÉSEM AZ IDŐSEKET GONDOZÓKÉ.
Egyetértek vele, hogy nagyon sok esetben idegmunka, de azmellett fizikailag is megterhelő, amit végeznek. (85 éves anyósom velünk él, házi segítségnyujtást vagyok kénytelen igénybe venni, mert dolgozni járok. De a hétvége csak a miénk...)
Hálás köszönet fáradozásukért.
Szia!
Én is idősek otthonában dolgozom, 8 éve. Szintén (megyei)önkormányzati fenntartású. Sajnos van benne némi igazság, amit írsz, de általánosítani nem lehet, nem is szabad. Igen,van olyan kórházi nővér,aki lenéz és van aki nem. Találkoztam ilyennel is, olyannal is. A mi munkán( is) nehéz, mind fizikailag, de én inkább pszichésen érzem nehéznek az utóbbi időben. De a kórházi nővéré szintén sem könnyű! Igaz, hogy cselédnek néznek a hozzátartozók is, de még sokszor az öregek is. Az egyik munkatársamnak pont a múlt héten mondta az egyik (nemrég beköltözött) néni: "de jó cselédek vagytok lányok!" Hát köszi!
Sokszor érzem, hoyg kész, nem csinálom tovább, dühöngök magamban sok mindenen, aztán meg mégsem vagyok képes elmenni, mást keresni, mert mégis szeretem csinálni.Azokért a nagyon ritka köszönömökért.....
Közhelynek tűnik, de szerintem igaz:jobb ha nem várok hálát Senkitől-semmiért, így nem érhet csalódás.
Megteszek MINDENT ami az erőmből telik.. aztán a lelkismeretem megnyugszik, nem rajtam múlt "csak"
Nekem például az előítéletekkel kellett küzdeni, hogy miért váltottam egy másik, talán jobban fizetett, "elismert" szakmából-arra, hogy az Időseket ápoljam :)
A lányom is dolgozott szoc.otthonban. Igaz Ő titkárnő volt, de a lenézést ő is, és én is megtapasztalta(tam). Pedig én csak néha "szaladtam" át hozzá (kettőnk munkahelye kb. 100 méterre volt).
Most jöttem haza a kórházból és ott is olyan "lesajnáló" hangnemben beszéltek az ott dolgozókról.
Szerintem azok a nővérkék, ápolók, ápolónők minden tiszteletett megérdemelnek.
Nem egyszerű egy idős beteg embert ápolni, nem csak fizikai, hanem sokszor szellemi gondok is vannak.
Én szociális területen dolgozom, de így konkrétan még tapasztaltam. Persze olyannal már találkoztam, aki szakmailag egy kicsit többet képzelt magáról és megpróbált lekezelni, de nem sikerült neki:)
Még ha így is lenne, nem szabad teret engedni ennek a dolognak, hogy a munkára is rányomja a bélyegét. Mindenki értékes szakember a maga területén és nem véletlenül vannak, így felosztva az áplási szakterültek. Aki pedig a hozzátartozók közül viselkedik így a saját bunkáságát mutatja ki. Hisz ha ő olyan nagyszerü ember, akkor miért szorul az idősek otthonára? És értékelje, hogy van a ki gondoskodik a családtagjáról.