Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Miért és mitől féltik annyira a férfiak a szabdságukat, hogy nem mernek házasodni? fórum

Miért és mitől féltik annyira a férfiak a szabdságukat, hogy nem mernek házasodni? (tudásbázis kérdés)


1 2
57. virus2008 (válaszként erre: 52. - Cel)
2012. júl. 18. 15:59
Egyetértek veled.
2012. ápr. 14. 21:10
Ha férfi lennék én sem házasodnék!
55. cypern (válaszként erre: 52. - Cel)
2008. szept. 29. 18:14

Ez teljesen igaz!


Nincs annál idegesítőbb, amikor egy nő ott liheg a nyakadon. Pedig csak annyi a bűne hogy szeret. Szeretettel is meg lehet fojtani...

54. katácskák (válaszként erre: 53. - Cszsuka)
2008. szept. 26. 07:23
Ezzel egyetértek. Embere válogatja. Nem a NEME valakinek.
53. Cszsuka (válaszként erre: 52. - Cel)
2008. szept. 16. 10:23
Én úgy gondolom, hogy a nőkre is érvényes,vagyis: minden emberre:)
52. cel
2008. szept. 16. 10:11

Sajnos a nők nagy része úgy érzi, hogy a szeretett férfi a tulajdona. Pedig nem. A szuverénitásukat féltik a férfiak, jogosan. Az a bizonyos 10% szabadság meg engedhető a házasságban is, sőt több is. Az alábbi mondás ugyan a kutyáról szól, de én a kutyát itt a hűségként értelmezem:

"Az a kutya amelyiket szigorúan tartanak, láncra van kötve, ha teheti megszökik, még a szabadon tartottat el sem lehet űzni a háztól."

Bocsánatot kérek a férfiaktól, de valahogyan illik ez rájuk is.

51. 2d539db31c (válaszként erre: 49. - Ef49c624d0)
2008. szept. 16. 09:36
Köszönöm a jókívánságaidat. Az emberek különbözőek, ez a legszebb bennük. Ki így, ki úgy keresi és találja meg a boldogságot. Hiszen tudod az út sokféle, a cél egy.
2008. szept. 15. 21:51
Das boot(film)!Ez a férfi és nem égyéb!Nézzétek meg hölgyek,és talán tisztábban fogtok állást foglalni!:)
49. ef49c624d0 (válaszként erre: 48. - 2d539db31c)
2008. szept. 15. 21:32
Ámen... Az ilyen gondolkodású emberekre szükség van ahhoz,hogy "életben" maradjunk!Kívánok Nekik minél szebb jövőt.Hiányolom magamból ezt a "képességet",de sajnos én már csak ilyen maradok!Áldás legyen rajtatok,mert Ti tartjátok jelenben a jövőt!
2008. szept. 15. 21:18
Hogy mitől félnek nem tudom... Az én fiaim önként és dalolva mentek bele a házasságba, egyikük 23, a másik 33 évesen. Nem mondják, de nem is látszik rajtuk, hogy megbánták volna. Azt a bizonyos "papírt" esküvő után eltették valamelyik fiók mélyére. Nincs szükségük rá, de azon a napon, amikor kapták az az összetartozás, és a másik ember iránt felvállalt felelősség megerősítését jelentette nekik. Érett, felnőtt, igazi férfiak lettek amióta családosak. A kalitka nyitva van, bármelyikük elmehet a baráti körével egy laza estére. A lányok is csinálnak barátnős napokat. Megbiznak egymásban, igaz nem is adtak okot a bizalmatlanságra. A gyerekekre felváltva vigyáznak, de összehoznak családos napokat is. A baráti körük is többgyerekes emberekből áll. Otthonukra a nyugodt, jó hangulat jellemző, a gyerekek is ebben a szeretettel teli légkörben nevelkednek. Kiegyensúlyozottak, okosak. Én az anyai szivemmel és szememmel úgy látom, hogy nagyon jól irányítják az életüket és boldogok.
2008. szept. 15. 21:03

Lehet, hogy idealista vagyok, de akkor is azt hiszem, ha valaki igazán szereti a párját - akár nő, akár férfi - az iránta való teljes elköteleződést nem érzi "igának".

Attól meg nem lesz senki boldogabb, ha az első nehézségnél a háta mögött hagyja a kapcsolatot.

