Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Miért idegesít ennyire az anyám? fórum

Miért idegesít ennyire az anyám? (beszélgetős fórum)


1 2
36. grizus
2013. máj. 3. 04:22
Pedig pont az kell, megtanulnod szeretni őt. Nekem is sok bajom volt az anyámmal, ma is azt gondolom, hogy mikor 15 éves voltam, nem sok szeretetet küldött felém, és pár éve is csinált velem olyat, amit sokáig nem tudtam megbocsátani, mégis... ő az anyám és nagyon szeretem. Gondolj arra, hogy mennyire bánni fogod, hogy nem szeretted, ha már nem lesz. És szeresd.
2013. ápr. 13. 16:02

Ez az az idézet, amit az előző hsz-ben említettem:



Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát!

2013. ápr. 10. 19:09

Már nem élek az édesanyámmal, idősek vagyunk mindketten, nagyon szeretjük egymást, mindent megtesz értem és fordítva. De ha nála vagyok pillanatok alatt meg tud sétődni valamiért, én nem értem az okot és már ideges vagyok. Ennyi.

Olvastam, azt hiszen itt a Hoxán, de nem biztos egy levelet, ezzel a címmel :Kedves Lányom !

Remélem megtalálom, mert elmentettem. Én ilyen feszült hangulatban, mielőtt visszaszólnék erre a levélre gondolok, és megbékélek. Persze nekem könnyebb néhány napnál többet nem töltünk együtt.

Beteszem a levelet, ha meglelem, a lényege: Kedves lányom, ha megöregszem és ezt,meg ezt teszem, gondolj arra, hogy amikor gyerek voltál....

2011. máj. 1. 21:43
Most szerencsére átment rajtam egy időre :)
32. dcf348385f (válaszként erre: 1. - Linda111)
2011. máj. 1. 21:34

Generációs,családi és egzisztenciális különbség -- akár. /Lent olvastam, el kell fogadni.S igen,kellene./

Nem minden anya képes leválni a gyermekéről, ill. fordítva, de ez nem jelent épp energiaelszívást.Inkább szeretethiányt, figyelemfelkeltést, mert testi-és nem ilyen - tüneteid lennének.

31. syria (válaszként erre: 13. - 745c235007)
2011. ápr. 27. 22:09
Azért tettem oda azt, hogy "talán".
30. Linda111 (válaszként erre: 26. - 745c235007)
2011. ápr. 26. 15:40
Nagyon erős vagy lelkileg, gratulálok hozzá, ahogyan kezelni tudod a dolgokat!
2011. ápr. 26. 15:03
A nagyobbik lányom sosem szeretett reggel felkelni és most se,minden reggel morog ,durcás, és mindenkihez van egy két keresetlen szava, szóval jobb nem kerülni az útjába,ha visszaszóltam régen, hát, két napig se beszéltünk. Ma már tudok alkalmazkodni és meg sem hallani.
28. f1fee9d062 (válaszként erre: 21. - Átlagos)
2011. ápr. 26. 13:46

Hm... igaz, ezzel mi is így vagyunk a lányommal! :) Megjön, és egy napon belül a plafonon vagyok tőle! Alig tudom türtőztetni magam... Más a tempónk.


Meg van itt egy másik dolog, mikor apámmal anno összekülönböztünk... mindig arra gondoltam, amennyire én nem vagyok reális neki, az ő számára én pont ugyanannyira nem vagyok az. A távolság A-ból B-be ugyanakkora, mint B-ből A-ba!

27. 82911758aa (válaszként erre: 24. - Linda111)
2011. ápr. 26. 13:31
Én is elbeszélgetek velük de ha kérik és mi megmaradtunk mint nő a nővel beszélgetéssel,és nem a prédikációval és sose jövök azzal hogy bezzeg az én időmben.......Na erre én is a falra másznék.Sohasem követelek de a saját szobájukat ők takarítják ennyi, és a suli,ha minden ok én is ok.
26. 745c235007 (válaszként erre: 25. - Linda111)
2011. ápr. 26. 13:30

az, de megéri az erőfeszítést!! :))


az Én Anyukám pl. folyton mártírkodik!! nagyon nehéz (volt) elviselni. Ő egy tipppikus energiavámpír. Folyton azt akarja hogy a világ körülötte forogjon és nem válogat az eszközökben...


Én, felismertem ezt a kis játszmát, megértettem hogy miért csinálja (ez sem volt egyszerű!) és már nem zavar. Sokszor már sajnálom Őt, mert tudom hogy közben Ő maga mennyire "szenved" saját Maga miatt...!!! Nem bántom emiatt, mert tudom jelenleg nem képes ezen változtatni és lehet (nem biztos) hogy ez már ebben az életben így is marad...

25. Linda111 (válaszként erre: 23. - 745c235007)
2011. ápr. 26. 13:24
Köszi szépen a tanácsot, bár ez tényleg nagyon nehéz :/
24. Linda111 (válaszként erre: 22. - 82911758aa)
2011. ápr. 26. 13:23
Na ez az amit az én anyám nem bir ki :/
23. 745c235007 (válaszként erre: 19. - Linda111)
2011. ápr. 26. 13:19

Saját tapasztalat: akkor fog elmúlni ez az érzés, amikor képes leszel Őt elfoagni! Ez nem azt jelenti hogy egyet kell értened Veled mindenben, hanem hogy el kell fogadd Őt úgy ahogy van! Ugyanis, Ő per pillanat legjobb tudása szerint cselekszik, és eként nevelt fel Téged... erre volt képes... és most pedig szintén azt és úgy teszi, amire képes... ezt most nem ledegradálóan értem ám!!!


el kell fogadd Őt!!! mert az az Ő élete, ez a Te életed és már nem változtathastz rajta... ha elfogadod, megérted Őt, akkor meggyógyulnak sebek!! hidd el, tapasztalat!!! bár, az is tapasztalat hogy nagyon nehéz!!!!!!!!

