Miért fontos ennyire a szerelem? (beszélgetős fórum)

Én azt nevezem szerelemnek,ami az igazi szerelem.Ha két ember együtt van és egy idő után elmúlik a rózsaszín köd,a szenvedély,a kívánás,a mélyülés,akkor ott arról volt szó,h mindenhogy kívánták egymást,de a szex varázsa elmúlt,mert szerelemnem volt,aztán együtt maradnak,mert jól kijönnek egymással-mint a nagyon jó barátok-,a szex is jó,de már csak néha kell és így eléldegélnek sokáig,má dolgokban keresve a kiteljesedést,a hétköznapi dolgokkal lekötve magukat.

Mikor viszont évek múlva is szenvedéllyel képes két ember egymásnak esni,mikor mindig kívánjâk egymást,akkor is,ha már nem olyan tökéletes a testük,mint 10évvel azelőtt,mikor nem megszokásból csòkólják egymást,mikor egy sietős búcsúcsók is izgató,mikor magában hordozza a talâlkozás izgalmának ígéretét,amikor nem arra kell koncentrálni,h otthon mi a probléma,hanem kifelé egységet alkotva-nem tudatosan,hanem èrzésben-foglalozni a környezettel.Amikor nem azért nem csalod meg a másikat,mert tiszteled,hanem mert nincs igényed rá,mert vele tökéletes,ő ismer,tudja mi a jò,te is ismered és ilyenkor tovább tudtok lépni,olyan dolgokat kipróbálni,amik belső dolgok,már lelki síkon is elkezdtek felfedezni mindent,finomítva a dolgokat,még tökéletesebbé téve mindent.

A hozzászólásom nem erről szólt.

Nem úgy szeretem, épp azt írtam, hogy a szeretet hasonló, de mindet másért szertjük. A társamat azért mert jól érzem magam vele minden téren.

Szerintem az nem volt még szerelmes, akinek volt első szerelme, második szerelme és sokadik szerelme....

Igen, és példának nem azért hoztam bárkit, hogy ahhoz hasonlítsam.

Én is azt gondolom, hogy aki csak x ideig érzi azt a fajta szeretet, amit szerelemnek nevezünk, az sosem volt szerelmes.

Hát nem tudom....Sokan azt gondolják, hogy szerelmesek, de csak azért, mert azt akarják gondolni, hogy azok, illetve azért, mert azt hallották, hogy aki szerelmes az vak is és rózsaszín ködön át látja a világot és hegyeket mozgat meg, és annak így kell viselkednie, stb.

Szerintem ez baromság. A szerelem épp oly szeretet, mint amit érzünk sokak iránt, csak mindenkit másért szeretünk. Az anyánkat valahol ösztösen szeretjük, mert érezzük a gondoskodását, az apánkat azért, mert biztonságot nyújt, a gyerekünket azért, mert gondoskodni akarunk róla, a társunkat pedig azért, mert jól érezzük vele magunkat. Lehet misztifikálni a szerelmet, ezt meg is teszik, de azért kíváncsi lennék rá, hogy aki ilyen szédületes érzelmeket érez, annak az érzelmei mennyire mélyek, mennyi ideig tartanak ki, valóban hegyeket képes görgetni? Vagy csak olyan jó ezt hangoztatni és az első problémánál lelépni vagy megcsalni a nagy szerelmet, vagy csak egyszerűen kijelenteni, hogy már nem vagyok beléd szerelmes?

Számomra nevetségesek azok, akik nem képesek felismerni az érzelmeiket és azok is, akik túljátszák. Miért játsza túl valaki? Azért, hogy talán akkor ő is elhiszi, hogy szerelmes, ha a környezetét esetleg sikerült meggyőzni? Aki szerelmes az nem a közönségnek játszik, hanem a társának és még véletlenül sem gondolja azt, hogy úgy szeret valakit igazán szerelemből, ha ezt mások észre veszik.

