Miért kell egy férfinak nála 15 évvel idősebb nő? Normális ez? (tudásbázis kérdés)

Kedves Erzsi!Olvastam a hozzászólásod, és úgy döntöttem hogy elmesélem az én történetemet.Elöljáróba annyit magamról hogy nyáron fogom betölteni a 40.évemet,van egy 14 éves fiam és férjnél vagyok.Egy teljesen hagyományos középszerű életet éltem,egészen tavaly szeptemberig.Azután felborult az életem!Azzal kezdődött hogy az anyagi helyzetünk miatt, kénytelen voltam elmenni külföldre dolgozni.Nagyon nehéz volt hogy egyik pillanatról a másikra,teljesen ki lettem szakítva az addigi megszokott környezetemből.Aki dolgozott már kinn az tudja miről beszélek.Többen voltunk magyarok és ez egy kicsit segített, nem éreztük magunkat annyira egyedül. Volt ott egy 24 éves fiatal fiú, akivel eleinte nem is foglalkoztam, mert ezzel a korosztállyal nekem nemigen voltak közös témáim és viszont.De azután egy helyre kerültünk a munkahelyünkön és elkezdtünk beszélgetni már csak azért is hogy legalább az ember ne legyen teljesen, úgymond"kukaságra"ítélve.Azután már kerestük egymást hogy együtt menjünk dolgozni,enni,kávézni,cigizni.A hetek,hónapok múlásával,egy rendkívül mély szoros és különleges barátság alakult ki közöttünk ami megváltoztatta az erről a korosztályról alkotott véleményemet és hozzáállásomat.Egyféle dacszövetség és összetartás alakult ki közöttünk.Én úgy vigyáztam rá mintha a fiam lett volna,Ő pedig úgy tekintett rám mint az anyjára és legjobb barátjára egy személyben.Mindent meg tudtunk beszélni egymással még a legtitkosabb vágyait is elmondta nekem mert tudta hogy megértem és nem fogom kinevetni.Egy idő után észrevettem,- amit csak egy nő tud a hatodik érzékével észrevenni-,hogy másképpen néz rám egy ideje.Bevallom először zavarba jöttem, mert nem értettem mi történt.Furcsa volt hogy minden ok nélkül rajtam felejtette a szemét apró ajándékokat hozott és a megszokottnál is figyelmesebb volt.Azután úgymond leesett a "kétfillér"hogy bizony az én kis barátomnak többet jelentek már, mint eddig.Teljesen eltanácstalanodtam és patt helyzetbe kerültem. Nem tudtam hogyan kezeljem ezt a helyzetet,ezért úgy döntöttem hogy úgy csinálok mint aki nem vett észre semmit.Éltünk ugyanúgy ahogy addig, de éreztük,ez már több mint barátság.Időközben eljött a karácsonyi szünet és vártuk a hazajövetelt.Rendeztünk egy búcsú bulit ahol nagyon jó volt a hangulat,nevettünk,örültünk,hogy vére hazamehetünk és sírtunk hogy el kell válnunk egymástól.Azon a bulin,a fiú nem vette le rólam a szemét,pedig igyekeztem Őt kerülni ami végül is sikerült és csak reménykedtem hogy nem veszi észre.Még a legelején mikor beszélgettünk,kiderült hogy nem lakunk egymástól messze, és akkor Ő felajánlotta hogy a téli szünetben elvisz haza,amit én örömmel elfogadtam.Elindultunk haza felé,és csupa semleges dologról beszélgettünk egészen az út végéig.Amikor elváltunk, megígértük hogy keresni fogjuk egymást.Azután én éltem tovább az addigi megszokott életemet de valami hiányzott és nem találtam a helyemet,mikor is rádöbbentem hogy szerelmes lettem.Úgy ért engem mint egy villámcsapás.Ezt az érzést nem tudom leírni,csak az értheti aki már átélt ilyet.Teljesen kétségbe estem!Mondtam magamnak hogy családanya,feleség vagy,nem szabad ilyen érzéseket táplálni.De az érzéseknek nem lehet parancsolni.Már alig vártam a visszatérést.Mikor eljött a nap,eljött értem mert megbeszéltük hogy vissza is együtt megyünk.Mikor megláttuk egymást megállt az idő!Csak néztük egymást és nem jött ki hang egyikünk torkán sem.Nagy nehezen összeszedtem magam,és megszólaltam,hogy el kellene indulni,mire Ő is észhez tért és beültünk az autóba.Nem akarom hosszú lére ereszteni a dolgot,nem történt közöttünk semmi,még csak egy csók sem,de folyton csak rá tudok gondolni,mindenről Ő jut az eszembe,és nagyon rossz hogy már nem látom,nem hallom a hangját!Nem kívánom senkinek ezt az érzést mert nagyon rossz.Ezt a történtet,-ami nem végződött happy end-el,azért meséltem el,mert azelőtt én is élesen elítéltem a nagy korkülönbséget két ember között,főleg ha az a nő javára volt. Talán az Isten így büntetett meg a korábbi nézetem miatt,nem tudom,de azt megtanultam hogy nem szabad ítélkezni addig amíg mindkét felet meg nem hallgattuk.Sosem tudhatjuk mikor kerülünk pontosan ugyanolyan helyzetbe.Azért meséltem el mindezt mert azóta is szeretem és tudom hogy Ő is engem de pokol lett azóta az életem. Azt tudom hogy soha nem fogom tudni Őt elfelejteni,mert úgy érzem mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot ami mindig hiányozni fog.Ez volt az én történetem, remélem sokan okulni fognak belőle,és nem tesznek elhamarkodott kijelentéseket.További szép napot és minden jót kívánok:Szerelmes szív