2011. ápr. 26. 13:18
Egy bizonyos szeretet az kell, de meg kell húzni egy bizonyos határvonalat, kamasz lányaimnál is eljött az a bizonyos idő amikor már nem kicsik de nem is felnöttek,hagyom hogy ők próbálkozzanak a nagy életben de a háttérben figyelem őket és megvárom hogy szóljanak ha kell a segítség.
2011. ápr. 26. 13:17
Nincs ennek szerintem olyan mélyen gyökerező oka. Én pl szeretem Anyámat, de két nap alatt simán össze tudunk veszni, pedig egyikünk sem idegbeteg típus. Haverjaim szintén így vannak vele. Ez tutti genetikai dolog!
20. Linda111 (válaszként erre: 17. - 82911758aa)
2011. ápr. 26. 13:14
Juj az nem jó...nekem is mindenbe beleszól, pl. ha házimunkát is végzek itthon, akkor is képes 20-szor elmondani hogy mit csináljak, mintha akkor tenném először.....szerintem neki az is az egyik baja, hogy nem tudja elfogadni ill. felfogni hogy már nem vagyok kisgyerek.
19. Linda111 (válaszként erre: 16. - 745c235007)
2011. ápr. 26. 13:13
Sajnos sokmindent nem tudok elfogadni a viselkedésében :/
18. Linda111 (válaszként erre: 14. - F1fee9d062)
2011. ápr. 26. 13:12

Kb. serdülőkoromban kezdődött...akkor azt hittem, a pubertással jár,de mostanra abból már kinőttem eléggé :/

Meg ő mindig mondja, hogy igy meg ugy szeret, csak sajnos már többször nem ugy viselkedett, hogy ezt is érezzem....persze tudom hogy hálásnak kell lennem, amiért főz rám meg gondoskodik rólam stb, nem is erről van szó....csak pl. ma is nagyon fájt a feje, egész nap olyan kinlódó képpel járkál, én meg ahelyett hogy sajnálnám, ilyenek jutnak eszembe, hogy de idegesit a képe....ugyhogy magamat érzem hülyén ilyenkor.

2011. ápr. 26. 13:11
Vannak akik állandóan URALKODNÁNAK , a gyermekük felett, még most is ezt teszi vagyis tenné ha engedném az édesanyámnak.Nekem csak látnom is elég hogy felmenjen a pumpa és a saját házamból is néha ki kell hogy kísérjem mivel mindenbe beleköt és semmi se jó amit csinálok.
16. 745c235007 (válaszként erre: 15. - Linda111)
2011. ápr. 26. 13:10
El tudod fogadni Őt?? Úgy értem teljesen, feltétel nélkül????
15. Linda111 (válaszként erre: 11. - Syria)
2011. ápr. 26. 13:09
Azért ez nem igaz, ő szeret engem, még azért gondolom, valamilyen szinten én is, csak sokszor előjön ez amit irtam...
2011. ápr. 26. 13:06
Mindig így volt ez?
13. 745c235007 (válaszként erre: 11. - Syria)
2011. ápr. 26. 13:06
hát, ezt szerintem túlzás így, egyből kijelenteni!!!!!!
12. 06718ca650 (válaszként erre: 10. - Linda111)
2011. ápr. 26. 13:05
hát akkor íme az ok.
11. syria (válaszként erre: 1. - Linda111)
2011. ápr. 26. 13:03
Talán mert nem szeretitek egymást. :(
2011. ápr. 26. 13:01

Igen, együtt lakunk. Lehet hogy ha külön laknék, akkor elmulna, csak sajnos anyagilag még nem állok ugy (de minden vágyam, hogy ugy legyen). Mert egyetem alatt, amig csak hétvégén voltam itthon,, nem éreztem ezt annyira (csak néha).

Amugy én ugy érzem, hogy lelkileg soha nem értett meg teljesen, mindig csak prédikált, meg mindent jobban tudott, de nem éreztem azt, hogy megértene...ezért már jó pár éve nem is beszélek meg vele semmilyen magánügyet, mert nem vagyok kiváncsi a prédikálására. Persze tudom, hogy jó tanács nem árt a szülőktől elvileg, de ez már nem a jó tanács kategória, hanem a "mindent jobban tudok"-féle.

2011. ápr. 26. 12:59
annyi a különbség hogy Én tudom rá a választ... éppen dolgozom a leküzdésén....
8. 91d4989ab9 (válaszként erre: 1. - Linda111)
2011. ápr. 26. 12:59
nem lehet hogy az ő tulajdonságai amik neked nem tetszenek megvannak benned is és ezért vagy rá mérges tudat alatt?
7. 06718ca650 (válaszként erre: 1. - Linda111)
2011. ápr. 26. 12:58
mindennek oka van. együtt laktok? nem az a baj hogy már te is vágysz arra hogy külön élj?
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook