Miért érzek így ezzel a férfivel kapcsolatban? (beszélgetős fórum)

Döntsd már el, hogy mit akarsz. Vagy zárd le és felejtsd el, vagy, ha fontos neked (mert nyilván az, ha mindig találsz ürügyet, hogy ráírhass), akkor igenis rendezd át miatta a napodat.

Legyezgeted a hiúságát, hogy újra és újra keresed. Aztán csodálkozol, ha randira hív, pedig azt szeretnéd, hogy nyisson feléd. Anikor ez megtörténik, akkor meg lepattintod?

Férfi legyen a talpán aki elmegy rajtad.

Ha legközelebb fórumot nyitsz róla, akkor legyen benne valami fejlemény végre!

Én csak egy dolog nem értek. Nem tudom, hogy hányadik fórumot indítod ezzel kapcsolatban, de ha neked ennyire fontos, miért nem mész el vele?

Leírásból a pasi sem 100%-as, ne érts félre (de Te sem vagy az), de epekedve várod, hogy valamilyen ürüggyel ráírhass, elhív valahova Te meg lemondod?

Ha ennyire oda vagy érte, akkor menj el vele, vszínű 1-2-szer meg akar fektetni, aztán úgysem fog többet keresni a legközelebbi írásnál meg valószínű le is fog tiltani, probléma megoldva.

Csak a kérdésre válaszolva:

Anonimként magyarul azt kérdezed, hogy miért érzel így...

Hát nem ismerünk (csak a folytonos ugyanazon fórumaidról), honnan is tudhatnánk, hogy miért gondolkozol így, miért érzel így?

Valójában nem érzel sehogyan sem, csak szerepelni szeretnél a sok hasonló fórumnyitással.

Egy nő (ember), ha szeretne valamit, akkor tesz. Ha nem szeretne, akkor nem tesz semmit. Te inkább fórumot nyitsz, tehát nincsen semmi a háttérben, csak unalom.

Dehogyis van minden héten ünnep, havonta, kéthavonta szoktam vagy én jelentkezni, vagy ő.

A baj az, hogy én magamtól soha nem írtam volna így neki, de mivel ő folyton írt, szégyellem magam, hogy én ne köszöntsem.

Minden héten ünnep?

Nem semmi!

Régóta tetszik egy férfi, de nagyon hullámzó a viszonyunk. Hol tudunk rendesen beszélni, hol nem. Megromlott ugyan a kapcsolatunk, de fontosabb alkalmakkor köszöntjük egymást. Pont ez történt tegnap is, csak egy egyszerű születésnapi üzenetet irtam neki, viszont őszintén szólva minden alkalommal amikor beszélünk reménykedem abban, hogy megváltozik közöttünk a dolog és nyit felém. Most mondhatni, hogy ez történt, köszöntöttem, megköszönte, majd rámírt, hogy nem találkozunk, amire mondtam neki, hogy bocsi, de délután az egyik barátnőmmel futok össze. Erre persze teljesen kiakadt, majd megkaptam, hogy látja, hogy még mindig nem változtam semmit, nem zavar többet.

Egyrészt nem értem, miért kellene nekem ugrani, és át rendezni a napomat miatta, és miért kellene rögtön fussák a karjaiba, mert ő találkozni hív.