Az adott kérdésre válaszolva,nem normális. Már bocsi,de miről írsz? ezt olvasva éreztem tőled áradó rossz indulatott. Bár én nem akartallak fel idegesíteni a véleményemmel. Nem ez volt a célom,az ujjunk sem egyforma mi emberek is különbözőek vagyunk. A vélemény az lehet ilyen -olyan soha nem mi döntjük el mi a helyes. ( Még szerencse) Majd az élet pofonokkal visszavág a kiváncsiskodó embereknek.Mert szerintem egyáltalán nem normális még a 15 év sem. Attól viszont ha mégis ilyet látok,nem fogom öket bántani. Aki viszont az én közelemben van ifjúság nem fogom nekik azt súgallani hogy persze nyugodtan kisfiam,most már mindent szabad. Gondolom azért vannak olyan kapcsolatok ami Rómeó és Juliának illő korkülönbség ellenére. Ez a kevesebb. Kivételek mindig voltak! Az idő múllásával jönnek majd a gondok. Mert tegyük fel 35 éves a nő 20 éves a fiú,összeházasodnak. Tellik múllik az idő Aztán odaérnek a hölgy 65 éves lesz az életpárja meg még csak 50 éves. Hát még sokat kell akkor a tudománynak fejlödnie,hogy ezt a szépen palástolt korkülönbséget megoldja. Aki ezt semmi áron nem tudja elfogadni,az fél az öregedéstől. Strucc poltika, hazudik saját magának is,csak hadd villoghason fiatalabb párja mellett. Lehet ezért a hiúságáért nem is találja meg az igazi élete párját. Ez egy vélemény volt,és nem pálca törés.

Neked elhiszem! :))

az nem

és ha az apja lehetne az nem undorító?

én szerintem ez nem normális hiszen akár a gyereke lehetne undorittó,

Szépen leírtad. Igazad van. Igy gondolom én is.

:)Jogos..

Nem hibád csak kicsit túl lett pörgetve és nem maradt az eredeti témánál.Ám a 40-60év olyan ritka lehet,hogy azt véleményezni értelmetlen.

Az én hibam, én hoztam fel a mari zsuzsit aki 61 elmult meg a 21 éves gyereket. Engem szidjatok, én offoltam. 15 év nem gond . Annyira.

Már bocsi,de miről írsz?Nem 80éves nőről meg 20éves fiúról szól a fórum,hanem 15év korkülönbségről!

Köszi a megerősítést!

Azt a "hülyeséget"én írtam,hogy tart a szerelem,majd elválnak utjaik.Én nem ítélkezem mások felett,mindenki olyan virágot szagol,amit leszakít.Ha csapdába csalja egyik a másikat valami okból majd tanulnak belőle,és legközelebb biztos meggondolják mit fognak csinálni,és mindenki olyat keres,akivel jobban megérti magát,hamár egyszer fiatalabbat vagy idősebbet választott előzőleg.

Van a közelemben , törtenetessen 1-nagyon szep Magyar nö ! Aki 40-eves , a fiuja 24-eves ! Es nem a nö szivozott es szivozik hogy,hazasodjanak össze , hanem a srac ! Ugy , hogy szerintem , mint mar irtam a szerelmet,szeretetet nem lehet korhoz kötni !