46. ef49c624d0 (válaszként erre: 42. - Cszsuka)
2008. szept. 15. 19:11
Igazad van... Sajnos a férfiaknál a birtoklási vágy nagyon erős.Ez szerintem genetika.Pontosan,mint az oroszlánoknál.Nem tudatos,hanem ösztönös.Teszem azt,ha egy másik oroszlán megpróbálja elcsábítani az alfa hím "ágyasát",akkor ne csodálkozzon azon,ha kap egyet a képébe.:)Ez a férfiaknál is így működik,de tényleg nem tudatosan... Egyébként a Nőknél is így működik,csak más aspektusban... Láttam én már nőket úgy összevitatkozni egy ruhaboltban,hogy minden pali őket bámulta...:) Nagyon tanulságos volt.:) De....,hogy az eredeti kérdésre visszatérjek... A társadalom,ma már nem követeli meg a házasság intézményét.. Nem leszel attól rosszabb ember,hogy nem hajtod igába a fejed.Tudatosan élünk és nem pedig a társadalmi elvárások szerint,ha pedig így van,akkor ez a jelenlegi helyzet,teljesen érthető.Ma VAN...választási lehetőség,néhány évtizede még nem volt.A "modern" ember már szeretné úgy élni az életét,ahogy kedve tartja és ezért nem nehezedik rá társadalmi nyomás.Te is élheted úgy az életed,ahogy Neked tetszik(félreléphetsz,bulizhatsz egész éjjel,csinálhatod azt,amit a kedved diktál),csak akkor felteszem a kérdést,amivel vissza is kanyarodtunk eredeti témánkhoz... Mi értelme házasodni?;)
45. ef49c624d0 (válaszként erre: 44. - Drnéni)
2008. szept. 13. 10:01
Dugjon egy nagyot és akkor megoldódik ez a probléma is!:)
2008. szept. 13. 08:56
Bezzeg a húgom barátja úgy fél még az összeköltözéstől is, mint a tűztől, pedig 35 éves, felnőhetne már.
2008. szept. 13. 08:54

Kezdem belátni, hogy a férjem mégiscsak maga a tökély, legalábbis az én számomra. 18 évesen jöttünk össze, 11 éve, és a mai napig imádjuk egymást, remélem, most már így is marad. Soha semmiben nem akadályoztuk meg a másikat, szerencsére egyikünknek se jutott soha eszébe olyat tenni, ami a másikat bántaná. Az első perctől egyértelmű volt, hogy összeházasodunk és gyereket szeretnénk, a tanulásra, stb. tekintettel ezzel sokat vártunk. Erről szinte nem is beszéltünk, nem volt lánykérés, annyira természetes volt.

Karrier építésben is mindig támogatjuk egymást. Én eljárok a barátnőimmel szórakozni, ő meg focizni, sörözni, amikor akar. De azért legjobban egymással és a kislányunkkal szeretünk lenni...

Pedig kislánykorom óta mindenki féltett, hogy nem lesz férjem, mert vérbeli feminista vagyok, nem tudom befogni a számat, legfeljebb a férjem kedvéért.

A házasság nem egy darab papír, nekem legalábbis nem. Szerintem aki letette a házassági esküt egy bármilyen templomban, egyetért velem.

Én azt hiszem, hogy ha igazán szeretsz valakit, nem jelent lemondást a teljes elköteleződés. Pl. a férjemen nem látom a frusztráció jeleit, pedig figyelem egy ideje :-).

Nem tudom, mi a titkunk, talán az, hogy egymás legjobb barátai vagyunk, és soha nem játszottuk meg magunkat.

42. Cszsuka (válaszként erre: 28. - Cypern)
2008. szept. 12. 20:24

Érdekes, valahogy én is így álltam hozzá a dolgokhoz. Annyira féltettem a szabadságomat, hogy nem is vettem fel a férjem nevét, mert úgy éreztem, azzal alárendelem magam. Hogy mégis, miért mentem hozzá? Őszintén: hát, építkeztünk, s a kölcsönhöz így kedvezőbbek voltak a feltételek. Most is ugyanúgy szeretem, mint akkor, nem változott semmi, valóban, de valahogy nem tetszett a béklyó- pedig nő vagyok..:) (Remélem, nem baj, hogy ennek ellenére ide írtam)

Én soha nem kérdezem meg, hogy miért ekkor meg akkor jött haza- ott jár, ahol akar- csakhát, elvárnám ezt visszafelé is. Vajon miért nem működik? Ez itt a kérdés igazából! :)

41. Cszsuka (válaszként erre: 40. - Ef49c624d0)
2008. szept. 12. 19:51

Sajnos, a mai világ nagyon veszélyes, ha egy pasi szereti a kilengéseket, mindig az asszony húzza a rövidebbet, mert a férfi megússza akár tünetmentesen, a nő meg futkározhat a nőgyógyászhoz...Ennyit a szabadságról.

