Miért egy gyerek? (beszélgetés)

Sohasem egyformán szeretik őket. Van, akit jobban és van, akit kevésbé. Csak nem vallják be. De a gyerek érzi.

És a kivülállók is észreveszik.

Megtapasztaltam, hogy nem kell ellenség, ha van testvéred.

Szóval én inkább nem adtam a gyerekemnek ellenséget, ezért egyke.

Nekem van húgom,4 évvel fiatalabb nálam,de mi olyan sokat veszekedtünk gyerekként,hogy már akkor azt gondoltam,hogy csak 1 gyerekem lesz.Felnőttként már más,vállaltam volna még babát,de nem lehetett.

A tesóm kb.50 km-re él tőlem,ritkán talizunk,havi 1-2 alkalommal beszélünk telefonon,de ennyi bőven elég mindkettőnknek.

A gyerekkori emlékeinket meg szoktuk beszélni,bár amire ő emlékszik,arra én nem,és amire én emlékszem,neki nem rémlik.De azért vannak közös emlékeink is,amin jókat kacarászunk...

De ezek csak a Te érzéseid,ne vetítsd ki az összes egykére...

Apám lelécelt,anyám még él,de valahogy nem érzem és nem is fogom a testvér hiányát.

Ha nem lenne a férjem és a lányom akkor sem lennék magányos,mert én ilyen vagyok.Sőt,szeretem a magányt!Néha így is szükségem van a magányra hogy egyke vagyok mégsem vagyok egyedül...

Igen,aki igazán mesélni tudna,már nincs köztünk,de nem is kell mesélni,az az én gyerekkorom volt amit nem kell az én gyerekemre vetíteni!

én ugyan nem vagyok egyke, csak tesóm nem a szomszédban él... viszont gyerekkori barátom meg pár háznyira. szerinted melyiküktől hallja azt a lányom, hogy anyád is pont ilyen volt ennyi idősen? ;)

nem az egykék mondják ezt a dumát. hanem a barátságokat mi választjuk. És a tesóval sincs összenőve az ember (pedig én jóban vagyok vele. rendszeresen találkozunk. egyszerűen nem élünk tök közel. ennyi)

Igen, ezt mondja minden egyke, aki mellől még nem halt ki a vérszerinti rokonsága. Én mindig gyűlöltem egyszemke lenni. messze nem voltam 40 amikor meghaltak a szüleim, unokatesóm jó távol vannak. Vannak barátaim és van férjem is és 3 gyerekem. De a gyerekkoromra visszaemlékezni, és a régi szép időkről beszélgetni már nincs kivel, mert mindenki meghalt aki ezekre rajtam kívül emlékezne. És hiába magyarázom hogy a legkisebb lányom szakasztott az én gyerekkori másom, mindenki csak néz üveges szemekkel, hogy aha, biztos....(mert hát aki ezt megerősíthetné már rég a sírban pihen).

Na és igen, nagyon kényelmes volt egy gyerekes anyának lenni. Most meg folyton leharcolt vagyok. Viszont amikor látom a gyerekeimet együtt játszani és hogy mennyire jó testvérek, azt mondom megéri minden nehézség.

Mindig is egy gyereket szerettem volna, és egy is lett. Könnyen teherbe estem, könnyen kihordtam, könnyen szültem (30 voltam).

Nekem tudatos volt a döntés, mi ketten vagyunk testvérek, és nagyon rossz tesók voltunk mindig. Én úgy voltam vele, hogy mint anya, ezt nem bírnám ki, ha folyton igazságot kellene tennem. (Az más tészta, hogy anyám nem is erőltette meg magát, mindig a tesóm pártján állt mindenben, most felnőttkorban is ő az istenkirálynő, de ez más téma már).

Szóval, én egy gyereket akartam, egy kislányt. Megkaptam:) Nagy szimbiózisban éltünk, biztos erősebb a kötődés, mintha kettő lett volna (nem a szeretet, hanem a kötődés). Most 21 éves, már a vőlegényével lakik, nagyon fáj(t) a leválás. Na, ilyenkor mondják a barátnőim, hogy "Nekem van mááááásik!:))"

Mármint amikor kérdezem, hogy lehet túlélni, ha az egyszem kiröppen.

Egyke vagyok és csak egy általános kisiskolás gyermekem van.