Talán azért írok ide még mindig mert nem tudom emberekből valahol mintha hiányozna a méltóság.Az én szememet igenis zavarja a hatalmas korkülönbség,és aki ebből valami irigységet próbál kovácsolni azt akarja ezzel súggalni..hogy biztos azért ír ilyeneket mert prüd meg hasonló kifogásokkal erőlteti bemutatni hogy már a mai világban bizony már mindent szabad.Hát ez a baj! Mert vannak egyes emberek akiknek feltűnési viszketekségben szenvednek.Nincs ott semmiféle szerelem.csak olyan jó poénnak tartja hogy ő még ezt is megteheti mert frankón nézz ki.Na de akkor hol marad kérem,a méltóság? mert gondolkodjatok ha egy kb 60-80-nas éveit tipró nő még mindig tegyük fel jó húsban van amit én nem hiszek, akkor is őrülnél neki ha pl.-ul 20 éves fiad haza állít anyu bemutatom a szerelmemet.Inkább maradok maradi és nekem majd a fiam korban hozzáillő lánnyal kzdjen.Meg milyen hülyeség az hogy tart ameddig tart majd akkor ugyis elválnak..ilyent is olvastam.Szerintem meg igenis minden kornak megvan a szépsége csak azt tudni kell megélni.A méltóságon azt értem, hogy azért tudni kellene viselkedni emberhez méltóan. Akkor talán nem fordulna elő,hogy az óvónő nem is tudja mit mondjon a gyerekért érkező szülőnek. Ha ez igy folytatodik,még azt is megérhetjük,hogy teljesen elveszíti az a szó hogy édesanya,nagymamma,édesapa,nagypapa,unoka...értelmét.Mert most mit látni? A szülönek fontosabb a szerető mint a saját gyereke.SZÉGYEN! Ez azért van mert felrúgják,az idő törvényeit és ilyen emberbe még van aki szerelmes?Hát ez amit lehet igy-úgy kiforgatni támadni prüdséggel meg amivel itt egyesek azt akarják bebizonyítani hogy helyes. A fiatalokat meg sajnálom hogy a pénz reményében,mindenre hajlandó egynémelyikük. Ezt sok szemét ki is használja.A Mari Zsuzsira ezután ha látom valahol,nem az éneklés jut eszembe róla. Hanem most rontja el egy fiatal fiú életét.A szerelemhez két ember kell,hogy az müködni tudjon. Most akkor hihető tombol ott a szerelem? Mert én nem hiszem el.Amúgy én ismerek idős hölgyet vagy urat aki másért értékes,szereti a családját unokáját,és ott még van értelme a szónak.A szépséget nem csak egy fiatalab hapival, lehet bizonyítani,bár ez szememben csöppet sem szép.Ide bizony értelemben fel kell nőni.Most aki ezek után nekem ide írkál minden féle maradiság meg prüdséget annak én meg nyugodtan irhatnám hogy ....hajlamai vannak!

Saját tapasztalatból mondom,az én párom 8évvel korábbi születésű,de Ő az öregebb. :))

A kinézettől sok függ.No nem feleannyi korúaknál,mert ha jó a smink,közelről látszik a "vakolat" de ha fiatalos a nő,és érettebb külsővel rendelkezik a férfi a 10-15 év még nem látványos a külső szemlélőnek.A ki öregszik-ki fiatalodik a párjához,ez kölcsönhatású.Is,is.

És nem döbbenék ha a párjaként mutatná be,menne tovább a beszélgetés.És remélhetőleg senki ne nyilványítson ilyenkor véleményt előttük,beszélje meg otthon ,ha valami nem tettszik.

A lakóhelyemen is van egy hölgy,akitől jóval fiatalabb a párja,de egyáltalán nem feltűnő,most hogy a hölgy fiatalodott-e hozzá,vagy a férfi öregedett meg,tudja a fene.:))Most éppen azon gondolkodom,ha mondjuk 25 éves párom lenne,nagyon rosszul esne,ha pl:egy társaságban megkérdeznék tőlem,hogy a fiad? Én biztos nem kérdeznék elsőre,ha ilyen szitu akadna,megvárnám míg bemutatja.Ti erről mit gondoltok?

bocsi:sokszor

Igen,bár solszor az irígység megnyílvánulása az ítélkezés igazi oka.Saját sikertelenségének kivetülése van sokszor a háttérben.ami szánalmas.

Sajnos hogy sok a buta ember!

Nekünk nőknek is különböző férfiak jönnek be akár alkatra,akár korban.Mondják,hogy a szerelem vak,de két ember érzéseit elítélni mert régen nem az volt az elfogadott...butaság.

Most valami rosszat írtam?:))

Ez is nagyon jó gondolkodásra vall!

Mindenki olyat választ amilyet akar,ha elmulik a szerelem és rájönnek hogy nem illenek egymáshoz,ugyis elválnak utjaik.