Egyébként szerintem is ez a helyzet a férfiakkal, látom, pedig nő vagyok, de nem bírják a béklyót. Egyet azért megkérdeznék: ha egy férfinek kell a kilengés, akkor a nőnek, akit párjának tekint, ezt miért nem engedi meg? Valószínűleg azért, mert egyszerre akar szabad lenni és birtokolni. Csakhát, akkor meg azt kellene tudomásul venni, hogy mindezt a kutyával meg lehet tenni, de az nem tud főzni, stb..:)

Akkor erre én is mondhatnám: Uraim....tessék őket megtalálni...

50-100 évvel sem volt jobb a nőknek, igaz, akkor nem jártak el dolgozni, de nagyon máshova sem - nem az úri osztályra gondolok-, a répaföldön kívül, s szülhették halomra a gyerekeket, meg az "ember" akkor is ugyanúgy eljárt a másik asszonyhoz.

Ha szabadság, hát legyen szabadság. Ha te azt csinálsz, amit akarsz, akkor én is! Szabadon azt teszünk, amit akarunk- mint a nyulak...

Kellemes családi fészek? Kinek? Aki hazajön? Mert aki egésznap itthon volt, annak csak egy robot...

2008. szept. 12. 11:35
Szerintem ezt Cypern fogalmazta meg tökéletesen.Én legalábbis így gondolom.A barátaim egy része már házas ember és sajnos folyamatos feszültségeket okoz,ha el akarjuk őket "csalni" egy-egy sörözésre,vagy bulizásra.Arról nem is beszélve,hogy (önmagamból kiindulva)néha szeretek "eltévedni",ha meglátok egy csini lányt.Ez természetesen nem azt jelenti,hogy nem szeretem a barátnőm,ez pusztán testiség,nem több,de ha ezt az ember házasságon belül teszi meg,az már bűnnek számít.Hiába mondja az ember,hogy a lelkem a Tied,a házasság és a bizalom már elveszett.A szabadság illúziója elveszik a papír által.Ezt nehezen dolgozza fel egy férfi(legalábbis az,akinek potenciája is létezik).Vannak olyan srácok,akik képesek az ösztönökről lemondani(hozzáteszem,nagyon nehezen).Hölgyeim....Őket kell megtalálni!;)Egyébként minden férfi vágya és álma egy kellemes családi fészekbe hazatérni munka után,de a férfiak egy része nem képes "kezelni" az ezzel járó "kantárt".Hiányzik az élet érzés,hogy még mindig élünk és a világ csak a miénk.Jó hosszú monológ volt(elnézést).Egyébként minden férfi álma egy olyan nő,aki mellette áll és számíthat rá,barát is egyben,de soha nem szúrja őt hátba."Sajnos" a világ változik,a nők keményebbek lettek és nem veszik észre,hogy egy férfi nem erre vágyik.Egy férfi számára a nő a szépség,gyengédség megtestesítője,nem pedig az agresszív emberé.Szerintem vissza kellene repülni 50-100 évet úgy,hogy a nőkről levesszük a "rabszolga" béklyót és akkor lehet,hogy a férfiak is szívesebben nősülnének.Persze ez csak az én véleményem.
2008. szept. 12. 10:48
Én magam sem vagyok a házasság híve, a párom viszont annál inkább. Nem azért nem akarok hozzámenni mert nem szeretem. Nála jobban senkit nem tudnék szeretni. Egyszerűen nem értem hogy miért kell hozzá az a papír is. Vagy szertartás és gyűrű nélkül már nem is lehetek szerelmes a páromba?
2008. júl. 2. 14:23

Attól, hogy a házasság megváltoztat mindent... pedig szerintem nem sok mindenben változna, ha valaki együtt él élettársi kapcsolatban, vagy házasságban...

de a pasiknak nem mindegy.... ki érti meg őket?? :S

37. rexona
2008. júl. 2. 14:20

Ez egy jó kérdés.

Különben én 7 éves kapcsolatban élek, de biztos nem házasodunk. A párom nem egy házasságpárti.

Ez van.