Soha az életemben nem bántam hogy egyke vagyok és a gyerekem sem.

Imádtam akkor az életet és imádom most is!

Megbolondulnék kettővel.

És hogy újrakezdjem?Éjjeli etetések,pelenkázás,átordított éjszakák??

Egy frászt!

Végre aludhatok!!

Es mindenki kihagyja a szamitasokbol a baratokat. Akiket onkent valaszt mindenki. Teso, szulo, es parkapcsolatfuggetlen.

Szoval nem azert marad valaki egyedul mert nincs tesoja... hanem mert nincsenek baratai. A teso ugyse rajtunk mulik hanem a szuleinken. A barataink viszont rajtunk

Miert kell ezt igy kerdezni? Ez mindenki maganugye.miert kene indokolgatni hany gyerek, sot azt hogy egyalltalan gyerek?

Mindenki jon vmi alappal. A neveles kornyezet meg farag rajta. En nem latom pl azt hogy az onzoseg az egykesegen mulna. A nevelesben annal tobb osszefuggest. Illetve azt a borzaszto sok rossz tesot se latom. Itt is a nevelesben latok osszefuggest :)

Szoval tobbgyerekesek, miert gondoljatok hogy az egykek maganyosak? Egygyerekesek miert gondoljatok hogy rossztesok lesznek ugyis? Mindketto pont ugyanolyan baromsag.

A gyereket nevelni kell. Mindet. Szulokent mas megoldasaink lehetosegeink vannak. Mindenkinek veges az energiaja. Kinek mennyit tud mozgatni.

Egy biztos amennyit vallaltunk egeszsegben szeretetben kell nevelni.onallosagra hogy barmi kesz boldoguljanak.

Én ugyan most várom a másodikat, de sokáig csak egyet akartunk.

Nálunk az ok egészen pròzai volt; iszonyat fáradtak, türelmetlenek és kimerültek voltunk, és “öregnek” éreztük már ehhez magunkat.

Badarság!

Egyke vagyok,sosem éreztem hiányt,nem voltam magányos,ja és önző sem vagyok.Jó testvér meg kevés van.

És az egyke nem marad egyedül...még ha a szülei elmennek se,mert jó esetben van családja,férje,gyereke,gyerekei...

Sosem vágytam többre. Mindig is kis családot képzeltem el.

Meg amúgy nem volt jo terjednek lenni, sok volt a tiltás. Én pedig szeretek élni. 😉

Nekem 1 fiam van,már 20 éves.Mi két gyereket terveztünk,de sajnos orvosilag nem vállalhattam a másodikat.A fiam is koraszülött volt,és nálam is voltak problémák a terhesség kihordásánál,így az orvos elmagyarázta,hogy miért nem javasolja a következő babát.A fiam egykeként jól elvan,az unokatesói a szomszédaink,és így nincs egyedül.Ha az anyagi részét nézzük,igen,amit tudtunk,megadtunk neki,de felfogta,hogy nem vagyunk gazdagok.És a nevelésében is meglátszik,hogy nem hullott az ölébe amit szeme-szája megkívánt.Mivel nagy a rokonság,az én gyerekem is "levetett" ruhákban járt,de sosem látszott rajta,mert nem voltak elnyűve,majdnem újszerűek voltak.

Mi is többször eljátszottunk a gondolattal,hogy mi minden lenne másképp két gyerekkel,a fiamat is kérdeztük,de ő sosem vágyott testvérre,mert az uncsitesók pótolták.Nincs köztük nagy korkülönbség,a kisebbik uncsitesó 9 hónappal fiatalabb,egy csoportba jártak ovisként,és egy osztályba sulisként is.A nagyobbik 2 évvel idősebb csak.

Amúgy szerintem sokan azért is dönthetnek 1 gyerek mellett,mert nem saját házban,lakásban élnek,mi anyósékkal laktunk egy pici szobába,nem tudom hová tettem volna a másodikat már,de biztos találtunk volna rá megoldást.

Tehát ahogy előttem írták,sok-sok mindentől függ ez,és ha valaki nagyon akar valamit,megpróbálja megoldani,de a mai világban ez egyre nehezebb.

Szerintem nem hiszi senki a mindent.

Egyébként mi a minden(t)?

Mindent nem is lehet.

De értem amit írsz.