Azzal sem értek egyet, hogy a szerelem elmúlik, mert akinél elmúlik az nem is volt szerelmes. Persze a szeretetünk a hosszú évek során alakul, de el nem múlik, mert épp úgy fontos marad számunkra az akibe szerelmesek leszünk, mint az elején volt, sőt!

Hogy miért fontos a szerelem? Mert csak akkor tudunk kitartani tűzön-vízen át a társunk mellett, ha szeretjük.

mé

nem alusztok má??

Ki mondta, hogy fontos? :-)

(Mindenkinél más-más jelentöséggel bír.)

Szerintem a szerelem azért fontos, mert mindenki aki átélte, főleg a fiatal kori szerelmet, az tudja, hogyhegyeket tudott megmozgatni, mert annyira erős volt az az érzés. Verseket irnak a szerelmesek, meg háborúznak, meg számitógépes programokat találnak ki hogy lenyűgözzék a kiválasztottat. A párválasztás egyik fontos hozzávalója a mi kultúránkban, még ha múlandó is.

Nem annyira fotos, mint a gyerekeinkhez való kötődés például. Másban is lehet örömöt, boldogságot találni, de az ember társas lény, és a mai világban mégis elég magányos, vágyik egy párra, amihez a szerelem kell. Ami aztán jó esetben szeretetté alakul, valódi kötődéssé.

A szerelem családapákat és anyákat kényszerithet a félrelépésre, alválásra. A szeretlenség depresszióba dönt.

Amúgy meg belénk van programozva, ez is csak azért van, mert azoknak az apáknak az utódai, akik az anya mellett maradtak az ősembereknél, nagyobb volt az esélyük a túlélésre és felnövekedésre. Az ember csecsemének ugyani túl nagy a felye, ezért a természet kompromisszumot kötött és az ember felyletlenebbül jön a világra, mit a többi emlős. Az anya is kiszolgáltatottabb mint a többi emlős anya. Csak azok maradhattak életben, akikről gondoskodott egy érzelmileg erősen kötődő férfi.

Gondoljuk át meddig is termelődik szerelem hatására endorfin, 3 évig. Addig ki alakulhat a kötődés, de ha nem, akkor is az utód már legalább járni tud, meg enni magától. A szerelem is csak genetikai program.

Mi nők azt keressük akit le tudunk nyűgözni (a hátsonkkal) :) legalább 3 évig. A férfiak pedig szerelmesek lesznek, de legalább is lenyűgözöttek egy jobb popótól, valljuk be....

Ez a szerelem, és ezért fontos. :) De senki ne értse félre. Én is szerelmes vagyok :)

A szerelem fontos, mert egy embernek, aki éppen a szerelmes párja az illetőnek,

mindenkitől szebb, jobb, kedvesebb és csodálatosabb, hibátlan, gyöngéd, kedves, bájos, bátor és amit csak el lehet képzelni, az :D

Aki szeret csak, az főleg az észből indul ki, nem igazán a szívből.

Az meg tudja magyarázni miért pont azt a másikat választotta.

Aki szerelmes, képtelen racionális magyarázatra, egyetlen szóval tud válaszolni: csak.

Aki szerelmes, nem látja a másik hibáit,

aki szeret, észreveszi és eltünődik rajta.

Felvállaja, vagy sem.

Szóval nehéz kérdés, hosszan és sokat lehetne róla beszélni :D

Nem jól mondod és itt az alapkérdés válasza, ebben :D

Akik átélték, azoknak fontos, - jól mondod

viszont akik még nem, azoknak azért lenne fontos :D

Köszi a választ.

És annak (kitalálom:D ) aki szerelmes lett valakibe, de az a valaki foglalt volt? Így nem lehettek egy pár?:D

Annak fontos vagy nem? Igaz, megtapasztalta, de nem teljesült be.

Akik átélték már a szerelmet, azoknak fontos.

Akik meg nem, azok nem tudják, mi az...:)

Tudom, lehet h*lye kérdés, de tényleg érdekel.

Az emberek miért nemcsak pl. szeretetet(ami ugye még nem szerelem) tartják fontosnak?

Érdekelne, hogy miért kap ekkora hangsúlyt ez az érzés.