36. a834fac15a (válaszként erre: 28. - Cypern)
2008. júl. 2. 12:53
Szerintem már ott probléma lehet,hogy ha az ember úgy érzi,EL KELL,HOGY SZÁMOLJON. A világ legtermészetesebb dolga,hogy a párom és én elmondjuk,mikor merre járunk,mikor érünk haza,stb . -csupán féltésből és szeretetből,nem pedig a muszáj és kötelező érzésektől vezérelve. Ill azt sem értem,"nem szól előre,ha programja van". Ezek előrejelzések a kapcsolat jövőjét illetően.
35. spinneli (válaszként erre: 28. - Cypern)
2008. júl. 2. 12:32

gondolod egy házasságtól ez változhat?

szerintm a térhagyás csak a párokpon múlik, semmi máson.

34. supin (válaszként erre: 30. - Edb6c38cef)
2008. júl. 2. 12:31
Valóban így van! De mi van akkor ha történik valami komoly baj. Ha nincs papír akkor sajnos más a helyzet.. A unokanővérem mellőzte a formaságokat. A párja 11 év után hirtelen meghalt. Ő pedig özvegyit sem kaphat mert nem volt semmi leírva.Ha másért nem emiatt csak kell a papír.
33. medike01 (válaszként erre: 28. - Cypern)
2008. júl. 2. 12:27

én sem vagyok házasságpárti, de szerintem a papírtól nem lesz zártabb a világ.

Az együttélésben ugyanúgy tartozol némi elszámolási kötelezettséggel, mint a házasságban. Mert ez nem a házasság alapja, hanem az együttélésé. Szerintem bármit megtehetsz azután is ugyanúgy, mint előtte. Mert az csak rajtad és a párodon múlik.

32. medike01 (válaszként erre: 31. - 5c31502270)
2008. júl. 2. 12:24

Igen, ez valószínűleg így van.

A párommal 14 éve vagyunk együtt. Gyereket már vállaltunk (mert az nagyrészt az én felelősségem :-) ), de a házasság gondolatától még mindig rosszul van, mert szerinte még nem nőtt fel hozzá.....Soha nem is fog.

2008. júl. 2. 12:15
Nem a szabadságukat féltik, nem mernek felősséget vállalni
2008. jan. 7. 10:18

Moncus, az a lényeg szerintem, hogy együtt éltek. Bár én házasságban élek, de az együttélést is a házassággal egyenrangúnak tartom, hiszen közös örömek, közös bánat, közös kassza, szerintem gyakorlatilag ugyanaz, mint a házasság. Hogy nem anyuci szoknyája mellől járkál Neked udvarolgatni, már az is nagy dolog, hidd el.

Családunkban van olyan lány, hogy 8 éve járnak, és még se eljegyzés, se összeköltözés, na az már elgondolkodtató. De a Te eseted egyáltalán nem vészes, szerintem.

2008. jan. 7. 08:52

Sziasztok!


Érdekes ez a téma.Nekem most ért véget egy 3 éves kapcsolatom,ahol a fiú erőltette inkább az eljegyzés-házasság-gyerek témát.Mire kezdett megtetszeni az ötlet,elhagyott,mert mégsem tudja mit akar,azt sem hogy szeret-e.Valahogy mégis úgy gondolom,ha megtalálom azt a férfit,aki nélkül úgy érzem élni sem tudok,bizony igent fogok mondani. Elmúltam 23,és még nem maradtam le semmiről.Egy házasság véleményem szerint akkor is komolyabb kapocs mint az élettársi viszony.

28. cypern
2007. dec. 8. 22:52

Üdv

Nem konkrétan a házasságtól félünk. hanem a változástól. Elméletileg egy aláírástól nem változik semmi. De, igen. Ha megházasodtál, zártabb lesz a világ. Én sem akarok megházasodni! Nem! Attól a naptól kezdve egy olyan felelősség "zúdul" a nyakunkba, ami elronthatja a kapcsolatot. Én 10 év múlva, munkában megfáradva úgyanúgy be akarok ülni egy sörözőbe egy baráttal, egy üveg sör mellé, és akár éjfélig beszélgetni anélkül, hogy otthon valakinek el kéne számoljak, hol voltam, mit csináltam, miért nem mentem inkább haza stb. Persze mondhatjátok, hogy egy jó kapcsolatban ez nem így van. Persze, a felszínen valóban nem. De a lelked mélyén te is tudod, hogy már összetartoztok, és zavar, hogy nem szól előre, hogy programja van. De persze nem azt akarom mondani, hogy (élettársal élek) élettársam mellett van egy másik életem is, de az így megmaradt szabadságom nem engedném el soha. A házasság csupán egy fogalom. Nem több. Ha összetartozunk, anélkül is összetartozunk. Ha nem, egy darab papír sem segít...

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook